Rezgésben vagyunk - fo.Q és társai

Minden, ami hangot ad, rezgésből származik. Olyan nincs, hogy valami nyugalomban van, és hangja is van. Egészen a legutóbbi időkig az audió ipart elkerülte a rezgések közelebbről való vizsgálata, illetve csak ott érdekelte, ahol egyértelműen javult a hangzás, vagy egyértelműen romlott, például a hangszedők anyagának megválasztásánál, a lemezjátszófutóművek kialakításakor, a hangszedőt hordozó karokban, a hangszórók felfüggesztésében, és egy kicsit a hangfalak dobozának megválasztásakor, azon belül is az anyagválasztási kísérletekben.

A készülékek külső borításához csak mint érintésvédelmi szabályok betartásának elengedhetetlenül szükséges minimumaként, illetve a dizájn és a forma szempontjából közelített, a hangra gyakorolt befolyása hidegen hagyta. Sok időnek kellett eltelnie - és sok kísérletnek kellett balul elsülnie, mire a legutóbbi időben egyre több nemzetközi sikereket befutott márkának és tervezőnek sikerült szóhoz jutni, hogy egyáltalán elkezdjenek beszélni, írni és gondolkodni erről. A legfrissebb és talán legnagyobb port Kimura verte fel megint csak, méghozzá a Gaincarddal, amit ugye rengetegen másoltak, mégsem sikerült megfejteni a titkát. A titok nyitja, egyébként nyilván egyrészt abban rejlik, hogy Kimura van egyedül a birtokában annak a tudásnak és tapasztalatnak, amellyel a 47lab készülékeket létre lehet hozni, másrészt abban az annyira már nem is titok hozzá állásban, hogy ő készülékei anyagának felhasználásakor azok mechanikus tulajdonságát is figyelembe veszi, ugyanolyan türelemmel közelít felé, mint a szigorúan vett elektronikai tartalom felé. Nem kell nagyon messzire mennünk, hogy jó pár eszközt felsoroljunk, amelynek működési elve a megszólaló hang által keltett rezgéseket sem hagyja figyelmen kívül. Rengeteg állvány készül erre a sémára, készülék alátétet, lemezleszorítót, egyebet alkalmaznak az audiofilek, hogy a káros rezgéseket vagy eliminálják, vagy megszüntessék, esetleg felhasználják*.

Ugyanakkor a rezgések csillapítása, elcsatolása és felhasználása egyre másra üti fel a fejét szokatlan helyeken is: manapság már külön anyagokat fejlesztenek, amelyeket nemcsak az állványokban, de a lemez alátétekben, hangfalakban, és a kábelek borításában is találkozni. Utólagos felhasználásra is készülnek mindenféle kúpok, rátétek, stb.

Anno a Hifi Magazinban, még a hetvenes években, amikor én még sehol sem voltam, már kibontakozott valami, akkor ez még csak "mágia és szemfényvesztés volt". A háromlábú tönk és a Söund org asztalok másolása körüli mizéria csupán arra volt elég, hogy az akkor még eléggé barlanglakó hifista is elfogadja a sámánjainak figyelmeztetését: legyen óvatos, ha a falu szélére ér. Ma ott tartunk, hogy alig akad valamire való ember audiofíla ege alatt, aki ne tartaná fontosnak megemlíteni, hogy valamilyen módon a rezgések is kihatnak a hangra. Persze, mint mindenben, itt is sok a kókler, akinek elég egy félfüllel elfogott szólam és máris terjeszti az igét, torzítja, tekeri-csavarja, és persze azok a gyártók, akik még mindig csak ott tartanak, hogy a torroid trafót a tápegységben a minőség jegyének vélik, igyekeznek tovább keverni az amúgy is nagy káoszt a fejekben, így ahelyett, hogy a releváns információt megpróbálnák szétválasztani az irrelevánstól, felesleges hitvitákkal terhelik az embereket, gondolván, hogy maguktól nem tudják megtalálni a helyes utat. Oktatás helyett zavaros téveszmék, világos fogalmazás helyett önreklám, filozofálgató mormogás, lesajnáló irigység. Hát, ez jutott. Na de nézzük tovább, mire jutunk, ha igyekszünk összeszedni az információkat a rezgésekkel kapcsolatban, amelyek az audiofíliában is jelentőseknek számítanak.

Alapvető dolog, hogy megállapítsuk: a hangszerek hangját leginkább az anyagok tulajdonságai határozzák meg. Hogy pontosan melyek ezek a jellemzők, egyelőre homály fedi, a legutóbbi kutatások is csupán annyit tudtak megállapítani - mondjuk egy Stradivári esetében - hogy a fa pácolása, fajtája és utólagos kezelése egyaránt fontos. Nagy általánosságban igaz ez az audiofil készülékekre is. Mindenekelőtt abból kell kiindulnunk, hogy az anyagok sűrűsége a legalalapvetőbb befolyásoló tényező. A lágy halmazállapotú anyagok inkább csillapítanak, elnyelik a rezgéseket, míg a sűrűek tovább fokozzák, felharmonikusokkal dúsítják azt. Ez utóbbit a hifiben jobban szeretik, mert a hangelnyelés többnyire többet árt, mint amit a rezgések megzabolázása segít a hangreprodukcióban. És itt meg is állhatunk egy pillanatra. Kérdés, hogy mi a jobb: ha a rezgéseket megszüntetjük, teljesen eltüntetjük, vagy ha olyan módon próbáljuk meg befolyásolni, hogy a reprodukcióban részt vegyen, esetleg a halható tartomány alá/fölé vigyük? Erre a kérdésre nem tudok pontosan választ adni. Az általam megismert eddigi eszközök közül viszont egyértelműen azok voltak a leghatásosabbak, amelyek nem megszüntették, hanem felhasználták a rezgéseket. Sőt, az sem kelt különösebb feltűnést, ha egy-egy készülék háza nem a megszokott húzott és hajlított alumínium, hanem - mint mondjuk a quadok esetében - műanyag, esetleg valamilyen ötvözet, különleges réz, stb. Még akkor sem, ha efölött jó páran elsiklanak. A technika rohamosan fejlődik, mindebből a hifi is profitál, persze ebben a hobbiban azok járnak jól, akik türelmesen, időt és pénzt nem sajnálva végigjátszák a lehetőségek tárházát, majd eldöntik, merre is van előre. A többiek ideig-óráig betörhetnek a piacra, de az új név varázsa hamar kifullad, ha nem tesz le maradandót az asztalra, a felejtés feneketlen kürtőjébe hull. Érdekes, hogy bár ezernyi levédett technika van, a marketing egyelőre hallgat róla. A megoldások kutatásakor sokat nem tudhatunk meg, a miértekre megint csak az idő fogja megadni a választ, addig is izgalmas területe marad ez a hobbinak, amelyre odafigyelve sokat profitálhatnak az élelmesebbek.

A konkrétumokra terelve a szót, a fo.Q nevű anyag szintén azon a területen szeretne hatást elérni, ahol a rezgések uralják a terepet. A prospektus szövege szerint japán kutatás eredménye az a gumiszerű anyag, amelyet először az épületstatikában alkalmaztak, vonatpályák és különböző épületek rezgéscsillapításakor használtak sikerrel. A fáma szerint a fo.Q minden eddigi anyagnál jobban boldogul a káros rezgésekkel, amelyeket először mágneses, majd hőenergiává alakít. De nemcsak a rezgéseket csillapítja, hanem azokat a felharmonikusokat is, amelyek a leginkább felelősek hang szennyezéséért, azaz a fo.Q használata közben a jel/zaj arány is jelentősen javul. A termék számtalan megjelenési formája közül én a TA 102 Damping tape fantázianévre hallgató matricát használtam szinte mindenen, ami a hifi láncban van. Az anyag ránézésre teljesen hétköznapi guminak tűnik, egyik odalán ragasztócsíkkal. A különböző méretű csíkokat az ember szabadon vagdoshatja, amelyet aztán hanyag eleganciával felragaszt a csillapítani kívánt helyre, ezek után nincs más dolga, mint élvezni a hatást. Mondanom sem kell, egy percig sem hittem az egészben. Na ne már, hogy ezek a kis biszbaszok majd megoldják a rezgéscsillapítást! Natúr parasztvakítás az egész, az ember megveszi, majd felmatricázza a cuccot és utólag bemagyarázza magának, hogy mekkora változás történt. Azért tettem egy próbát - és láss csodát: működik! Közepes méretű darabokat kb 6 cm-3 cm-es méretben álltam neki ragasztgatni, először a hangfalra, közvetlenül a kosárra. A hangzás lényegileg nem változott, de a zavaró éleket kisimította, a mélyfrekvenciák ettől megfogottabbak, tisztábbak lettek, és valóban: a kontúrok élesebbek, a zenei szövetben újabb részletek tűntek fel. A továbbiakban minden egyes matricával javult a hatás, a legkevésbé az erősítő dobozán működött, de például a kábeleken már nagyobb volt a változás. Aztán egy idő után lelohadt a lelkesedésem, mert a hang kezdte elveszíteni a lendületét. Fokozatosan "visszabontottam" a matricákat egészen addig a pontig, amíg az egyensúly be nem állt. Ugyanis a túlzott csillapítás már inkább rontott, a zenéből eltűnt a lendület, a hangzásból a "dög", ellaposodott, belassult a muzsika.

A fentebbi példák alapján a tapasztalat egyértelmű: a túlcsillapítással veszít az ember, a cél tehát megtalálni azt a pontot, ahol még használ a fo.Q. Fontos kiemelni, hogy a fo.Q ott hoz releváns és szignifikáns javulást, ahol a rezgésekkel nem foglalkoztak, tehát többnyire az alacsonyabb kategóriás készülékeken, a high-endben, ahol a rezgésekre nagy hangsúlyt fektetnek és hangolják a dobozokat illetve a készülékeket, inkább ront az összhatáson. Leginkább ott segítség, ahol a kevés bekerülési költség miatt megspórolták az ilyen jellegű fejlesztést, itt pár lemez árából jelentős javulást érhetünk el. A komolyabb cuccokon a hatás elenyésző, éppen ebből a megfontolásból nem érdemes a drágább fo.Q termékre szavazni, mert túl fogja csillapítani a készüléket és ezzel inkább árt, mint használ. Nekem talán öt matrica elég volt, ami nagyjábból egy lemez árából kijön, végül a hangfal és a padló közötti edzettüveg lap alsó részén maradt, itt a későbbiekben az ide tervezett tappancsokat fogom használni, illetve a lemezjátszó sasszin, meg a kábeleken, a többi helyről visszabontottam.

Szóval kipróbálni érdemes, de csodát ne várjunk tőle. Ugyanakkor örvendetes, hogy ennyi pénzből ekkora eredményt lehet elérni. Még mindig inkább, mint cédét fagyasztgatni.

*Én ide számítottam a shakti követ is, de az inkább elektromágneses térrel "játszik", tágabb értelemben ez is rezgés ugyan, de nem mechanikai.