Az éteren keresztül - a rádiózásról

Minap hallgattam egy analóg rádiót, The Fisher márkanévre hallgatott, több, mint 40 éve jött ki a gyárból, azóta megjárta a fél világot*, több tucat tulajdonosa volt, utazásai során a külső faborítása is eltűnt. 

Lényegi változtatás azonban nem esett rajta, ugyanis nem volt rá szükség. Még a csövek sem lettek benne cserélve, lévén, ez egy csöves analóg tuner. A hangja ámulatba ejtő, finom és részletező, mentes az ilyen régi cuccok szárazságától és direktségétől. Az új tulajdonosa nagyon büszke rá, gyűjteményének egyik kitüntetett darabja. Nekem ugye van egy Tivoli Modell One-om, pontosabban az asszonynak van egy a konyhában, reggel az ő hangjára iszom meg a teámat, rajta hallgatom az időjárást és a híreket, hétvégén is folyamatosan szól, ebéd vagy vacsora közben általában nem ülünk csöndben. Ha betegség miatt itthon kell maradnom, behozom magammal a nappaliba és olvasgatok a kanapén heverészve, közben halkan a Bartók rádió megy. Gyerekkorom óta szeretem a rádiót.

Volt Pacsirtánk, de minden egyéb is, amit be lehetett szerezni a szocializmus alatt, nagy becsben tartottuk őket. Apám is a rádió hangjára dolgozott a műhelyben, a régi fadobozos készülék földelése és egyben antennája egy girbe-gurba zöld-sárga villanydrót volt - akkor még az AM hullámhosszon is sugároztak műsort, a sistergéstől hangos adás tompa hangja ma is ott van a fülemben. Álmatlan éjszakáimon is a rádió hangja segített át. Dédnagyanyám, aki egészen kis koromban nevelt, a rádiót tartotta az elsődleges és a megfellebezhetetlen hírforrásnak. Ha valamit ott bemondtak, számára az volt az Igaz, és nem volt apelláta. A fekete műbőr borítású zsebrádiója, a gusztustalan műanyag füldugóval még megvan, a műbőr burok teljesen megkeményedett, elkérgesedett, itt-ott kihasadt, de a készülék még működik. Ha bekapcsolom, az AM sáv légköri zörejeivel együtt feléled a gyerekkorom is. A rádió az emberiség egyik legfontosabb kulturális találmánya mind a mai napig. Megszámlálhatatlanul sok értéket állított és állít elő ma is. Mindez arról jutott eszembe, hogy nálunk általában két adó megy, a Bartók és a Tilos. A csajom ezenfelül hallgatja a Kossuthon a beszélgetős műsorokat, kedvence a női magazin, a Smink nélkül, de szereti a Zöld műsorokat, és a kabarét sem hagyja ki, olykor a Hely című műsort sem. Tavaly teljes transzban hallgattam végig Ottlik Géza: Iskola a határon című regényének - amely számomra a legkiválóbb magyar irodalmi mű, József Attila Curriculum Vitae-ja mellett -, rádióra alkalmazott verzióját. Az élmény vetekedett a legjobb koncertekkel, ha nem volt azoknál több.

Egyszóval a rádió megkerülhetetlen értékközvetítő közeg, amely ma sokkal inkább aktuálisabb, mint valaha. Az idős korosztálynak feltehetően sokkal könnyebb hozzájutni, mint a netet túrnia letöltések után. Azon a délutánon, mikor a Fishert meghallgattuk, mint a mesére figyelő kisgyerekek, ültünk a rádió előtt. A hangminőség elképesztő volt. Még a digitalizálás sem tudta lerontani, pedig nyilván már nincs analóg sugárzás. Ugyanakkor néha, amikor a gép elől felállva kimegyek a konyhába egy pohár vízért vagy valami üdítőért, a Klasszik rádió megy. A csajom szerint jól lehet rá főzni. Engem némileg idegesít a sláger rádió klasszikus zenei közegbe transzponálva. A Klasszikhoz hasonló adókat ma többnyire egy számítógép üzemelteti, a szerkesztéshez egy ember bőven elegendő. Tulajdonképpen ezeknek a rádióknak jön jól a digitalizálás és a lejáró jogdíjak. Mivel semmilyen értékes felvétellel nem rendelkeznek, nyomathatják orrvérzésig a Négy évszakot, ami egyébként egy zseniális mű, de minden nap kb. azt a hatást éri el, mint a Moszkva Széll Kálmán téren a dagadt hegedűs előadása, aki rendkívül hamisan és édeskésen játssza a tavasz tételét reggelente, amíg várok a 61-es villamosra, mintha maga a tér nem lenne önmagában egy Istencsapása.

Kérdés,hogy ez az elképesztő érték, ami a rádió, meddig fog élni? Csak találgatni tudunk. Addig is akarok magamnak egy analóg tunert. Ajánlom azoknak, akiknek nincs pénzük lemezgyűjteményre, erősen fontolják meg a beszerzését. Garantálom, hogy nem fogják megbánni.

*Ugyanis a The Fisher amerikai márka (volt)