2011.júl.24.
Írta: Audiolife komment

You know I'm no good - Amy Winehouse elbúcsúzott

Tegnap este egy házibuliban valami Szigetes poénra mondják a többiek, hogy Winehouse örökre lemondta a fellépéseit. Felkapom a fejem, mire a többiek visszakérdeznek: miért, Te nem tudtad? Hétvégén alapjában véve nem nagyon netezek, csak ha muszáj.

Még percekig azt hiszem, hogy szivatnak. Kimegyünk az erkélyre, narancssárgán esteledik. Winehouse sohasem volt az a díva alkat, és a végén (most már mondhatjuk) pedig inkább már önmaga paródiája, annyira szétesett, a hírek is inkább erről szóltak, nem a zenéjéről. Pedig az jó volt. A hangja mindent vitt, a soul és a az R'n'B sajátos elegyének keveréke hozta meg számára sikert. Korábban azt írtam a lemezéről - Back To Black -, hogy amennyiben a művésznő nem tol fel túl sok tudatmódosítót a vénáján, esélyünk lehet a következő lemezét is kezünkbe tartani. Nem tudom kifejezni, mennyire rohadtul nem örülök, hogy nem lett igazam.

Ghostpoet, Robot Koch és az erősítő

Megint esik, úgy látszik, ez már így marad. Anyám, aki aktívan foglalkozik asztrológiával, azt mondja a telefonba, hogy azért van bennem ez az elutasítás, mert nyáron születtem… Ki tudja, mindesetre sűrű napok következnek. Azt mondja a csajom tegnap este, régen írtam lemezekről, pedig lenne miről. Ebbe bele kell érteni a sóhajtást is, amikor meglátja, hogy megint lemezekkel jöttem haza, pedig megbeszéltük, hogy ebben a hónapban többet már ne...

Tovább
süti beállítások módosítása