Eredetileg ugyan a Cambridge Audio 740-es típusszámú cd játszóját indultunk meghallgatni, de ha már ott jártunk meghallgattuk a Quad Elite névre keresztelt szériáját is.

Az összeállított rendszerben a front end a Cambridge volt, amely amellett, hogy végigtarolta a szaksajtót, óriási best buy is. Ennyi pénzért ilyen megépítettségű és ilyen hangzású készüléket nagyon nehéz találni. A sajtó persze minden összehasonlításban óvatosan fogalmaz. Ugyan nem a legjobb – írják, de azok között van. A cikkekből persze az, hogy melyik lenne akkor az igazi ász, többnyire nem derül ki, én ennyire nem fogom vissza magam, és nyíltan merem ajánlani mindenkinek, majdnem minden rendszerbe. Na de alapjában véve a Quadokkal kapcsolatos élményeimet akartam megosztani.

Egy távol keleti angol

Sokakban talán most egy világ omlik össze, de a Quad jó pár történelmi angol hifi branddel egyetemben* az IAG cégcsoport tulajdonában van. Az IAG-t két kínai üzletember alapította Mr. Michael és Bernard Chang. Changék vállalata Hong-Kong déli részén van, abban a városrészben, ahol számtalan hifi és high-end üzem is működik. Az elképzelés szerint a gyártás Kínában történik, de a tervezés továbbra is britteknél marad. Ennek persze vannak jó és rossz oldalai egyaránt. A jó az, hogy jelenleg a Quad belépőszintű árért kapható, ugyanakkor a minőségéről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy belépőszintű volna. Mindez persze oda vezetett, hogy jó pár egyéb márka viszont tökéletesen felhígult, amíg a Quad megőrizte az elköteleződését a technikai színvonal az évtizedes múltja és a kiforrott hangzásvilág mellett, addig a Mission szinte már a hifi szint alá csúszott, és a tipikusan nagy tömegben eladható, Media Markt-ba még éppen jó kategóriába száműzték. Szóval a Quad-ban mára csupán annyi britt vér maradt, amennyit a tervezők önként beleadtak akár egy Vöröskeresztes ingyen véradáson. Lássuk hát a pedigrén milyen nyomokat hagyott, egyáltalán hagyott-e a gyártás kiszervezése.

Díszítés és sorminta

Az Elite jelenleg a 99-ces szériát váltja, jelzi ezt a hasonló dizájn és a hangzás is. Az Elite nyilván annak a hangzáseszménynek a nyomvonalán halad, amit korábban annyian szerettek a 99-ces letisztult, színes és gazdag, ugyanakkor nagyon egyenletes hangminőségében. Számomra egyébként a Quad mindig kilógott a többi tranzisztoros elektronika közül, könnyen megszerethető és hosszú távon sem unalmas hangjával, amihez képest a többieket vagy túl sterilnek, vagy ridegnek, olykor izgalommentesnek tűntek. Mindezt egyébként rendre megerősítette a vájtfülű ítészek olykor lelkes fogadtatása és a vásárlói érdeklődés is. A Quad mint sokan mások, teljes rendszerekben gondolkozik, az Elite is egy ilyen rendszer, amelyhez szerintem nagyon jól illenek a cég régebbi hangfalai, nevezetesen a 11L2-től egészen a 22L2-ig. A legfrissebb Classic sorozat viszont sajnos visszalépésnek tűnik, és ezzel az L2 sorozatra minden bizonnyal az a sors vár, mint minden túl olcsó, de minőségében kiemelkedő termékre: előbb-utóbb meg fog szűnni. Érdekes módon a hifiben a vásárlók nem nagyon értékelik, ha jót kapnak olcsón.

Az a régi hang

A meghallgatást mi a 11L2-vel ejtettük meg és bár a legkisebb két utas doboz nem mindenben hozta a nagyformátumú hangzás jellemzőit, nem lehetett rá panasz. Erőssége, hogy messze túlszárnyalja az árát, és minden bizonnyal ennyiért az a legszebben megépített doboz a maga hatrétegű lakkozásával jelenleg a piacon. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy mennyibe kerül, nem marad hely a vitának. Az Elite burkolata egy sötétszürke matt tapintású műanyag, ami ugyan jól néz ki, viszont meglátszik rajta az ujjlenyomat, de nyilván nem tapogatni, hanem hallgatni akarjuk, amiben viszont meglepően jól teljesített. Hidegen, mindenféle bejáratás nélkül is hozta azokat az elvárásokat, amelyeket korábban megismertünk a Quadokban. Elsősorban az eszköztelensége és a tisztasága, valamint az a nyugodt és nagyon sima hangzás fogja meg az embert, amelynek erényeit többnyire azok értékelik, akik hallottak már egy-két komolyabb rendszert és tudják, hogy mennyi pénzt kérnek el hangminőségben akárcsak egy-két paraméterért. Az Elite gazdagon és magabiztosan szól, a legfurább, hogy pont azokon a zenéken jelentkeznek a leghatásosabban az erényei, ahol a felvételek minősége nem elsődleges. A tompa és ködös hangzású Ataxia például elsőre megfogott és Frusciante jellegzetes hangjában tökéletesen érződött, hogy mit is akar velünk közölni. Ugyanígy jártunk a Deaf Center laptop mágusaival is, simán lement majd az egész album, még akkor is, ha ennek a zenének egyszerűen nincs felbontása, sem „tere”, és nyilván minden egyéb olyan jellemzőnek a híján van, amire azt hisszük, hogy számít.

A Quadok nagyon erősek a hangulatteremtésben és a zeneiségben is, ez utóbbi egyébként sokkal többet ér, mint az, hogy dadogunk valamit a hegedű hangjáról, ami egyébként is mérhetetlen félreértése az egész hobbinak. Hifistáknak minden bizonnyal nem elég hatásvadász, és nem elég analitikus, sőt, akiknek a high-end annyit tesz, hogy hangszereket és zörejeket fülelgetnek audiofil felvételeken, azok valószínűleg nem értenek egy kukkot sem abból, amiről itt írni próbálok, de hát ők amúgy is a MüPa-ba járnak zenét hallgatni. Részemről a Quadokat csak ajánlani tudom, de többnyire azoknak fog tetszeni, akik a hifit nem hangzás esztétikája felől közelítik meg, hanem abból a szempontból, hogy egy adott rendszer mennyit képes a felvételekből élővé tenni, még akkor is, ha ez ugye önmagában nem igaz, hiszen nyilván megítélés kérdése, hogy ebből ki mennyit képes és leginkább mennyit akar átélni. Egy biztos: a Quad Elite nagy vétel. Aki nem analizálni szereti a lemezeit, hanem élvezni a rajta lévő felvételeket, mindezt stílushatároktól függetlenül, mindenképpen érdemes közelebbről megismerkednie ezekkel az elektronikákkal. A Quad zeneiségben, izgalomban és tisztaságban szinte bármi mellé nyugodtan odatehető, és persze nyilván ezer helyen bele lehetne kötni, de a hangja nagyon egységes és egyenletes, a színei pedig gazdagok, órákig lehet hallgatni anélkül, hogy elkalandoznánk, vagy fárasztana. Kínai ide vagy oda, ez még mindig a régi Quad, legalábbis ami a hangminőségét illeti.

*Többek között az Audiolab és a Castle is az övéké