Íme a győztes - Audiolab 8200 Cd

Az Audiolab iránt a What hifi korlátlan lelkesedése keltette fel a figyelmem, illetve a Quad cikk megírásához szükséges információgyűjtés közben akadtam rá, mint az IAG cég által felvásárolt másik patinás britt márkára. Mindenestre kapóra jött, amúgy is nyitni akartam a digitális formátumok felé, és ebben a cd játszóban egy teljes értékű dac is rejtőzik, amelyet akár a számítógépünkről is vezérelhetünk, így aki valamilyen formában letöltött zenét is hallgat, két legyet üthet egy csapásra. Ugyan én most csak a cd részével foglalkozom, a felszereltség tekintetében a Audiolab vitathatatlan előnnyel rendelkezik - az árkategóriáján belül biztosan.

Szemüveget a bírónak!

A címben említett teszt „győzelem" szinte minden angol hifi lapban megtörtént, az Audiolab tehát egyfajta etalon a maga kategóriájában. A márkával kapcsolatos emlékeim egy nyugodt, kissé mackós, de igazi angol hangzást őriznek, amely kétségtelenül jól beleillett az audiofil középkategóriába, főleg a hangszínei miatt, ami klasszikus zenei felvételeken az előnyös oldalát mutatta. A gyártás tekintetében a Quadok mellett az Audiolab is az International Audio Group égisze alatt készül. Az IAG mind a portfóliót, mind a dizánjt egészen puritánra csupaszította le. A kínálat jelenleg két integrált erősítőt, két cd játszót és két dacot jelent, na meg egy elő-végfok párost. Az első feltűnő jelenség az, hogy az Audiolab cd játszói szolgáltatás tekintetében ennyire talán még sohasem voltak erősek. Már az alap 8200-as is rendelkezik mindenféle bemenettel, képes nagy felbontású file-okat fogadni, a dac része a híres és szakmai körökben elismerten jó hangú Ess technologies 32 bites sabre típusa. Ez a felszereltség karöltve a műszaki felépítéssel szokatlan ebben az árkategóriában, ez lehet az egyik oka az elismerésnek. A másik pedig nyilván a szubjektív hangminőség. Ezzel kapcsolatban érdemes némileg fenntartásokkal kezelni a What hifi egyöntetű hozsannáját, hiszen az ajánlásaik között ott van az a Marantz is, amelyet én kifejezetten színezettnek, langyosnak és lagymatagnak hallottam. Ám ha mindehhez hozzávesszük a Hifi Choice 2011-es best buy ajánlását is, és a többi "plecsnit" is, már közelebb járunk a valósághoz. A teszteknek amúgy sincs sok értelme, mert ahány féle ember (hifista), annyiféle elvárása van az othoni zenehallgatást illetően és annyiféle módon ítél. Mindennek ellenére egy idő után egészen jól kialakítható az az álláspont, amiben ugyan az ember egyéni preferenciái is helyet kapnak, de képes elfogadható módon megítélni egy-egy készülék helyiértékét. Például így tesztelnek a szaksajtóban is, ha korrekten végigolvassuk az írásokat, kiolvasható a vélemény mögül az ítélet is, és az is, hogy kb hova érdemes pozícionálni* az adott készüléket.

„Nem fél egérke, nem elájulni"

Az Audiolab 8200 hangjában elsősorban a dinamika, a lendület és legfőképpen a részletezőképessége fogta meg az ítészeket. Mindezzel a konzervzenei előadások interpretációinak frissessége és a zenei anyagok példátlanul magas szintű követhetősége párosult. Kiemelik továbbá, hogy a klasszikus zenei felvételek mellett a komplex terhelések sem jelentenek problémát, illetve azt, hogy a rockzene nagy hangtömegeit is kellően szofisztikáltan, azaz hangszínhelyesen tolmácsolja. A gitárok torzítanak, a dobos pedig csépeli a bőröket. Oké, lássuk mit mutatott nekem mindez, aki ugyan elismerem ezen paraméterek fontosságát is, de előrébb helyezem a felvételek zenei minőségének és tartalmának helyes interpretációját, a szórakoztatási képességet és a hitelességet. Az Audiolab CD 8200 megszólalásakor már az első pillanatban kiderül, hogy valóban kilóg a sorból. Rendkívül sima és egyenletes a hangja, ez azonban gyakran együtt jár a sterilitással, amelyet főleg az összehasonlításra utazó ítészek szeretnek, én viszont fázom tőle. Nos, az Audiolab nem steril, egyáltalán nem az. A finomságokat és a minden zenén pozitívumként elkönyvelhető részletezőképességet, amely itt valóban azt jelenti, hogy minden apró nüansz jól hallhatóan jelen van, az előtérbe helyezi. Ezt ugyan sok készülék tudja, de hosszú távon fárasztóvá válik a hangjuk, az Audiolab ebben is állja a sarat, amelyet a márkára oly jellemző nyugodtság ellensúlyoz. Fontos és a cd játszó erőssége, hogy a részletek nagy hangerőn sem tűnnek el, nem mosódnak össze, a hangzás megfelelően kézben tartott. A másik, amit mindenképpen érdemes kiemelni: a dinamika, amiben a 8200 szintén erős. Van azonban valami, amit az Audiolab nem tud, és ez az, ami elválasztja a nagyoktól: a nagyvonalúsága és a zene folyamatának egysége, ami a high-endben alapkövetelmény, amolyan vízválasztó.

A végső szó

Összességében az Audiolab egy nagyon erős produktum, az árát mindenképpen megéri, sőt, ha hozzátesszük, hogy ezért mennyi mindent kapunk felszereltség tekintetében, igazi best buy-nak számít. A hangja egységes, részletező, nem nélkülözi a finomságot. Külön jó, hogy a zenei stílusok tekintetében nem válogatós, de leginkább azoknak fog tetszeni, akik a kompromisszumokra épülő ún. angol hangzást kedvelik, számomra néhol túl analitikus, ráadásul a magas frekvenciákon kicsit "csillog", ami egyértelműen hifis paraméter. Viszont a belépszintű cd játszók kissé mosott és széteső hangját, a jellegzetes kiabálós énekhanggal egyértelműen meghaladja. Hiába, hogy hifis, a nyugalma és a kifinomultsága, valamint a dinamikai finomságok kiemelik a mezőnyből. Kicsit olyan, mintha nem csak szórakoztatni, hanem bemutatni is akarna, és ez egyértelműen előny, hiszen ezáltal visz közelebb a high-end lényegéhez: a felvételek valódi megismeréséhez. Ugyanakkor hozzátenném, hogy mindezt a kincstári tápkábellel produkálta, szóval a jövőbeni gazdájuknak mindenképpen érdemes egy tisztességes hálózati kábelt beszerezniük. Izgalmas tapasztalat, hogy a cd játszó gyártás lassú visszaszorulása közepette milyen minőséget lehet akár már az audiofil kategóriában is elérni, főleg, ha tudjuk, hogy a cd-k piacát azért még koránt sem érdemes temetni. A végső szót persze a felhasználó mondja ki, én annyit mondhatok, hogy a What hifi nem tévedett: az Audiolab cd 8200 valóban kiemelkedik a mezőnyből.