Amíg a hifi alszik
Van egy lemez, amelynek az a címe, hogy Amíg a város alszik. Ez nekem annyira tetszik, hogy minden éjjel, esetleg hajnalban, amikor valamilyen program után hazafelé ballagok, eszembe jut.
Egyébként meg, amolyan gondolati kapocsként, egészen jól összefoglalja az elmúlt napok történéseit. Melőtt bárki elkezdene dohogni, nem lett belőlem a mindennapok egyéni történéseinek hordalékát örömmel posztoló én-blogger, csupán nem maradt időm a hifivel foglalkozni. Volt ugye a Record Store day, ahol első nap a deep-ben cövekeltünk le. Ozon egy órás live actje bőven többet ért, mint ez a poszt itt mindenestől. Ígérték a kiadóból, hogy lesznek fotók, de eddig még híre hamva sincs, szóval csináltam egyet a lemezről, ha már. Másnap már korántsem voltak ilyen erős programok. Belle-Belle-ről például kiderült, hogy képtelen eljátszani a saját szerzeményét hiba nélkül. (Végül is a fellépéseken úgyis laptopról megy minden, szóval tök mindegy) Zombi girlfrend viszont jó volt. Például azért is, mert nem vették magukat túl komolyan, mint annyi kezdő hazai zenekar. Két gitár, 170 decibel, recsegő hangfalak, vért iszunk, stb. (A limitált szériás 7" incses lemezborító egyik változatát tervezte: GG)
A múlt heti porgramajánlómban szinte csak elektronika kapott helyet, ezúton helyrebillentve a mérleg nyelvét ajánlanék két kiváló jazz koncertet is, ne legyen fanyalgás. Szerda este, azaz holnap az ecm kiadó egyik legizgalmasabb jazz-projektje, Jan Garbarek és a Hilliard Ensemble játszik a Bazilikában. Szakrális zene, szakrális helyszín. Nem olcsó a koncert, de szerintem még így is megéri, Garbareket nem lehet olyan gyakran hallani, főleg nem a Hilliard Enseble-vel együtt, szóval remélem, van még jegy. Ha már ennyit írtam magamról, újabb önéletrajzi elemekben bővelkedve elárulom, hogy fiatal koromban sok inspirációt kaptam egy középkorú képzművésztől, aki szintén "őrült audiofil" volt, de a normálisabbak közül. Neki például megvolt ez a lemez (Mnemosyne) elég sokat hallgatta, amíg én a sovány ösztöndíjamat kiegészítendő a lakásukat takarítottam. Bár inkább a könyveiket, Franyó képeit, na meg a lemezeit nézegettem; ki is rúgtak hamarosan. Egyébként nagyon jó erősítőket épített, véletlenül éppen csövekből, sokat tanultam tőle. Egy ideje nem látom már a show-kon, fogalmam sincs mi lehet vele. Na de vissza a koncertekhez. Nils Petter Molvaer szintén az ecm-nél kezdte, abban a ma már anakronikusnak tűnő ambient jazz szakákban, amiben Bugge Wesseltoft volt az etalon. Annak idején a CD-bárban - amit én egyébként nem szerettem az orbitálisan SNOB aladók miatt -, tucatnyi jacht-cipős, kihajtott gallérú műmájer vette meg a lemezeit. Babbon Moon címmel hamarosan érkezik a legfrissebb cd, ennek apropóján jön a hajóra, trió felállásban, május 19-én.
A végére nem marad más, mint visszatérni a hifihez. Pár napja értesítettek, hogy hamarosan megjönnek a kábeleim, amiket rendeltem, ezekről biztosan beszámolok. Lesz még mellé némi meglepetés is, erről is lesz poszt. Örültem, hogy Gyuri bácsit ennyien szeretik, a vele készült interjút - dacára a képeket ért kritikának -, nagyon sokan olvasták, ez egyben azt is jelenti, hogy az interjút mint formát sokan kedvelik, szóval a lecke fel adva. Utóljára még egy anekdota. Vasárnap ugye az Árkádban játszottam (mintegy 7 órán át). Az áruházban rengetegen érdeklődtek a graffiti jam iránt, én meg élveztem a kontextust: az egyszerű vásárlók és a platform cipős hidrogénszőke cicababák, amint a legjobb hazai writerek munkáit nézegetik, közben meg szól a súlyos és sötét elektronika, dupstep. Ennél pesze meglepőbb volt, hogy sokan jöttek oda hozzám és kérdeztek a zenékről. (90%-ban vinylről zenéltem) Izgalmas volt látni, ahogy egy-egy előadó lemezeit fotózzák a telefonjukkal, hogy hazaérve rákeressenek az adott számra. Ilyenkor eszembe jut, hogy nincs veszve minden. Ha jó a környezet, jó a program, akkor az érdeklődés is jön magától.
Ez a "dal" volt egyébként a sláger ( pontosabban én az Indigo remixet játszottam, de az nincs fenn a youtube-on):
