Amikor egy cég elkészíti a termékei közül a legjobbat, vagy az annak szánt legjobbat, többnyire a hangzásról alkotott elképzeléseinek esszenciáját jeleníti meg.

Van aztán a zászlóshajó effektus, amikor az eddigi termékeiben nyújtott tudását ötvözi, de a sajtó ezt a kifejezést a legdrágább holmikra szokta használni. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ezek a termékek aztán a fogyasztóknak, használóknak is ugyanazt fogják jelenteni, hogy a két dolog magától értetődő módon össze is kapcsolódik. Csak néhány példa: a NAD termékei között nyilván nem a 3020 a legjobb, vagy legdrágább, mégis, nagyon úgy tűnik, hogy az audiofil történetbe leginkább ez a kis erősítő került be. Vagy ott van a Pioneer, aki szintén gyártott jó pár terméket, mégis az A400 lett a legismertebb és legnépszerűbb erősítője. De a Sugdentől sem a Masterclass, hanem a sima A21 jut először az eszünkbe. A sort tetszőlegesen folytathatnánk különböző márkákkal, legyen az Rega (Planar), Proac (Tablette), vagy akár Linn (Sondek). Érdekes és olykor meglepő, hogy egy termék hogyan kerül be a vásárlói tudatba, ebben a játszmában gyakran a reklámnak és a marketingnek nem osztanak lapokat.

Új anyagstruktúra és a fejlődés

Nekem meggyőződésem, hogy az Audio Note manapság tervezett és megvalósított termékeivel sokkal közelebb került az általa képviselt hangzáshoz, mint az egyébként méltán és sokkal híresebb ezüst dolgaival. Már csak azért is, mert rengetegszer találkozni a nevükkel, de a legritkább esetben olvashatjuk a valódi használóik tapasztalatait, sokkal inkább kiállításokon, rövid teszteken szerzett benyomásokkal találkozhatunk. Tekintve, hogy egy komolyabb holminak hónapok kellenek, mire eléri a végső hangzását és legalább egy év, mire megtanuljuk értékelni, nem sokra megyünk ezekkel a beszámolókkal. Amióta Qvortrup kiadta a jelszót: réz, a fejlesztés is új irányt kapott. Az ezüsttel elért csúcsokat új kihívás váltotta fel, méghozzá az, hogy a termékskálán lévő „lyukakat” kitöltsék, lehetőség szerint olyan készülékekkel, amelyek hasonló architektúrát és legfőképpen hasonló hangzást nyújtanak, mint a mintául szolgáló társaik. Ezen kísérletek eredményeit, amelyek gyakran egybe esnek a csöves technológia újabb mérföldköveivel, egyedül az Audio Note-nak köszönhetik a felhasználók, illetve annak, hogy türelemmel és kitartással éveket piszmogtak a kimenőtrafók, kondenzátorok és a transzformátoros csatolás audiofil felhasználásának, felhasználhatóságának témakörén. A rézszálak hangzásával kapcsolatban szerzett tapasztalatok jó pár olyan új erősítőt és egyéb elektronikát eredményeztek, amelyek aztán implikálták a kiegészítőket, így minden olyan eszközt, amelyben rezet lehet felhasználni. (A hangszórók tekercsétől kezdve a kábelekig) Ennek a folyamatnak mindössze egy hátránya van: lassú. Aki bele akart kóstolni az új hangzásvilágba, ki kellett várnia, mire minden termék elkészül. Szerintem megérte, de ne szaladjunk ennyire előre.

Siva nyolc karja

Bár ez így nincs kimondva, de szerintem az ISIS interconnect a HiBC kimenőtrafók és a hemp hangszórók által megnyitott hangzásvilág újabb letéteményese, olyan minőség, ami már bőven felveszi a kesztyűt a legmagasabb kategóriában eddig tapasztalt paraméterekkel, azaz a felvételekről megszólaló zene rendületlenül áradó természetességével, lendületével. Felépítését tekintve az ISIS a SOOTTO architektúrájának felel meg, az eddigi legvastagabb Audio Note kábel, a Sogonon használt csatlakozókkal. Mindezt a burkolatán is feltüntetik, miszerint: reference copper cable. Eddig ugye nem volt átmenet a réz és az ezüst IC-k között, akinek Szint 1-3-ból álló rendszere volt, mint mondjuk nekem is, vagy vehetett ezüstöt sok maniért, vagy be kellett érnie a Lexus-szal. Gyakori tapasztalat volt azonban, hogy ezekben a rendszerekben az ezüst IC-k nem tudták kifutni magukat, egyszerűen túl sokat tudtak oda, nem lett a hangkép jobb, csak más. A Lexusban viszont bőven akadtak még tartalékok, a technológia hallhatóan többet is tudott nyújtani. Ennek okán született az ISIS, s mint általában jó pár ilyen kísérletnél, a vártnál sokkal jobban sikerült. (Nem beszélve az áráról)

Ha az ISIS-t a cég eddigi termékeihez akarom hasonlítani, akkor a Sogon és a Vx kereszteződésének tekinthető, persze mindezt a helyén kezelve. Olyan hajtás és energia van benne, mint a Sogonban, és annyi részlet, finomság, mint a Vx-en. Ilyenkor mindig elgondolkozok, hogy az ISIS vajon nem rontja-e az ezüstök reputációját, hiszen árban alattuk van? Némi hallgatás és próba után egyértelművé válik, hogy a cél nagyon is világos és logikus: az ISIS elsősorban azokkal az erősítőkkel és rendszerekkel együtt készült, vagyis azokhoz javallott, amelyeknek egy része már kész van, például a Sovtek 2A3-at használó Neiro kistestvér, az Empress, vagy a Signature modellek az előbb már említett HibC kimenőkkel, egy másik része pedig most készül. Ez a hangzás az Audio Note termékeinek jelenlegi állapota, amiről egyelőre azt lehet elmondani, hogy rendkívül zenei, és még egy fokkal közelebb hozza azt a szinte tökéletesen torzításmentes hangot, amelyért eddig súlyos milliókat kellett fizetni. Ráadásul a Note nem követi el azt a hibát, hogy a zeneiség mellé lagymatagság is társul, feszes és energiával teli előadásra számíthatunk. Elegánsan visszakanyarodva az eredeti gondolathoz: manapság, aki meg akar ismerkedni az Audio Note-tal, semmi mást ne ajánlhatok, mint azt: ezekkel a termékekkel kezdje.  Sokkal többet fog megtudni, mintha az Ongakuról olvasgatna.  

Szép új világ

Amikor szombat este hazaértem a hőségben megtett két órás autóút után, bekötöttem az ISIS-t, kb. azt vártam, hogy a szerelmem Lexus-nál pár hangzásparaméterben jobb lesz és majd az ezüst IC-kről kell hadoválnom, meg kitalálni mindenféle hasonlatot. Fáradt voltam, elgyötört, és ezen az állapoton egy hideg sör sem segített, még mindig tombolt a hőség. Nem volt más választásom, mint betenni az első lemezt. Persze csúsztatok, pár órával korábban már megszólalt az ISIS, milyen szerencse, hogy éppen CD 3.1x/II-M3-EMPRESS-E doboz összeállításon, és már akkor kiült az arcomra az idült mosoly, hogy bejött a várakozásom, az ISIS-ben olyan hajtás van, mint az igazi nagyokban. Árad, zenél, a szufla sehol sem fogy ki, teszi mindezt úgy, hogy nincs az az érzésem, hogy bárhol, akárcsak egy pillanatra is csalna. Igazság szerint valami ilyesmire számítottam, de ezek a hiteles hangszerhangok és az az összeszedettség, az a helyesség, amit este hallottam, és ami kezdet kibontakozni, nekem is új volt. Nem szeretem, amikor a high-endről úgy írnak, hogy szuperlatívuszokat és túlzásokat használnak, ugyanis a high-end nem az. Éppen ellenkezőleg, a természetesség, a torzítás hiánya, a műviség eltűnése.

A high-end nem feltupíroz, nem hozzáad, hanem lebont. Az ISIS semmit nem tesz hozzá a hanghoz, éppen ez benne a meglepetés, hogy arányaiban a hangképen szinte semmi nem változtat, mégis minden sokkal artikuláltabb. Elég gyakran meghívnak, hogy hallgassak meg különböző rendszereket, ilyenkor mindig bajban vagyok, mit mondjak. A többség nem nagyon érti, hogy mi is az a high-end, ezért nem is nagyon tudok mit mondani. A bemutatáshoz viszont jó eszköz, a legjobb segítség az ISIS. A rendszerbe kötött IC-vel leginkább a felvételek eredeti hangzása fog feltűnni, és az, hogy mennyire zenei hangzásra képes még az olyan előadás is, amely eddig középszerűségével elsikkadt. Felesleges a részletekről és egyébről beszélni, azok természetes részei az előadásnak, hihetetlen levegős énekhanggal, fejleszedő, de megfogott, stabil basszussal együtt. Minden ott van, ami kell, mégsem feltűnő, mégis természetes. Ebben van az ISIS igazi ereje, úgy nyújt sokat, hogy közben nem kell odafigyelnünk. Mit mondjak még? Új etalon ebben az árkategóriában.

*A képekért köszönettel tartozom Farkas Richárdnak.