A gramofon is lehet hifi

Graofon_2.jpgEzt az interjút két éve készítettem a gramofonok hazai szakértőjével, Molnár Tiborral. Újra átolvasva úgy tűnik, nem nagyon változott a helyzet azóta, így ha nem is az egészet, de pár érdekes részletet itt is leközlök belőle.  Az interjú egy része inkább a zenerögzítés kezdeteivel foglalkozik és nem a gramofonokkal, így valamennyire hiánypótló is lehet. 

Kezdjük az elején, rögtön adja magát a kérdés, mi keltette fel az érdeklődését a gramofonok iránt? Csupán nosztalgia, vagy mélyebb okai voltak?

Molnár Tibor: Már gyermekkoromban felkeltette az érdeklődésemet a gramofon. Négy esztendős voltam, amikor kaptam egy tölcséres gramofont az ócskapiacról. Természetesen néhány darab hanglemez is járt hozzá, nagyon megtetszett a gramofon hangja és a lemezek színes címkéi. Így már gyermek fejjel elkezdtem régi hanglemezek gyűjteni. Teltek az évek, egyre több lemezem lett, középiskolás koromra kialakult egy kb 3000 db-os hanglemez gyűjtemény. A régi lemezek gyűjtése közben különböző lemezjátszási technikákat próbáltam ki és természetesen ezek között voltak gramofonkészülékek is. Mivel nagyon érdekelt a régi lemezek hangzásvilága, a lehallgatásuk tökéletesítése, ezért amatőr szinten elkezdtem hanglemeztechnikával foglalkozni. Az idők folyamán megismertem a hanglemeztechnika nagy részét, különösképpen a régi hangelemezek restaurálását. 1993-tól 1997-ig dolgoztam a Magyar Rádiónál hangrestaurátorként. A rádió birtokában lévő felvételek közül is rengeteget a mi csapatunk, a Hangrestauráló Csoport újított fel. Az érdeklődés tehát szakmai okokból is adott volt, ráadásul nagyon szeretem a jazzt, főleg a harmincas éveket és a szvinget, egészen a késői Ellington féle nagyzenekari darabokig. Na most ezt a korszakot és az ezt megelőzőt, objektív és a hangzenerögzítés történeti okából kifolyólag, többnyire gramofon lemezeken rögzítették, így jött a kiindulási pont, hogy a mikrobarázdás lemezek mellett a gramofonlemezeknek is szenteljek figyelmet. A kutatásból számtalan cikk (Molnár Tibor a Sztereó Magazinban egy teljes sorozatot szentelt a magyar hanglemezvállalatok történetének - a szerk.) aztán szerelem lett, mostanra pedig megélhetés is.

Graofon_1.jpgPár szót ha mondana a felvételtechnika és a zenerögzítés történetének ezen részéről

Molnár Tibor: A kezdetek előtt le kell szögeznem egy valamit: én a digitális technikát nagyon sokra tartom. De nem a hang rögzítésére, mert arra véleményem szerint alkalmatlan. Ez egy viszonylag régi és örökké megújuló vita, amelytől még a szakemberek sem mentesek. Annak idején a rádióban is vérre menő viták voltak a két tábor hívei között. De hogy megindokoljam a véleményem, kezdjük akkor a hangrögzítés kezdeteitől. Az első tudományos eredményt a hang lejegyzésére egy bizonyos Leon Scott érte el, amikor a hangrezgéseket mechanikus úton egy kormozott üveglemezre karcolta 1856-ban. Készüléket Phonoautographnak nevezte el és ez volt az a pillanat, amikor a világon először leképezték a hangot jelekké. Nagyon fontos, hogy mindezt mechanikus úton érték el, az elektromos hangrögzítésre ekkor még nem voltak meg a technikai feltételek. Scott felvételeit nem lehetett visszajátszani és felfedezése csupán arra volt jó, hogy a kísérletezés elinduljon. A következő állomás Edison volt, aki a távíróval való kutatásai nyomán viaszlemezre karcolta a hangrezgéseket. Edison 1878-ra kifejlesztette az ún. beszélőgépet, amely a hangot ónhengerre rögzítette, és ezt már vissza is tudta játszani. Edison a Fonográf nevet adta készülékének.

Gramofon.jpgA Fonográf készülék ezen kezdeti formájában még korántsem volt tökéletes. Edison laboratóriumában folyamatosan folyt a fejlesztés. 1879-től az ónhenger helyett viaszhengert használt, ez sokkal tisztább és jobb felvételi illetve lejátszási minőséget biztosított. 1880 és 1893 között Bell és Tainter foglakozott a Fonográf tökéletesítésével. 1890-re megszületett az új készülék, az ún. Grafofon. Ez a fonográf tökéletesítet változata volt, szintén viaszhengerre készítette a felvételeket. 1893-ra Európába is eljutott a hangrögzítő és visszajátszó készülék híre. Elsősorban a Franciaországban keltett feltűnést, bizonyos Pathé testvérek figyeltek fel Európában először az új találmányra. 1895-től a Pathé testvérek munkája nyomán diadalútjára indult a hangrögzítés a Fonográffal. A fonográf készülék egyeduralma azonban nem tartott sokáig, ugyanis 1897-ben Emil Berliner szabadalmat jelentett be Gramofon nevű hangrögzítő és lejátszó készülékre. A készülék alapvetően abban tért el a fonográftól, hogy a hanghordozója korong alakú hanglemez volt. 1887 és 1896 között Berliner kidolgozta a gramofon lemezek felvételi és sokszorosítási eljárását is. Ekkor indult a gramofon lemezek nagyüzemű felvétele és iparszerű gyártása.

Gramofon_7.jpgTermészetesen az üzleti vállalkozók is felfigyeltek erre, ugyanis a hanglemezek nagy tömegű gyártása hatalmas üzleti potenciált jelentett. Ez volt a mai hanglemezipar kialakulásának kezdete. Az első felvételek akusztikus úton készültek, azaz a felvétel során elektromos eszközt nem használtak, tölcsérekkel erősítettek mind a felvételi, mind a lejátszási oldalon. Egészen 1925-ig akusztikus úton készültek a gramofon felvételek. Természetesen az idők során az akusztikus eljárást számos technikai finomítással jobbá lehetett tenni, de az igazi áttörést az elektromos felvételi eljárás megjelenése hozta. Amíg a hanglemezeken fúvós zenekart, éneket, vagy zongorát rögzítettek, semmi probléma nem volt. Ezeket az előadásokat az akusztikus rendszer viszonylag jó minőségben rögzítette. Amint azonban vonós hangszereket tartalmazó zenei együttesek játékát kellett felvenni, problémák adódtak. 1922-ben a rádiózás megjelenése rávilágított arra, hogy a gépi hangrögzítés elve nagyban javítható, ugyanis a rádió már kezdetleges formában az ún. elektromos átvitelt alkalmazta (azaz mikrofonok segítségével sugárzott), amely lényegesen jobb minőséget adott, mint bármelyik addig készült akusztikus lemez. Világossá vált tehát, hogy a gramofonnak az akusztikus hangrögzítési eljárásról le kell térnie.

Graofon_5.jpgTörtént ugyanis még korában, 1920-ban, hogy két angol amatőr Marrimer és Guist a világon először elektromos hangrögzítő készüléket szerkesztett, és kísérletképpen a Westminster Székesegyházban az Ismeretlen katona emlékére tartott gyászmisét rögzítette mikrofonok segítségével, azaz a hangforrás a felvételi helytől távolabbra helyezkedett el. Ekkor történt meg először az, hogy a hangfelvevő készüléket nem a hang mechanikai energiája működtette, hanem a hangforrástól távol lévő mikrofonokkal vették fel. Az így készült hangfelvétel viszonylag nyers és tökéletlen volt, de arra már elegendő, hogy komolyabban kezdjenek el foglakozni az elektromos hangrögzítés lehetőségével. 1921-ben a Bell laboratórium munkatársai Joseph Maxfield vezetésével tisztázták az elektromos hangfelvételi eljárás fizikai és matematikai alapjait. Munkájuk nyomán 1924-re megszületik az elektromechanikus hangfelvételi eljárás. Az új eljárás összességében a hangszín gazdagodását jelentette. 1924-ben a Bell laboratórium felajánlja az új rögzítési eljárás alkalmazási jogát az amerikai Victor hanglemezgyárnak. A Victor az új technikát hűvösen és elutasítóan fogadja, mivel akusztikus lemezek tömegei vannak kereskedelmi forgalomban. Az elektromos hangfelvételi eljárás elterjedését egy váratlan esemény gyorsította fel.

Gramofon_4.jpgA Bell laboratórium kísérleti hangfelvétel kidolgozását a Pathé-ék által alapított és vezetett vállalat végezte. Pathé jó barátságban volt az angol Louis Sterlinggel, akinek Angliában jelentős hanglemezgyára volt. Baráti szívességként karácsonyi ajándékba néhány mintapéldányt kapott francia barátjától az új eljárással készült próbalemezekből. A lemezek 1924 december 23-án érkeztek meg Sterlinghez. Azonnal meghallgatta őket és óriási élményben volt része, tökéletesen meggyőzte őt a "legújabb" hangzás. Még aznap jegyet váltott a másnap, azaz december 24-én Amerikába induló hajóra, hogy megvásárolja az elektromos hangrögzítés jogait. Csakhogy Amerikában kiderült, hogy csak amerikai cég kaphatja meg a használati jogot. Sterlingnek szerencséje volt, mert amerikai Columbia pont akkor ment tönkre, sietve mozgósította pénzügyi kapcsolatait, megvásárolta az amerikai Columbiát, majd átszervezte a vállalatot az elektromos eljárásra. 1925 májusában már a boltokban voltak a Columbia első elektromos lemezei. Látva és hallva a sikert a Victor sem tétlenkedett tovább. 

Ekkortól vált az emberek életében fontossá a zenei felvételek hallgatása.

Gramofon_6.jpgMolnár Tibor: Igen. A Gramofonok nagyon gyorsan elterjedtek és egészen a második világháborúig forgalomban is maradtak. A lemezgyártás fellendült, és hozzá kell tennünk, hogy ebben az időszakban az osztrák magyar hanglemezgyártás vezető nagyhatalomnak számított Európában. Csak Magyarországon működött tíznél is több lemezkiadó vállalat, a magyar nyomású lemezek rendkívül kelendőek és nagyon jó minőségűek voltak. A lemezeket sellakból készítették, ami tartóssá és hosszan hallgathatóvá tette őket. A barázdamélységet is a megfelelő méretre dolgozták ki, így sem a tű, sem a lemez nem kopott a kellő mértéknél jobban. A mechanikus-elektromos eljárásnak köszönhetően a hangminőség drasztikusan javult. A lemezeken viszont alig 3-4 percet tudtak rögzíteni, a játékidő kevés volt. Ezek mind 78-cas fordulatszámú lemezek voltak. Így automatikusan adódott a fejlesztés következő iránya: a lejátszható játékidő növelése. Az első és legkézenfekvőbb megoldás az volt, hogy a lemez mindkét oldalára rögzítettek, ez korábban nem volt így, csak az egyik oldalon volt műsor. Később a barázdaméret csökkenésével és a vágó fejek tökéletesedésével folyamatosan csökkent a barázdaméret. Az első kísérletekben azonban a barázda csökkenő méretével nem birkóztak meg a tűk, ami miatt rendkívül zajosan adták vissza a lemezre rögzített zenét.

Ezek a felvételek a mai fülnek is kielégítően szólnak

Molnár Tibor: Több, mint kielégítően. Egy ma is működő gramofon kb. 93-97 dB hangnyomásra képes és simán hozza a hifi szabványt, azaz a 100 Hz-től egészen 10 kHz-es tartományig gond nélkül sugároz. A teljes rendszer csupán egy tűből egy membránból és az akusztikus labirintusból áll. Ez a ma ismert legegyszerűbb és az egyik legtökéletesebb hangvisszaadási metódus.