A kínai hifi csúcsa - Shuguang elektroncsövek 1. rész

Shuguang-01.jpgTart már egy pár éve a kínai ipar térnyerése a hifiben. Az érdekes az, hogy bár mind a tőke, mind a méret, mind a tudás megvolt, a kínai hifi mégsem tarolta le* a piacot, mint mondjuk az élet más területein.

A hiba nyilvánvalóan a megközelítésben volt, a kínai ipar nem értette és még ma sem érti, hogy nem elég szolgaian lemásolni a kapcsolásokat, nem elég a kinézetet is jól-rosszul lekoppintani, a hifi készülékek lényege a hangja. Az meg nem lesz jobb, csak akkor, ha megértjük az adott kapcsolás jellemzőit, majd ezek után újraépítjük, egészen pontosan: újra és újra, egészen addig, amíg a kellő eredményt nem kapjuk. A szolgai koppintással csak termeljük a gagyit, és gerjesztünk egy hatalmas lufit gyakorlatilag eladhatatlan termékekből. Úgyhogy a kínai hifi még ma is a csilivili, látszólag komoly, de gyenge és gyakran hallgathatatlan termékek szinonímája. És ezen nem segít a tonnányi import szellemi tőke sem, sőt a tonnányi pénz sem, amit a fizetett review-kba ölnek, és az sem, hogy a kínai hifi iszonyúan olcsó, ha a gyárak kapuját elhagyó erősítőik és hangfalaik egyszerűen rosszak.

Shuguang-02.jpgBabazsúr

Volt szerencsém egyszer itthon az egyik kínai termékeket forgalmazónál eltölteni egy délutánt. Azon túl, hogy folyamatosan ment a számháború, ez egy millió, az meg másfél, de úgy szól, mint a…. ide helyettesítsünk be egy high-end gyártó toptermékét, azért zenét is hallgattunk. Időnként meg-megtörtem a várakozással teli csendet, de nem nagyon tudtam mit mondani. Zavarban voltam. A torkomat köszörültem, hümmögtem. Meghívtak, eljöttem, vártak tőlem valamit. Elvittem a saját lemezeimet, hátha.

Lou Reed koncertlemez úgy szólt, mintha egy vastag függöny mögött játszanának, és mindenki be lenne nyugtatózva. Loudnesses, színtelen, elfolyós „valami” volt az egész. Az egyébként komor hangvételű dalok szirupos mesezenévé változtak, ami tökéletes aláfestés lehetett volna egy babazsúrhoz; tányérkákban keksz és sósmogyoró. Miközben hallgattam a lassan csordogáló zenét, fejben nagyjából összeadtam a lánc elemeit, kijött egy szép, kerek szám. Közben arra gondoltam, hogy ezért kár volt szenvedni. Elviekben ugye jól elverték a port az emlegetett high-end márkán, annak mondjuk harmadáért, de hát valójában meg teljes félreértés volt az egész.

Nem rossz

Shuguang-03.jpg

Kezdett kínos lenni a dolog, végül annyit mondtam, hogy nem rossz, és gyorsan kivetettem a lemezt. Jól megizzasztottak, az biztos. Egyébként nincs ezzel semmi gond, csak ne kelljen hallgatni. Kétségtelen, hogy az erre kitalált audiofil felvételekkel egészen barátságos volt a sok lekerekített magas hang, meg a burnyogó basszus, ami dobozokból kijött, és persze ilyen értelemben jól szólt, noha nem szólt jó, azaz zene az istennek se akart összeállni és megérinteni. Ez van akkor, ha a technológia már megvan, de a tudás még nincs.

Mi az, ami?

De nem erről akartam beszélni. Hanem arról, hogy mi az, amiben a kínai hifi is jó lehet. Mert egyébként én örülnék a legjobban, ha lehetne pár százezerért tisztességesen megépített csöves erősítőt venni, függetlenül attól, hogy hol csinálták és mi van a dobozára írva. (Még azt is megbocsátanám, hogy a kínai cuccok, ha lehet, még a sima csöveseknél is sokkal rondábbak)  A baj csak az, hogy ennyibe kerül a két kimenőtrafó. Szóval miben tarol a kínai hifi? Nagy lesz a meglepetés: hát elektroncsőben.

#770

Shuguang-08.jpgA Shuguang-ot 1965-ben** hozta létre a kínai állam, a kezdetekben még neve sem volt, csupán egy számmal jelölték (770). Eredetileg katonai célra gyártott elektroncsöveket az 1930-as és ’40-es években Amerikában tanult kínai mérnökök felügyelete alatt. Ahogy azonban az elektroncsövek kikoptak a harcászati eszközökből, a Shuguang újabb részlegekkel gyarapodott. Az 1980-as években - amikor Kína fokozatosan megnyitotta kapuit a nyugati világ felé - a számot lecserélték a Shuguang névre, ami magyarul annyit tesz: „hajnal”, és amely nyilván a jelszavakat amúgy is kedvelő kommunista Kínában egy új világ eljövetelét jelezte. Jelenleg összesen négy részlege van, ebből kettő elektroncsövekkel foglalkozik, a cégcsoport több mint 6000 munkavállalót foglalkoztat, holding formában működik, és mint az állami cégek Kínában általában, saját kórházat, iskolát és óvodát is üzemeltet.

Shuguang-07.jpgMiután az elektroncső gyártás kikerült a katonai fejlesztés látóköréből, leszállóágba került, azonban a kilencvenes években a high-end és az audioipar újra virágzásnak indult, amelyből a Shuguang bőven kivette a részét, olyannyira, hogy nem csak gyártották, hanem fejlesztették is ezt az „elavult” technológiát, és nem csak a csöveket, hanem a csöveket gyártó gépeket is. (A gyártás során bizonyos lépéseket még mindig kézzel készítenek, a Shuguang rengeteg női munkavállalót foglalkoztat). A nyolcvanas éveket a televízió képcsövekkel és katódsugárcsövek bérgyártásával vészelték át, az LG–vel szoros együttműködésben. Manapság a Shuguang elektroncsővel foglalkozó részlege az egyetlen olyan részben állami kézben lévő kínai manufaktúra, amely az ötvenes évek óta folyamatosan működik. A gyár Ghuangdong tartományban található, a homlokzatán hatalmas, vörös LG emblémával. Egyes vélemények szerint a Shuguang azért tudott fentmaradni ilyen hosszú időn át, mert Ghuangdong Kína egyébként is konzervatívabb része, ahol a nyugati világ piaci mechanizmusai kevesebb szerepet játszottak.

Az elmúlt 60 év

Shuguang-10.jpgA Shuguangnak az elmúlt hatvan évben sikerült életben tartani és fejleszteni az elektroncsöveket, sőt arra is maradt ideje és energiája, hogy az egyébként költséges és időigényes elektroncsőgyártás folyamatait megreformálja. A lényeges munkafolyamatok még ma is kézzel készülnek, de a tesztelés és a kritikusabb munkafázisok már gépesítve vannak. A Shuguangnak mind a gyártástechnológia, mind a fejlesztés során szigorú minőségbiztosítási elveknek kell megfelelniük, így jelenleg az általuk gyártott csövek között van a legkisebb szórás, már ami a minőségüket illeti. Az elmúlt negyven évben egyébként a Shuguang egymaga értékesített mintegy 70 millió (!) elektroncsövet, amely szám már első ránézésre is brutális, és nem hogy az elektroncsövek visszaszorulást, de éppen ellenkezőleg: a virágzását mutatja.

Alosztályra bomlás

Shuguang-05.jpg

Az egyik leghíresebb Shuguang által gyártott cső, a jellegzetes sötét búrájáról megismerhető Black Bottle vagy Treasure. Ezt a márkát 40 év fejlesztés után egy belső team munkájának köszönhetik az audiofilek  a Shuguang mintegy ezzel ünnepelte fennállásának évfordulóját. Ezekben az elektroncsövekben a Shuguang egy újfajta technológiát alkalmazott, amely drasztikus javulást hozott a csövek minőségében és némi javulást az élettartamukban.

PSVANE.jpgA Shugaung elektroncsövek legújabb fejezete a PSVANE márka, amelyet azok fejlesztők hoztak létre, akik a Treasure-t is, de önállóan, kizárólag a prémium kategóriában gondolkodva, egyre újabb és újabb fejlesztésekkel javítva a csövek minőségét, tovább finomítva a Treasure típusú csöveket. (A PSVANE Audio története elég zavaros, a weben található infók közül jó pár egymásnak ellentmondót találtam. Mivel a PSVANE-t eredetileg befektetők hozták létre, és a gyártás során nem ment minden rendben, a vásárláskor óvatosan kell eljárni – ismerve a kínai „másolásos” mentalitást, simán vehetünk gagyit is)

Feledve a kínai export „bagóért adunk minőséget” kamu marketing szólamát, ezek a csövek nem olcsóak. A Treasure esetében egy párba válogatott 300B-ért nem kevesebb, mint 300 dollárt szurkolhatunk le.

Fekete üveg

Shuguang-11.jpg
Legutóbb a 2012-es hifi shown hallottam a Treasuer-t, véletlenül éppen az Audio Note Empress monoblock párban. Mario, aki a saját ezüst Meishu-ját cserélte le az Empressre, el volt ragadtatva a csövektől. Sokkal energikusabb, részletezőbb és dinamikusabb hangjuk van, mint a Sovtekeknek  mondta, bár azok sem rosszak – tette hozzá hamiskás mosollyal, you know, what I’m saying. Azt hiszem értem, mert én is ilyen Treasure-t szeretnék a Vindicatoromba.

A Treasure-t egyébként nagyon sok helyen, nagyon sokszor letesztelték, és egyetlen alkalommal sem kapott negatív kritikát, pedig volt egykét olyan set-up és egy-két olyan arc, aki azért messze nem respektálja annyira az audiofiliában a csöves rendszereket. Nem vitás, a Shuguang csövek, főként a Black Bottle valami olyat tudnak, amit semmi más, és minden bizonnyal az egyik olyan csőtípus, amelyet nyugodtan oda lehet tenni a minden idők legjobb hangú elektron csöve, a legendás Western Electric 300B mellé. Milyen meglepő. Ahogy az is, hogy ha ellátogatunk a Western Electric web site-jára, Golden Dragont is rendelhetünk magunknak, amelyet éppen a Shuguang élesztett fel újra.

Folyt. köv.

*Azaz letarolta, de ettől még a nívós audiofil és high-end manufaktúrák, köszönik szépen jól vannak. Ennek részletes kivesézése egy másik cikk témája lehetne, a tartalomba ezennel nem fért bele.  

**Más források szerint 1958-ban.