Amikor a high-end szórakoztat is - Townshend Audio

Townshend_1.jpg

Hogyan lesz valakiből jó high-end tervező? Úgy értem, tényleg jó tervező? Talán úgy, hogy zenehallgató füle és műszaki agya van.

Townshend_6.jpgValami ilyesmi olvasható a Townshend Audio honlapján mint „bevezető” gondolat. A Townshend Audióról tudjuk, hogy egyetlen embert takar, Max Townshendet, a bolondos, jó humorú audió gurut, aki lassan negyven éve örvendeztet meg minket a üdítően egyedi termékeivel. A Townshendre tényleg illik az előbb említett gondolat, minden egyes fejlesztés mögött Max áll, az egész cég maga Max, és sohasem csinálja kétszer ugyanazt. A Townshend Audio többek között abban hasonlít a Funk Firmre, hogy semmilyen koncepciója nincs. Milyen antilogikus elképzelés, „megoldás” már: az audio lánc véletlenül kiválogatott elemeit fejleszteni, külön-külön, a teljes rendszer helyett! Újabban Max egy transzformátoros passzív előfokkal nyűgözi le a hallgatóságot, meg a szaksajtót, ahol egyébként is régi ismerős.

High-end David Bowie

Townshend_2.jpgA Townshend igazi kisipari manufaktúra, noha már régen kinőhette volna magát, hiszen high-tech, nem csak high-end - azaz előszeretettel használja a modern technológia vívmányait. Innovációban ugyanis soha nem volt hiány. És bár láthatóan Max egy ideje már nem maga gyártja a termékeit, Ő csak összeszereli, mégis hű maradt a kezdeti elképzeléshez: egyszemélyes agytrösztként ontani az ötleteket, olykor egészen vadakat is, aztán, ami éppen megtetszik, azt elkezdi fejleszteni, egy idő után meg termék lesz belőle. Nagyjából ennyi, ami innen kintről látszik, és egyelőre Max nem sokat tette ellene, hogy ez másként legyen. Szóval nem adta el magát, ez benne az egyik legszimpatikusabb vonás, amellett, hogy Max tényleg jó és tapasztalt tervező. Nem nagyon van olyan terméke, ami konkrétan megbukott volna. A Townshend Audio az a zenekar, aki kétszer soha nem adja ki ugyanazt a lemezt. Az audió világ ezerarcú kaméleonja, egy ausztrál születésű high-end David Bowie.

I want to ride my bicycle!

Townshend_4.jpgHíressé szerintem egy közönséges biciklipumpa tette, amivel a kiállításokon bőszen pumpálta a Seismic Sink elnevezésű, „levegővel” működő hifi asztalait, annak deubütálásán. Ez egyébként elég vicces lehetett: a demóhoz ugyanis mindig le kellett ereszteni, majd újra felfújni, hogy a különbséget demonstrálni tudja. Nos, akkor ez még nem volt levédett szabvány és az első alkalom volt, egyszóval biztosan akadt jó pár látogató, aki totálisan őrültnek nézte Maxet, aki tízpercenként állt neki újra és újra felfújni az asztalokat. A többi, általa használt megoldás sem tekinthető hétköznapinak, sem szokványosnak. Csinált például gipsszerű anyagból lemezjátszó futóművet, ez volt az Elit Rock, ami már a nevében is találó, de ugyanebből az anyagból készített hangfalat is, ami azért izgalmas, mert ez a rendkívül merev és igen csillapított doboz számtalan hátránnyal rendelkezett, például törékeny volt és dögnehéz. Maxet persze ezek a hátrányok csöppet sem érdekelték. Mindkét termék klasszis hangzást nyújtott, főként a lemezjátszó. Egészen extrém helyeken alkalmazott egészen extrém anyagokat, mindezt úgy, hogy a Townshendnél mindig is a zene állt a középpontban és nem is igen akarta high-endnek titulálni, amit csinált, inkább a középkategóriás hifiben szeretet volna babérokra törni. Az árai egyébként a közepesnél picit drágább, de nem megfizethetetlen kategóriába tartoztak és tartoznak ma is. Főként a kábeleket lehet olcsón beszerezni.

Iron-man

Townshend_9.jpg
Max azok közé a ritka tervezők közé sorolható, akik valamiért különösen vonzódnak a fémhez, mint anyaghoz. A hangfalai korábban is az alu-membrános Jordan szériából készültek, de sok más helyütt is előszeretettel alkalmaz különféle fémeket. Egyszer például a Glastonbury egyik reinkarnációját fényesre polírozott és tükörsimára csiszolt fémlemezzel fedte, ami ugyan bizarrnak bizarr volt, de akusztikus szempontból sem igen érthető, hogy egy rideg és hangvisszaverő felület milyen céllal került éppen egy hangfalon alkalmazásra? Ez persze nem jelentette azt, hogy a doboz ne szólt volna jól. Maxben egyébként ez a legizgalmasabb: olyan egyedi tervezési furfangokkal is képes jó hangot csinálni, amelyek első nekifutásra teljes nonszensznek tűnnek. Ha már a hangfalaknál tartunk, akkor említsük meg a super tweetert is, ami szintén fém dobozban kapott helyet és szintén igen sikeres terméke. A super tweeter egyébként a közkeletű elképzelések ellenére nem a magas hangok hiányán segít, használatával éppen, hogy több basszusunk lesz, tisztább, realisztikusabb hangképet kapunk, de ez melléktéma. Érdekes, hogy valamiért a japánok kifejezetten szeretik, elég sok ilyet fejlesztenek és gyártanak is.

Két tepsi között egy biciklibelső

townshend_seismic_feet.jpgAztán itt van a Seismic Sink, Max igazi nagy, korszakalkotó találmánya. A korai szériák szintén fémből voltak, de lényegesen egyszerűbbek, akár két egymásba illesztett tepsi. Ez a megoldás rengeteg maszek ezermestert is megihletett, emlékeim szerint még a régi Audioban is volt egy cikk, amiben "lufikkal" kísérletezett az egyik játékos kedvű audiofil. Állítólag sikerült jobb hangot kicsalni a rendszerből, bár én ezzel kapcsolatban elég szkeptikus vagyok. (Legutóbb egyébként Gyuri bácsinál láttam egy bmx belsőt a hangfalak alatt.) A Seismic Sink egyébként a lemezjátszók és a kábelek mellett az egyik olyan pontja a Townshend Audiónak, ami az idők során nem kopott ki a kínálatból, hanem Max továbbfejlesztette. Ma már ez is egy futurisztikusan kinéző cucc, lényegesen átdolgozva az eredeti elképzelést.

Folyamatos fejlődés

Townshend.jpg
Max tett kirándulást a digitális világba is, volt DAC-ja, hozzá futóműve, és integrált cd játszója is, mindegyik ugyanabban a krómozott fém burkolatban kapott helyet, kicsit úgy néztek ki, mintha a Mad Maxből léptek volna elő. De Max igazi audiofilhez méltóan inkább az analóg világban van otthon. Az idők során az audiofil klasszis Elit Rock Rockká rövidülve fejlődött tovább. A számtalan reinkarnáció, feljavított és áttervezett verziója közül jelenleg a 7-es legfrissebb. Szerintem iszonyú jól néz ki, viszont nem olcsó. Aki eddig hallotta, annak nagyon tetszett, szépen tarolt a szaksajtóban is, mint az eddigi összes Rock lemezjátszó. Tiszta, lényegre törő és részletező hangja sokakat rabul ejtett már. Ez a termék mintegy eszenciája annak, amit Max eddig csinált, az olajvájús megoldást ma is alkalmazza, a lábak helyén viszont már a Seismic Sink van, szóval minden létező helyen igyekszik kihasználni a fejlesztéseinek eredményeit. Annak ellenére, hogy Max túl van a hatvanon, korántsem csontosodott meg, a honlapja például példamutató módon letisztult és informatív. Az új termékei sem úgy néznek, mintha 20 évvel ezelőtti dizájnt koppintották volna le. Egyszóval Max tartja magát a trendekhez, de a minőségből nem enged.

Transformers

Townshend-hifi-Preamp-Allegri-Computer-980x360.jpg

A Townshend Audio tudja, hogy a legtöbbet nem a marketing hoz a high-endben, hanem bemutatók, amikor az emberek a saját lemezeiket hallgatják meg, ezért Max kifejezetten szeret demonstrálni. Itt van példul az alant beilleszett videó, amelyen motyogva, dünnyögve demonstrálja az Ájszolda  kábel hatását egy rémes, villogó és sípoló oszcilloszkóp mellett. Nem a Townshend Audio lenne, ha a kábelt egy hétköznapinak számító papírdobozban árulná és nem egy alumínium tárolóban, amiben filmek kópiáit tartják. A legfrisebb fejlesztés az Allegri névre hallgató Pasive Autotransformer*, és lám, máris olyan nevek ajánlását bírja, mint Martin Colloms. A kinézete abszolult mai, a hangja pedig állítólag tiszta és torzításmentes, akár egy pohár friss víz. Legalábbis a tesztekben ezt a hasonlatot alkalmazták.

Az élet sajnos rövid ahhoz, hogy minden jó készülékből birtokolhassunk legalább egyet. De sebaj, ha újraszületek, mondjuk mint Szaudi Sejk, lesz egyszer Townshend Audio rendszerem is, de előtte feltétlenül bejelentkezek Maxhez egy demóra.

*Ennek a terméknek volt már korábban előzménye, de teljesen máshogy nézett ki.