Mindennapi betevő – Új zenék

Ibrahim+Maalouf.jpgSzokásos ajánlóm következik, miszerint új zenék.

Csak hogy maradjunk a címnél, kezdetnek rögtön egy "régi" lemez, mert hogy tavaly jött ki Ibrahim Maalouf: Wind című anyaga. Különleges lemez, mégpedig azért, mert Maalouf játéka kilóg a többi trombitás játéka közül, sajátos, kissé balkáni, arabos hajlításokkal, színezéssel játszik a hangszerén. A Wind egyébként konceptlemez, kvázi-filmzene egy régi franica némafilmhez készült, de Maalouf mindezt megfejelte Miles Davis előtti tisztelgéssel, ennek okán hasonló tónusban játszik, illetve a szerzeményeinek keverése is követi a nagy előd munkásságát. Ez utóbbi egyébként sokkal jobban hallatszik a korongon, mint az, hogy filmzene lenne, az egész zenekar úgy szól, mint hogy ha a hatvanas években, az In a Silent way keletkezésekor vették volna fel. Maalouf nemrég járt a MüPa-ban, ahol elmondta, hogy ezen felül mi inspirálta még, mindenféle évszámra, híresemberre utalt, össze-vissza, elég zavaros volt, és persze elég vicces is, nyilván, hiszen Maalouf egy harmincas évei közepén járó, kedves fickó. (Egyébként aznap elég nehéz döntés volt választani, lévén a Wind koncertturnéjának hazai estje egy napon volt Gidon Kremer koncertjével - egy teremmel arréb -, de addig hezitáltam, míg végül a Kremerre nem kaptam már jegyet.)

A koncerten is olyan simulékonyan és lágyan szólt a zenekar, hallatszott, hogy a hangszerek is úgy voltak hangolva, mintha 1969 lenne. (Nagyon jó koncert volt, vastapssal, közönségénekeltetéssel, amelynek során Maalouf eljátszotta a kislányának, Lucynek írt dalt, majd még odaült a zongorához is, este tíz után jöttünk ki, hullafáradtan) A Wind egy nagyon jó trombitás kiemelkedő lemeze, egyetlen hátránya van: iszonyú drága. A koncerten is 5500 pénzért mérték, nekem az e-bayen rendelte az egyik barátom, de így is 4300-ban ért ide, plusz posta. Ennek ellenére megéri, nagyon szép a booklet, és iszonyú jól is szól.

Chris_Potter.jpg

Most jönne az ecm blokk, de elvették a kenyeremet, Czékus Mihály írta meg a hfp-n az új Charles Lloyd lemezt, nem nagyon kell róla többet írni, mint ami Ő már megfogalmazott. Nyilván hibátlan. Annyit még az ecm-ről, hogy az új Chris Potterbe érdemes belehallgatni, a The Sirens szintén konceptlemez, de most nem egy másik zenész, hanem Homérosz hőse, Odüsszeusz utazása ihlette. Szerintem nagyon rendben van, főként a nyitó track, amúgy ez a lemez beilleszthető a hasonló fúvós "ecm quartett" hangzásba, de Potter játéka miatt ki is lóg belőle, amely éppen annyira személyes, hogy képes elemelni a többi tucatszaxofos közül. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy kijött egy 6(!) lemezes Paul Motion lemezsorozat is; én már megrendeltem.)

Klasszikus lemezt ritkán szemlézek, de most kivételt teszek. (Ez egyébként azért van, mert többniyre vinylen szerzem őket be, és általában régi felvételeket  veszek, legutóbb Alban Berget 300 Ft-ért Laci Bácsinál) Szóval a DECCA címkéjén jött ki a fenti lemez, Julia Lezhneva énekel rajta motettákat Vivalditól, Mozarttól, Handeltől és Porporától. Fantasztikus felvétel, fantasztikus előadás. Az orosz szoprán első szólólemezén azonnal nagyon magasra tette a lécet, hihetetlenül tiszta előadásmód, mély átélés, modern felfogás és nagyon magas művészi színvonal. Szerintem mindenkinek meg kell venni, de ez itt nem az ízlésrendőrség, szóval hallgassátok meg.

Az egyik kedvenc kiadóm az auxiliary, ami egyébként az ASC művésznévre hallgató producer kiadója. Symbol# néven indított sorozatot jó pár éve. A blogján azt írja, a Symbolnak az volt háttérjelentése, hogy a kiadó szimbóluma alatt, az általuk képviselt hangzással készült, cím nélküli, pártrackes 12”-eseket adnak ki, ahol is a hallgató maga adhat címeket a számoknak, az általuk megidézett hangulatban. A kilences Symbolt Synth Sense készítette, az egyik legjobb lett, hol lassan hömpölygő drone, hol feszes bass music szól, a vinyl pedig arany(!) színű. Don’t miss! (Ja és ajánlom a podcasteket is, azok is rendben vannak)

BBS.jpgHa már drone, akkor megemlíteném, hogy Erik Skodvin, a Deaf Center egyik tagja, a miashmah kiadón adottt ki egy negyven perces drone lemezt B/B/S néven. A zenekar neve a triót alkotó zenészek nevének kezdőbetűit takarja (Belfi-Baker-Skodvin), a zene pedig annyiban különleges, hogy többnyire élő hangszerekkel állították elő a sötét, már-már apokaliptikus hangzást. Dob, gitár és laptop a felállás, összesen négy szám, egyben lemegy, de pont így jó: hideg, sallangments, mély, őszinte és tiszta, mint egy tavaszi reggel.

 

A fenti lemezeket a kettővel ezelőtti posztban bemutatott t-ampon hallgattam meg, ami egyrészt sokatmondó, másrészt pedig sok minden következik belőle, de ezt majd a következő posztban.