Van az úgy, hogy az ember belefut néhány pofonba. Bagatell, mondhatnánk, nem ez volt az első szájbox, és nem is lesz az utolsó, ahogy nem ez volt az első troll, aki intellektuális akrobata mutatványt mutatott be rajtam, ahogy nem is az utolsó.

Vízéren ülni

Én ennek egyébként örülök, mert ha olykor úgy is érzem magam, mint Kuplung, a Papírkutyák című filmben, cserépléctörés közben, biztos kiderül valami arról is, hogy az olvasóknak mennyire jön be egy poszt, lévén a blogolásnak ez az egyik értelme. Igen, pontosan ez: hogy a választott témát a blogger képes-e értelmesen, érthetően és élvezetesen megfogalmazni, leírni majd kidíszíteni képekkel, adott esetben vicces videókkal. A dolog pofon egyszerű: ha az olvasónak tetszik és szívesen olvassa, esetleg megdob egy like-kal, ami ugyan az égvilágon semmit nem jelent, de nekem jólesik - ezzel jelzi, hogy bejött neki, jár a virtuális vállveregetés, a cyberpuszi. Ha sok embernek tetszik, sokan fognak like-olni, sokan jönnek majd olvasni, a blogger meg közben úgy érzi, hogy jó, amit csinál. 

Na most, a hifivel foglalkozó fórumok meg elvileg azért vannak, hogy ott a bereggelt userek megbeszélhessék az ügyes-bajos dolgaikat, esetleg kérjenek tanácsot, például hangfal instalálás, lemezbeszerzés, kábelválasztás és a lecsóreceptek rezonancia csillapító anyagkészítés rejtelmeiről. A minénknél boldogabb országokban ezt egészen váratlan és meglepő módon úgy oldják meg, hogy beírnak egy kérdést, esetleg tapasztalatot, a többiek meg kedvüktől, ráérő idejüktől függetlenül válaszolnak rá. A fórumokon mindenütt van egy admin, aki az ún. Őrködő Tekintet, és ha esetleg befut egy olyan user, aki a fórumon mondjuk kötözködni szeretne, egész egyszerűen kitiltja. Tiszta és világos rendszer. Nem így itthon.

Jobbhorog, balhorog

Itthon fordítva van minden. A hazai fórumok 90%-án nem beszélgetések zajlanak, hanem ütésváltások. Már a kiindulás is hibás, a fórumok egy ideje már nem azért vannak, hogy a userek beszélgessenek, információt cseréljenek, hanem azért, hogy eladhassanak. Legfőképpen a kereskedők, vagy bárki. Mellesleg persze lehet egyéb témában is megnyilatkozni, de a fórumok főoldala jelenleg is többnyire kereskedői felületek, nagyjából havonta kapok egy kedvesen erőszakos hírlevelet*, amelyben arra kérnek, hogy vásároljak, soha vissza nem térő alkalmakra hívják fel a figyelmet, készletsöprés, egyebek. A legfrissebb infó pedig az, hogy "örülnének, ha megkérdezném a munkahelyemen", ugyan tudnék-e nekik egy kis bizniszt szerezni. 

A munkahelyemen? Itt azért álljunk meg egy szóra, tanár úr. Ez a kérés önmagában is nagyon érdekes, mert ezt úgy szokták megoldani, hogy felvesznek erre szakosodott ún. értékesítőket, esetleg hirdetnek, reklámoznak, stb. A magyar fórumozót nem zavarja, ha egyben értékesítenie is kell, ahhoz, hogy okoskodva szakértőt játszhasson, posztolgathasson. A magyar fórumfenntartónak pedig nem okoz gondot olyan hírleveket gyártani, amiben hiányzik a lejelentkező felület, és a bereggelt infókat később értékesítésre használja fel. A marketing azt sugallja, hogy ez még jó is nekünk, hiszen soha nem látott akciókban vehetünk részt, és soha nem látott árakon juthatunk hozzá termékekhez. Érdekel akkor más? Nem. A hazai user megszokta, hogy ez itthon így működik. Ahogy megszokta az ütésváltásokat is. Edzett, szívós, kibír bármit. A többiek meg vessenek magukra, minek csinálják, ha nem bírják. Egyébként itt jegyezném meg, hogy önmagában értékelendő és szép célnak tartom, hogy valamilyen fórumot a tagjai tartanak el, de ezt azért illene leválasztani a fenntartó saját bizniszéről. Főként, hogy ingyenes fórum is van egy pár. 

Ez meg itten füttyög!

Olvasom a hazai fórum adminjainak sirámait, hogy nem bírják a rengeteg bejegyzést átnézni, így azt sem tudják biztosítani, hogy a kötözködés, csuklóztatást kiszűrjék. Panaszkodnak, hogy nem bírják meggyőzni a fórumozókat, hogy ne cseszegessék egymást. Nocsak. Akkor lehet, hogy az egész cél félrecsúszott és mégis csak az van, hogy a többség inkább csak eladna, tudatosan vagy nem tudatosan trollkodna, a kisebbség meg közben próbál "beszélgetni"? Szerintem van még egy harmadik típusú - a nevető harmadik - fórumozó is: ő az, aki szórakozni jár a fórumra. Viccelődni. Mert az olyan mókás, hogy az ütésváltások közben nevetünk, hiszen ez csak pankráció a szavakkal, nem komoly, a végén a nagydarab szőke összeölelkezik a nagy darab feketével és közösen lesétálnak a ringből. És persze ők is ugyanazt gondolják, mint a többiek, hogy fölötte állnak a cicaharcoknak, holott inkább csak tovább generálják.

Nagyon naivnak kell lenni ahhoz, hogy azt higgyem, ez megváltoztatható, akár egy ilyen bejegyzéssel, akár mással. Ugyanis a hiba nem a fórumban magában van, hanem azokban, akik ezt így képesek művelni. Ha a tükörből egy rémisztő arc néz ránk, azért nem a tükör a hibás. A hazai fórumot a tagjai tették ilyenné, nem önmagától ilyen. A hibát a fejekben kell keresni és nem a rendszerben. Mert persze szép dolog, hogy különböző alkatrészekből összeraktuk Frankensteint, csak hát az a gond, hogy ráadva a kettőhuszat, feléledt. Kérdés, hogy mit kezdjük vele? 

És most is lesz? Befetéma lesz.

Tökéletesen le lehet mérni, hol tartunk, elég hozzá a legártatlanabb topikot megnyitni. Mondjuk a zenét. Az az alap, hogy a téma senkit nem érdekel. A tagok a saját lemezgyűjteményüket, a saját kedvenceiket, a saját ízlésüket képviselik, a többiekből lesz az ellenség. Mi vagyunk a jók, ők meg a rosszak. A süketek. Az szar. Hallottam, nem ér egy forintot se. Ekkor megjelenik A Szakértő, akinek zenész ismerősei vannak, vagy látott már embert, aki hallotta, hogy valakinek zenész ismerősei vannak, és Ő, aki a legnagyobb májer, azt mondta, hogy az a szar. Egyébként ezt kiszámolták papíron, meg lehet mérni, tessék itt a link. Ilyenkor általában már ott van a nepper, akinek van eladó lemeze. Az a pár normális, aki csak ajánlani szeretett volna egy lemezt, beírja, hogy ezt nem itt kéne. Ekkor azonban már vita van, és kezdődik a harc. Jön a vicces: ez az a zenész csávóka, akit most vittek el elvonóra és olyan hülye fejet vág ebben a videóban? A trollok biztonságképpen megjegyzik, hogy ez lenne az Ő véleményük, azt itt szabad, sőt kell is terjeszteni. Kész, vége, itt már megsemmisült a fórum, ez már focimeccs, ahol a drukkerek nem a játékért, hanem a balhéért jöttek. Hogy beverjék egymás fejét, csak mert a másik nem annak a csapatnak szurkol, mint ők. Ha vesztettek azért, ha nem, akkor meg azért.

Agyarország

Nincs ebben sem semmi különös, egészen pontosan tükrözi, hogy hol élünk és milyen szabályok szerint. A trollkodásnak is megvan a maga pszichológiája. Frusztráció levezetése, kisebbrendűségi komplexus, feltűnési, kitűnési vágy az uniformizálódó, mégis egyediséget követelő társadalomból, ésatöbbi, ésatöbbi, komplett szakirodalom foglalkozik ezzel. Nem ez a baj. Hanem az, ha egy közösségben egyre inkább az válik normává, ha valaki - bárki - megalázható, kigúnyolható azért, mert urambocsá’ létre mert hozni valamit, érdek nélkül. (Ha pénzért béna valaki, azt általában megbocsájtják. Sőt azokból lesznek A Szakértők, meg a nepperek, akikről persze mindenki tudja, hogy zsebpénzt akarnak keresni, de ez a természetes). Ha köpőcsészének, frusztrációjuk levezetésére használják a lelkesedésből dolgozókat, azokat, akiket nem a többségében nevetségesen alacsony profit mozgat, hanem az érdeklődésük, az a szellemi színvonal végső lepusztulását mutatja. Az a közösség, ahol az a norma, hogy a többiek végignézik, ahogy ezeket az embereket kigúnyolják, majd körberöhögik, a felbomlás állapotában van.

Ignore it!

Ez nem véleménykülönbség, itt nem arról van szó, hogy nem értünk egyet valamiben. A hazai fórumukon évek óta ez zajlik. Nicknév mögé bújt emberek egy része mást sem csinál, mint méltatlan stílusban okítja a többieket, csencselget, vagy trollkodik. Az a hely és közösség, ahol az értékteremtésre nincs, de a fröcsögésre mindig van idő és energia, egész egyszerűen vérlázító. Évek óta nézi ezt mindenki egyetlen szó nélkül. Ha nekem nem sikerült eljutni valahova, másnak se sikerüljön, ha sikerült, akkor biztosan tisztességtelenül, csalt, lopott, hazudott. Ezek a vádak bárkire rásüthetőek, aki nekünk nem tetszik. Emberek, akik azt hiszik, a világ mindenütt úgy működik, mint ahogy azt ők a fejükben összerakták. A siker eleve gyanús valami. A sikert nem abban mérjük, ami a működésből egyértelműen kiderül. Emberek, akik azt hiszik, hogy beírni a kommentbe két sort, az ugyanaz, mint két hónap alatt összehozni egy interjút. Beszélgetésnek álcázott csuklóztatás, amiben azt játszuk, hogy én kíváncsi vagyok valamire, pedig csupán szórakozni akarok. Micsoda pompás nap! Ma is megszívathattam valakit!  Miről beszélünk? – kérdezik ingerülten. Erre egyetlen értelmes válasz létezik, visszakérdezni: Ti miről beszéltek?

Van itt baj, épp elég

Bevallom őszintén, hogy nem értem az indíttatást. Nem egyezik a szint ugyanis. Valamit létrehozni mindig több, mint kritizálni. Aki csupán kritizál, az nem alkot semmit. A kritika nem egyenlő a "művel". NAGYON NEM. Ugyanis a mű nélkül a kritika nem létezhet. A kritika soha nem lehet több, mint a mű. A helyzet az, hogy mint ahogy a legtöbb játékot, ezt is a pályán játsszák és nem a nézőtéren. Amennyiben valaki szeretne reális kritikával élni, tegye meg: szálljon be a játékba: írjon jobb blogot, gyártson jobb készüléket, stb. De az nem kritika, hogy artikulálatlanul beüvöltünk a játékba, hogy szemüveget a bírónak! A fórumokon a figyelem egyre inkább a nézőtérre szegeződik, ahol a feltüzelt, egymás ellen gyűlöletet érző rajongók alig várják, hogy mikor eshetnek egymásnak. A játék lassan már senkit nem érdekel.

Végezetül még egy gondolat: mielőtt élesítettem volna ezt posztot, elég sokat gondolkodtam rajta, hogy megéri-e belemenni ebbe az egészbe. Végül, úgy döntöttem, hogy igen, hiszen így sem, és úgy sem tudom elkerülni, hogy céltábla legyek, de így legalább egyértelmű, hogy mi az álláspontom. Aki esetleg nem ért egyet velem, a véleményét szívesen várom a kommentekben. A többit meg mindenki döntse el maga. 

*Amennyiben valamilyen véletlen folytán a fórumgazdák olvasnák ezt a bejegyzést, nagyon kérem őket, hogy szedjenek le az adatbázisból. Ugyanis lejelentkezésre nincs mód. A korábbi ilyen irányú próbálkozásaim pedig kudarcot vallottak.