Az elektroncsöves erősítők alapjában véve egyszerű szerkezetek. Mondom ezt úgy, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele az egyszerűségük mennyi bonyolult dologból áll össze.

Az egyszerű architectúra ugyanis nagyon sok olyan lényegesen bonyolult alkotóelemből épül fel, ami nehézkessé, technikailag bonyolulttá teszi mind az erősítők tervezését, mind a megvalósításukat. Eleve már a csövek gyártása, fejlesztése sem túl könnyű. De ha meg is van a kívánt cső és azt is eldöntöttük, hogy melyik kapcsolást fogjuk megépíteni, még mindig ezernyi kérdés marad nyitva. Ott van példának okáért a trafó. A "trafó", ami a csövekből épült elektronikákkal kapcsolatban mindig a kimenőtranszformátort jelenti. Ebben az iparágban talán a jó kimenő trafók készítése a legnehezebb és egyik legbonyolultabb dolog. A gyártók nagy többsége nem is vállalja a tekercselést, hanem specialistára bízza. Az egyik ilyen profi trafógyártó cég a svéd Lundahl, ahol a névadó alapítók még mindig aktívan részt vesznek a cég életében.

Családi vállalkozás 

A Lundahl tipikus családi vállalkozásból nőtte ki magát. A céget 1958-ban alapította Lars Lundahl és a felesége, Gunnal. Az első prototípust a család garázsában készítették, amelyet akkor azért még túlzás lett volna gyártásnak nevezni. A korai időszakban elsősorban katonai célra gyártottak trafókat, az első audio felhasználású transzformátrot a svéd rádiónak készítették. Azt írják, hogy az audio ipari célú gyártásuk akkor lendült fel, amikor elkezdtek különböző angol hifi brandekkel együttműködni, ennek végeredményeképen ma már az egyik legismertebb névnek számítanak az iparágban. A svéd manufaktúra jelenleg 30 munkavállalót foglalkoztat, többségükben nőket egyébként. Néhány év stockholmi működés után átköltöztek egy kis észak svéd városba, a kiejthetetlen nevű Norrtälje-ébe.

Nekem egyébként vannak svéd barátaim, akikkel évente legalább egyszer találkozunk Budapesten, mert nagyon szeretik ezt a várost, nem úgy mint a begyepesedett magyar vidékiek. Idén is jönnek, megkérdezem tőlük, hogyan kell helyesen kiejteni ennek a városkának a nevét, esetleg jártak-e már ott. Hátha kapok némi személyes töltetű beszámolót valamelyikőjüktől. Azt mondjuk kizártnak tartom, hogy ismernék a trafókat, már a saját rendszeremre is rácsodálkoztak, de sokkal jobban érdekelte őket a "vinyl collection"-öm és a két dj lemezjátszóm.

Nők a pult mögött

Milyen furcsa, hogy egy tipikusan férfi hobbi mennyit köszönhet a nőknek...A másik csövekkel foglalkozó, a Lundahlnál lényegesen nagyobb gyár, a Shuguang is rengeteg nőt foglalkoztat. Régóta gondolkozok rajta, hogy erről kellene írni egy külön posztot. Az alapvetően háttérbe húzódó feleségek, nők, barátnők pontosan milyen - szerintem nagyon fontos - szerepet is töltenek be a magukat mindig előtérbe helyező audiofil férfiak mellett. Korábban volt erről szó egyébként, mert én személy szerint két nőt is ismerek, akik óriási audiofilek, saját, körültekintően felépített és összehangolt rendszerrel, lemezekkel és mindennel ami ezzel jár. Szerintem napi szinten olvasnak is, ami azért tényleg "erős jel" a fertőzöttségre. Ettől függően igen szerényen a háttérbe húzódnak és nem adnak interjút, pedig már kérdeztem őket erről. Na mindegy majd megpróbálom még egyszer. Vagy viszek virágot, esetleg csoki pralinét.

A jó gyár és a rossz

Szóval a Lundahl egy ízig-vérig kézműves alapokra helyezett alapvetően kisméretű cég, akinek úgy sikerült meglehetősen jó hírnevet kivívnia a maga piacán, hogy évek óta kitartóan fejlesztik a trafóikat, sőt - akárcsak a Shuguang - a trafók előállításhoz szükséges gépeket is. Még saját szoftvert is írtak a gépeikhez. A Lundahl történetében nincsenek nagy kilengések, megnyugtatóan egyenes vonalú fejlődést mutat, ma is ugyanaz a skandináv specialista, mint mondjuk 1970-ben.

Milyen érdekes ez is. Hiszen mindkét cég (Shugaung és a Lundahl) kb ugyanazokat a metódusokat használja, mentalitása ugyanaz, mégis a Shuguang szinte gonosz multiként van már elkönyvelve, míg a Lundahl körül inkább az a fajta a minőségre alapuló áhítatos és eltúlzott hangsúllyal hivatkoznak, mint a még életükbe legendává érő tervezőkre szoktak. A két cég között azonban mindössze az általuk előállított termékek mennyiségében van különbség. 

A jól bevált formula

A Lundahl egyébként - mint ezen a területen megszokott - nem szívesen változtat már bevált formulákon, a fejlesztések náluk is inkább anyagkísérletek és/vagy vásárlói visszajelzések alapján történő apró módosításokat jelentenek, mint igazi kutatás-fejlesztést. Jellemző, hogy a trafókban használt kábeleken és egyéb alkotóelemeken, anyagokkal kísérleteznek. Az sem túl meglepő egyébként, hogy a Lundahl több lábon áll, amelyben az audio iparnak gyártott trafók csak egyik szegmens, a többi egyéb célra gyártott transzformátor mellett. 

Per Lundahl egyébként azt nyitatkozta, hogy mindegyik trafó dizájnt ő maga tervezi, és alapvetően két szegmenser oszthatóak a termékeik. A pro audio, ami alatt a stúdiókban használatos eszközöket érti és a high-end, ami alatt meg a high-endet. A legtöbbet egyébként az előerősítőkhöz és a mikrofonokhoz szükséges - szintén erősítő - trafókból adnak el, ezután jönnek a kimenők, többségük csövesekhez. De gyártanak auto-transformert is az egyik kínai* cégnek. 

A vinylsavor blogon van egy rövid, de sok képpel illusztrált "gyárlátogatás" is, ami inkább egy kedvesen bensőséges hangulatú apró üzemet mutat, mintsem belépőkártyás szigorúságú, fehér köpenyes komplexumot. Nem beszélve az ifjabb Lundahl úr agyégető zokni-szandállal kombójáról, ami messziről mutatja, hogy klasszik, régivonalas műszaki értelmiségiről beszélünk. 

Én egyébként utoljára Gyuri bácsitól hallottam dicséretet a Lundahlokról, ami úgy hangzott, hogy: "teljesítenek jó pár műszaki paramétert", de ennyi is elég volt ahhoz, hogy elhiggyem, minőségi termékeket állítanak elő. Egyébként a vinylsavor is sokat használja erősítőiben a Lundahl tekercseket és trafókat, ami szintén arra mutat, hogy nem szarral gurítanak a svédek. Ugyanakkor én magam sohasem építettem csöves erősítőt, így fogalmam sincs, hogy milyen hangjuk van, szóval, ha valakinek vannak tapasztalatai velük, ne habozzon megosztani a nagyérdeművel és persze velem. Izgassátok a komment mezőt bátran!

*jujjujj! A kommentben felhívták a figyelmem, hogy ez nem autókba való trafó, hanem autotransformer, azaz szintén hifi célra készül.