A Pointe szerintem az a márka itthon, amilyennek nagyjából lennie kell egy korrekt közép-európai, kissé langyos audio piacon egy jó terméknek.

Van, amit kinő az ember. Én így jártam DJ Krush zenéjével. Nem volt ez mindig így.

Tegnap este Mark Turner trio játszott a Budapest Jazz Clubban. A BJC már egy ideje a régi Odeon Lloyd Moziban működik. Szerettem a mozit, rengeteg filmet láttam ott, hangulatos hely és jó a büfé is. Az utóbbi időben ritkábban jártam, inkább a bmc; közelebb is van, meg az én ízlésemnek jobban fekszenek az oda szervezett zenekarok.

Nagyszerű este egyébként. Turner játéka hiteles, egyenes, direkt és meditatív, szinte hipnotikus - mintha történeteket mesélne szaxofonjával, magától értődően. Nézd, ez történt, most elmondom. Semmit nem fúj túl, alig pár hangot variál, a témái sem túl bonyolultak, de a soundja fergeteges. Mellette egy eszményi bőgős meg egy géppuska kezű dobos. A trió teljes összhangban két órát játszik egy fél órás szünettel. Nulla művészkedés, tiszta jazz. Ahogy annak lennie kell.  

A régi moziterem hangulatára, az ott látott filmekre rákopírozódik a kép, ahogy Turner két szóló között elmélyülten válogat a nádak között. Meg a lezserül ledobott zakója a szék karfáján, a bőgő erősítője a zongoraszéken, és a zenészek játéka közben a kék falra vetülő árnyékok.

Szeretem, hogy be lehet vinni a sört, szeretem a közönséget is, aminek a fele zenetanár meg zeneakadémista, vagy maga is zenész. Kicsit olyan a BJC, mint egy sötét jazzkocsma, csak nincs bent a pult és emelkedik a terem hátrafelé. Kivételesen jó este, amit még az sem tud elrontani, hogy éjfél előtt valamikor érek haza, hulla fáradtan, hajnal négykor meg arra kelek, hogy nyöszörög a gyerek lázasan, apa fáj a pocakom.

Talán csak nekem volt hosszú a várakozás, ami az új ASC megjelenést és a SAM KDC ambient lemezét illeti.

Mindkét kiadvány különleges, az elsőből csak néhány száz cd készült, azok is kézzel számozott példányok. Akinek van jó kontaktja a tengeren túlra, rendeljen belőle, hátha jut még. Megkérdeztem a lemezboltos ismerőseimet, horror áron tudnának csak szerezni belőle, így nekem marad a file formátum - majd kiírom cd-re. No Stars Without Darkness, elég erős anyag lett:

 

A SAM KDC-t némileg könnyebb beszerezni, mert az a samurai horo label alatt jelent meg. Ebben inkább a zene különleges, nem a kiadvány. Ideillesztem a soundcloud mixet a trackekből. Aki szereti a csendesebb, elmerengős modern ambientet, annak be fog jönni mind a kettő.

Az ASC kicsit karakteresebb, SAM KDC a Cycles of Perspective-en a korábbi lemezeiben megismert világot építi tovább, amit én nagyon szeretek. Ködben úszó, lepusztult iparvárosok zenei metafóriái ezek. 

Korábban szerintem senki nem gondolta volna, hogy az elektronikus zene két nagy rejtőzködője Burial és Zomby egy lemezen fog szerepelni. Ez a lemez Zomby új anyaga egyébként, az ULTRA. A szcénában finoman fogalmazva is megosztó értékelést kivívó Zomby, aki napi szinten gyakorolja a "magasról teszek mindenre" attitűdöt, magához képest egészen összeszedett és rendesen felépített zenéket rakott össze az új lemezre, ami ugye a kezdeményeknek, félkész skicceknek ható eddigiekhez képest, illetve az egy-egy ötlet jól-rosszul kidolgozott végeredményéhez képest előrelépés. Nem egy vidám anyag egyébként, de hát Zomby mindig is ilyen volt. Mivel a Hyperdub nem engedi beágyazni a videót, egy másikat teszek ki.

Ha már dubstep közelben járunk, a Deep Medi az egyik legismertebb a név a szcénában, két éve jött ki náluk az A/T/O/S nevű duó lemeze, annak idején az egyik első olyan soul és dubstep keverék volt - James Blake farvizén -, ami mind a szigorúan vett dubstep világban, mind attól némileg távolabb is sikeres volt.

Nem véletlenül, az egyszerű, de dallamos trackek rafináltan voltak felépítve, azonnal behúzták az embert, súlyos dallamtapadást okozva. Az új anyagról az első beharangozó dal, a Strong Thing azt vetíti előre, hogy a második lemez sem lesz csalódás.  

CADIK is kiadott egy új EP-t, amin elég sok stílus keveredik. Nagyon jó gondolkozós, elmélyülő zenék ezek, hallgassátok. There Would Be A River.

 

A Project Mooncircle egy berlini székhelyű kiadó, többnyire hip-hop közeli dolgokat jelentetett meg, de volt a portfolióban house, garage és egyéb crossover is, olyan nemzetközileg is elismert húzónevekkel, mint Robot Koch, vagy 1000 Names. Azok közé a kiadók közé tartoznak, akik elég erőteljesen formálták a modern zenei színteret, a lemezek borítóján az artwork-ök is egyediek, többnyire karakteres és erősen kontúros grafikákat használtak/használnak. 

Idén ünneplik a 15. évüket, ennek apropóján készítettek egy dokumentumfilmet, ahol a három alapító a kezdetekről és a kiadóról mesél.

Talán senkinek sem új, hogy Schiff András az egyik legismertebb kortárs zongorista, sőt szerintem az első ötben simán benne van. A tizenegy(!) lemezes, deluxe kiadású Beethoven szonáták lemezeiről már most nagyon jó kritikák születtek, többek között a New York Times írt róla méltató sorokat. Biztos nem olcsó, de rajta van időrendben az összes szonáta, szóval nem érdemes gondolkodni rajta. 

A végére pedig egy jó hír: januárban jön az új Theo Bleckmann lemez az ECM-nél, Elegy címmel. A berlini születésű, de már jó ideje New York-ban élő énekes most nem feldolgozásokat játszik, hanem a saját szerzeményeit énekli egy quartet kíséretében.

A beharangozó videó kicsit furcsa lett, és szerintem borzalmasan áll neki a harcsa bajusz, de ez ne riasszon el senkit, valószínűleg nagyon jó lemez lesz.

Eredetileg azzal a mondattal akartam kezdeni, hogy a Cobra ez nem csak egy mérges kígyó, hanem egy erősítő is, de aztán rájöttem, hogy címnek nem jó, mert hosszú, meg félreérthető is. Azt sugallja, hogy áttételesen az állatokról akarok írni. Holott nagyon nem.

A NOS csövekre szomjazók és áhítozók figyelem! Ebben a posztban az Első Hivatalos Nagy Pesti 6SN7 gyalázás eredményét közlöm. Engem egyelőre nem vettek be a szektába, de azért sikerült megtudnom, hogy a szupertitkos atombunkerban a milyen eredmény született a magukat homályban tartó tesztelők füle szerint:

A pontozás egy 10-es skálán történt, megfelelve a nemzetközi szabványnak, a csövek bejáratás után, egy Meishuban szerepeltek. A mellékelt képen balról jobbra haladva láthatóak. Tehát akkor:

Első helyen végzett az OSRAM B65 6SN7GT a maximálisan adható 10, azaz tíz ponttal. A zsűri megjegyzései: Egyszerűen varázslatos, hihetetlen pontosság és finomság. Gyors mint a fene, hatalmas dinamikával. Nem véletlen a híre és a Szent Grál előtti leborulás.

Második helyet a Raytheon VT-231 JAN - NAVI 6SN7 szerezte meg összesen 7 ponttal. A csövön US NAVI logó; kitűnő pedigré. Ár érték arányban a legjobb, hangban sem az utolsó. Hihetetlen melegség és dinamika jellemzi a hangját, amely finomságban sem fukarkodik. A zsűri továbbá nagyon sok érzelmet fedezett fel a hangjában.

A harmadik helyezett a CBS JAN CHY-5692, amelynek összesen öt pontot sikerült begyűjtenie. Stabil finom és pontos a hangzása. A dinamika is helyén van, ellenben kicsit zárt, talán túl nyugodt a hangja.

Negyedik helyezett a Ken-Rad JAN - NAVI 6SN7GT lett, összesen 4 ponttal. Az US Navi Logó azt sejteti, hogy előkelő származású. Nagyon pontos és éles hangja van, szinte már túlságosan is. Olykor karcossá válik a hangzás, és mintha erőlködne. Ennek ellenére dinamikus és jól fókuszált, megvan a finomsága is, viszont a komoly/klasszikus zenén kívül sajnos nem tudtak vele mást élvezhetően hallgatni.

Az ötödik helyen, egyben utolsónak a ShuGuang Black Treasure CV181-Z 6SN7 futott be, mindössze 2 ponttal. A nagy csőgyártó meglepetésre csak az utolsó helyet tudta megszerezni, viszont nem olyan rossz cső az átlaghoz képest. Megvan a nagy hang, meg van benne a bugi faktor is, de sajnos nem elég megfogott, és elég pontatlan is a többiekhez képest. Mintha elengedné a hangokat, kontrollálatlan. A dinamikában rendben van, de sajnos a fókusz és finomság hiányzik a hangjából. Hát ennyi.

A NOS cső sorozatunk legutolsó bejegyzését olvashatták. Hamarosan érkezik a következő, ismét a Telefunken-t vesszük kicsit közelebbről fülügyre, ezúttal egy fonó fokozatban.