Erős évkezdet - zeneajánló

colin_vallon_trio_photo3_mehdi_benkler.jpgErős az évkezdés az ecm-nél. Colin Vallon trio második lemeze jelenik meg a kiadónál, Danse címmel. A svájci zongoristának ugyan van még egy anyaga, de az nem a saját neve alatt jelent meg, hanem Rruga néven jött ki, még 2011-ben.

Vallon ezen felül több, az ecm által gründolt projektben és zenekarban is meghatározó side man, ilyen például az Elina Duni Quartet is. Vallon triójának hangzása abban különbözik a többi jazz trióétól, hogy szerzeményei erősen meditatívak, a szólóiban pedig csak minimális hangközöket és formákat használ - ettől lüktetésszerű, pulzáló a zenéjének ritmikája. A ritmust gyakran a zongora jobb kezének témája adja, ami mögött nem kíséret van, hanem az olykor repetitív futamok ismétlése a ritmushangszereken, ezekből a struktúrákból "nőnek ki" a rögtönzések, szólók is.

Én nagyon szeretem Vallon játékát, az általa védjeggyé tett hangzást. Viszont az a tapasztalatom, hogy egy jó rendszeren ennek a zenének van egy plusz kisugárzása is, ami csak a nagyon jó zenészekre jellemző. Talán ezért is voltam picit csalódott, hogy a két évvel ezelőtti Opusbeli fellépése nem volt átütő. Ettől függetlenül erősen ajánlom mindegyik lemezét, az előző, a Le Vent egy időben kirobbanthatatlan volt a lejátszómból. A Danse-ból nyomnak vinylt is, érdemes egyből azt megvenni. Én így fogok tenni.

Ha zenei struktúráknál tartunk, akkor egyből kínálkozik a párhuzam a Benedikt Jahnel trió új lemezével is, ahol a matematikai elemek is bekerülnek Jahnel rögtönzéseibe. Legalábbis ezt nyilatkozza a zongorista a teaser videóban. Jahnel egészen fiatal, de már komoly múltja van, a korábbi lemezét a kritika is szerette. Szerintem nagyon jól sikerült ez a cd-je iis, az Invariantot egyértelműen ajánlom.

Tudom, hogy fárasztó, meg az előző ajánlómban is ajnároztam, de már nagyon várom az új Theo Bleckmann lemezt, az Elegy-t. Ugyan a lemez csak februárban jelenik meg, de itt egy interjú videó, amiben megtudhatjuk, hogy az új anyagon a halál, illetve az életből a halálba való átmenet van a középpontban. Az utolsó mondatából következtetve, az édesanyjának elvesztését dolgozza fel ebben az énekes.

Az elektronikus térfélen először az ukrajnai duó, Hidden Element pompás nagylemezét,a Together-t ajánlom. A kizárólag vinylen és letölthető formátumban megjelenő anyag azt példázza, hogy a már megcsontosodott stílusok között is lehet olyan lemezt készíteni, amiben mindenből van egy pici, de egyikre sem hasonlít igazán. A Together egyébként drum and bass-nek van elkönyvelve, de szerintem ennyi erővel lehetne bármi más is, ha csak a ritmusképleteket nézzük. Igazából mindegy is, a zene a lényeg, az meg pompás.

A dubstep fiatal titánja, Feonix is készül valamire, a szcénában kult státuszú Uprise kiadónál nagyot menő producer most egy új label alatt jelenteti meg a friss zenéit. Ezt a videót a minap találtam, lesz még belőle hosszabb verzió is, és nyilván több zene is kijön majd. Reméljük, hogy vinylt is préselnek belőle - vettem már Untied lemezt nem is olyan régen. Erős cucc, ahogy kell: sötét, durva banger, tele szubbasszussal és természetesen erősen kritikus, amit a videóban látunk. Ez nem meglepő, a dubstep soha nem volt egy életigenlő zene.

A bmc szintén keményen berúgta az ajtót az év végén és idén januárban. Mindjárt az elején itt van Lukács Miklós új lemeze, a Cimbalom Unlimited, amin olyan nemzetközileg az abszolút élvonalban lévő zenészekkel játszik együtt, mint Lennie Grenadier és Eric Harland, akik amellett, hogy a legfoglalkoztatottabb zenészek a tengeren túlon, már most legendának számítanak. A sodró lendületű lemez egy pillanatra sem engedi el a hallgatót, szuggesztív, nagyon jó, erőteljes szólókkal.

Szintén tavalyi, ettől függetlenül nagyon jó anyag a Daniel Erdmann's Velvet Revolutions lemeze is, ami szerintem az utóbbi évek egyik legjobb bmc megjelenése. A német szaxofonos egyébként is a legfontosabb európai független improvizatív zenészek között van, nem véletlenül egyébként szólt ekkorát az album. 

A szokatlan trió felállás: hegedű, szaxofon, vibrafon egy sajátos hangzást hoz, ahol a ritmushangszer hiányát a különböző zenei struktúrák és ritmikai megoldások helyettesítik. Ettől függetlenül a szerzemények és a zenei flow viszi el a hátán a lemezt, na meg a sajátos kémia, ami a zenészek között van. Erdmann For Prezident! (A videó az Opusan, a lemezbemutatón készült)

Ha még egy pillanatra a bmc-nél maradunk, tavaly még egy Dresch lemez is belefért. Idén pedig a tavaly elhunyt Kocsis Zoltán a talán utolsó felvételével indítottak. Mindkét lemez hibátlan, erősen ajánlom őket. (A verebek azt csiripelik, hogy idén lesz Dés András trió lemez és egy új Grencsó anyag is. Érdemes tehát figyelni a koncerteket is és a megjelenéseket)

Az XX öt év után tér vissza. A legutolsó lemezét, a Coexist-et, ami a szakításról és a lassan elmúló szerelemről szólt, eléggé szerette a kritika illetve a közönség is. Az új anyagon (I see you) sem mentek sokkal messzebb, giccsmentes, finom és modern zene maradt. A vinyl nagyon szép, ezüst színű borítóval jelent meg. Szintén ajánlom, dallamos, könnyen hallgatható, simulékony muzsika ez.

Említettem a legutóbbi ajánlóban, hogy a Project Mooncircle tavaly volt éppen 15 éves, ennek örömére összeraktak egy válogatás lemezt, amin a régi kedvenc producerek és az újak egyaránt képviselik magukat. Például van rajta három Synkro darab is. Az öt lemezes kiadványon összesen 35 szám van, jár hozzá két cd is, plusz minden számot le is lehet tölteni. Nem mondom, hogy olcsó, de nagyon szép és a zenék is rendben vannak.

A Brandt Bauer Frick német trió, akik a technot keverik a jazzel meg a kortárszenével, szintén kihozott egy lemezt, Joy címmel. Elég erős, de érdemes megnézni a videót, aztán dönteni. Szerintem nagyon jól nyomják. Ja és van belőle vinyl, természetesen azt érdemes előnyben részesíteni.

Igazából akartam még pár lemez ajánlani, de azokat majd egyenként, vagy a következőben. Tartsatok ki, hamarosan jön!