2017.dec.27.
Írta: Audiolife 4 komment

Szükségmegoldás - Philips cd 482

philips-01.jpgNyilván kell hozzá valamennyi balszerencse, hogy valami éppen akkor romoljon el, amikor igazán szükséged van rá.

Tovább

Om Unit - Self

om_unit-01.jpgJim Coles, alias Om Unit, amellett, hogy az egyik legelismertebb név az elektronikus zene basszusnehéz köreiben, nagyon termékeny is. Én elég szorosan követem a munkásságát, és nyugodtan állíthatom, hogy csak remixeiből van pár tucat egy évben.

Coles szinte minden stílusban írt már zenét, vagy ha nem, akkor legalább egy remixet. Eredetileg hip hoppal indult DJ 2Tall néven. Az sem volt gyenge, de igazán a drum and bass és ennek különféle formái - egészen a sima elektronikáig szétcsúsztatott zenéig - az Ö igazi terepe.

A Self című második szóló albuma nem rég jött ki, én már nagyon vártam és nem is kellett csalódnom. Azt mindenhol megemlítik, hogy a Cosmic Bridge, ami egyébként a saját kiadója, berkein belül jött ki a lemez, nem tudom, ez miért fontos, de mindegy. Mintha bármit is jelentene. A Self ott folytatja, ahol az előző lemezen Coles abbahagyta, sok minden tehát nem változott, ugyanolyan minőségi és jellegzetes hangzású zenéket kapunk, mint amit eddig megszokhattunk.

omunit.jpgOm Unit sohasem volt túlságosan absztrakt, mindig megmaradt dallamosnak, azon belül is kedveli a csilingelő hangmintákat. Nagyon jók az ütemek, hihetetlen dobokat ír és a zenéi szerkezete is nagyon erős, nincs bennük semmi művi, minden a helyén van. Tudom, hogy béna szó, de nagyon organikus a hangzás. És Coles arra is odafigyel, hogy a lemezek ne legyenek túlvezérelve, parádés a maszter, bitang jól szólnak a dolgai.

Sokadszori hallgatásra is mindig találok benne valami újat, valami izgalmasat. És akárhol kezdem el hallgatni, azonnal beránt, és visz magával. Csak ajánlani tudom. 

A lentebbi videóban Coles a tíz kedvenc lemezéről beszél:

Végigböngésztem a legtöbb év végi, ún. "Legjobb Lemezek" listákat. Egyiken sem volt rajta. Szomorú hír. Már csak ezért is érdemes volt ide kitennem. Természetesen a lemezből létezik vinyl is, én azt javaslom.

Címkék: zene, vélemény

Shindo Laboratory Magyarországon

shindo.jpgHiába vagyok ebbe a dologban, amit úgy általában hifinek hívnak, már jó pár éve, mindig érnek meglepetések. 

Ezek persze véletlenek, vagy a céltalan, olykor célzott keresés eredményei. Legutóbb is kerestem valamit, majd kíváncsiságból ráklikkeltem egy szimpatikus szélessávú dobozt hirdető bannerre, és persze meglepődtem, amikor a Cube Audio weblapján szembe jött velem, hogy a speciális motorokkal szerelt dobozoknak van magyar forgalmazója. Még jobban meglepődtem, amikor felmentem az audioartistry oldalára, ugyanis egyből a Shindo Erősítők jelentek meg. (Az oldal egyik pontja egyelőre feltöltés alatt van, gondolom, nem rég indultak) 

Nem akarok szkeptikusnak tűnni, de egyet adtam volna tíz ellenében, hogy ilyen soha nem lesz itthon. Végigpörgettem a kínálatot, és van itt minden, ami jó. Úgy is mondhatnám, pazar. A Sugdent szerintem sokan ismeritek, az A21-ről én is írtam. De ahogy nézem, Nelson Pass fémjelezte First Watt is náluk van.

shindo-01.jpgA Shindot sem kell bemutatni. Kondo halála óta jelenleg a legismertebb és az egyik legelismertebb japán  brand. A komolyabb, angol nyelvű tesztoldalak és hifivel foglalkozó site-ok írói közül is jó párnak ilyen van. Például Art Dudley, amikor éppen nem a nyulakat tenyészt, akkor Shindo erősítőket hallgat. A csöves high-end egyik ún. Legendás Neve, 1977 óta gyárt kizárólag csöves elektronikát, ez alatt erősítőket kell érteni.

De ott van Náluk az analog vonalon a Pearaudio is, amely ugye Tom Flecher és Peter Mezek közreműködéséből jött létre. Illetve a mostanában nagyon elismert, megtört kályha csőre hasonlító indiai Rethm is. 

Valakinek esetleg van bővebb információja? Bátran osszátok meg velem, számomra teljesen ismeretlen az audioartistry mint forgalmazó. 

Megjött az audio Télapó, puttonyában minden jó

billie-holiday-getty-hero_0.jpgMinden komolyabb lemezgyűjtő tudja, hogy a hely, ahol vesszük a lemezt, mindegy. A lényeg, hogy megvan. Pont erre gondoltam, amikor kedden az egyik utolsó, az éves hajtásban beragadt szabadnapjaim egyikén, az aneszteziológiáról hazafelé, ahol órákat ültem a tolókocsiban alvó apám mellett a heti ÉS-t olvasgatva, meglepetésemre akadt két üres órám.

Tovább