2017.feb.14.
Írta: Audiolife Szólj hozzá!

Zenék, filmek, ilyesmi

mavis.jpgMavis Staples idén lesz 78 éves. Zenei pályafutását egészen fiatalon, tizenegy évesen kezdte mint gospel énekes. Mostanában pedig - többek között a Wilco énekes frontemberével, Jeff Tweedy-vel - ad ki nagyon patent öregkori blues lemezeket.

Az egyel korábbit én is ajánlottam anno, amikor kijött, az új pedig egészen friss. Mavis a 78 születésnapját egy róla készült filmmel ünnepli, ami most jött ki DVD-n, az a címe, hogy Mavis!. Tartom valószínűnek, hogy ezt itthon soha nem fogják bemutatni, mégis megéri megnézni, mert azok közé a féldokumentum filmek közé tartozik, amelyek jó érzékkel adagolják az életrajzi elemeket és hiteles képet adnak egy nem mindennapi hangról és egy különleges zenei pályafutásról. Nézzétek meg, ha tudjátok. Itt az előzetes, a posztban pedig beteszek pár számot is. 

Mehldau mostanában inkább duó lemezeket készít, csinált egyet az egyik legismertebb amerikai szaxofonossal Joshua Redmannal, Nearness címen, majd rögtön utána Chris Thile-vel, ez utóbbi cím nélküli album. Thile mandolinon játszik és Mehldau ezen a lemezen énekel is. Ennél is érdekesebb, hogy Thile a világhírű és nagyon felkapott kínai származású, de Párizsban élő Yo Yo Ma-val felvette egy Bach lemezt, ami szintén a nonesuch-nál fog megjelenni. Itt van róla a videó, elég durva, amit Thile játszik.

Hát, kb ennyit a zenéről. Nagyjából egy hónapja van nálam egy Audio Note Zero cd játszó, tervezem, hogy írok ról valamit, mert eléggé meglepett, ami azt illeti. Ahogy átnéztem a gépemet, mert elfogyott rajta a hely, találtam egy csomó fotót az relatíve új hangfalamról, azokat is kirakom majd valamikor. Kellene mennem egy meghallgatásra, ahol a japán C.E.C szíjhajtású futóművét fogom fülügyre venni, talán ebből is lesz valami. Be van tervezve egy másik meghallgatás, ahol sok minden lesz terítéken, futóművek, erősítők, ilyesmi. Meglátjuk. Az időhiány jelenleg permanens. Azért tartsatok ki. Ja és átléptem a mágikus ezer követőt. Erre csak egyet mondhatok: köszönöm. Próbálok nem csalódást okozni.

Címkék: zene, vinyl, audio, japán

Az ember, akinek egy lemezboltja van otthon

gustaffson.jpgA thevinylfactory.com-on találtam ezt a cikket, és egyből tudtam, hogy ki fogom posztolni. A magamfajta lemezbuzinak tökéletes poszt, ráadásul még érdekes is. Aki kicsit is járatos a jazz, azon belül a szabad improvizációs ágában, minden bizonnyal belefutott már Mats Gustafsson nevébe, aki egy elég híres, inkább világhíres szaxofonos.

gustaffson-02.jpgAzt is lehetett tudni, hogy nagy lemezgyűjtő, de feltehetően kevesen gondolták volna, hogy ennyire súlyos a helyzet. Aki látta a korábbi bejegyzést, azt hihette, hogy mindent látott, holott korántsem. Ami Gustafsson-nál van, az felér bármilyen várakozással. Fogalmam sincs, mennyi lemeze lehet, de elképesztően sok, ami a képeken van.gustaffson-01.jpgNa de beszéljenek helyettem az eredeti posztban lévő fotók, meg a szöveg, ami csak angolul van, de tök egyszerű, megéri lefordítani. Na jó, egy sztorit azért lelövök. Megkérdezi az interjú készítője Gustafssont, hogy van-e valami furcsa története az egyik lemezéről. Howard Riley és Barry Guy: Discussions című lemezéhez, ami az angol free jazz egyik szent Grállja, úgy jutott hozzá, hogy az e-bayen áruló faszival felvette a kapcsolatot, aki képben volt azzal kapcsolatban, hogy Gustafsson egy tök híres zenész, így adott egy elképesztő árat a lemezre.

Végül megegyeztek. Gustafsson lenyom egy koncertet, cserébe megkapja a lemezt. Erre mit csinált a világ egyik legismertebb free jazz zenésze? Elment, lenyomta a koncertet, s megkapta a lemezt. Ennyi! Na erre akkor mit mondanátok? Mi ez ha nem elhivatottság?mats_gustafsson_vinnare_av_nordiska_radets_musikpris_2011_1.jpg

Címkék: zene, lemezek, audiofil

Lemezgyűjtők közelről

Szerintem nyilvánvaló volt, hogy a fekete lemezek sokadszori reneszánszával előkerülnek a gyűjtők is, úgy is mint érdekes figurák, és úgy is, mint a nagy mennyiségű vinylek lelőhelyeinek létrehozói. Első körben persze mindig a még létező üzleteket szokták felkeresni, de hát abban benne van a Media Markt is, az meg nem túl érdekes. Ezek után szoktak jönni a komolyabb gyűjtők. Az alábbi két videóban pont két ilyen találkozás látható.

Tök érdekes egyébként, hogy a közönség általában arra készül, hogy majd milyen izgalmas “csodabogarakat” fog látni – talán ezért tiltakoztam én mindig is, hogy rólam ilyen videó készüljön –, de hát a valóságban meg pont az ellenkezője van. Két teljesen normális, a hobbijukat leszámítva, átlagos emberek beszélnek, csöppet sem csillogó tekintettel, és teljesen higgadtan a lemezeikről, meg az erősen idézőjeles szenvedélyükről. (Ez a másik, ami miatt én soha nem mennék bele egy ilyenbe, mert én nem tudnék elfogódottság és lelkesedés nélkül beszélni a kedvenc lemezeimről)

DJ Shuriken persze valamennyire kivétel, mert Ő ugye az egyetemi doktoriját is a lemezekről és azok gyűjtéséről írta, meg hát tényleg brutális az, ami nála van lemezben. Sokat nem tudok hozzátenni, élvezzétek, és persze mennyivel jobb ez, mint vincseszterekről file-okat tallózni.

Jazz a moziban - Mark Turner trio a BJC-ben

mark_turner-02.jpgTegnap este Mark Turner trio játszott a Budapest Jazz Clubban. A BJC már egy ideje a régi Odeon Lloyd Moziban működik. Szerettem a mozit, rengeteg filmet láttam ott, hangulatos hely és jó a büfé is. Az utóbbi időben ritkábban jártam, inkább a bmc; közelebb is van, meg az én ízlésemnek jobban fekszenek az oda szervezett zenekarok.

mark_turner-04.jpgNagyszerű este egyébként. Turner játéka hiteles, egyenes, direkt és meditatív, szinte hipnotikus - mintha történeteket mesélne szaxofonjával, magától értődően. Nézd, ez történt, most elmondom. Semmit nem fúj túl, alig pár hangot variál, a témái sem túl bonyolultak, de a soundja fergeteges. Mellette egy eszményi bőgős meg egy géppuska kezű dobos. A trió teljes összhangban két órát játszik egy fél órás szünettel. Nulla művészkedés, tiszta jazz. Ahogy annak lennie kell.  

mark_turner-03o.jpgA régi moziterem hangulatára, az ott látott filmekre rákopírozódik a kép, ahogy Turner két szóló között elmélyülten válogat a nádak között. Meg a lezserül ledobott zakója a szék karfáján, a bőgő erősítője a zongoraszéken, és a zenészek játéka közben a kék falra vetülő árnyékok.

Szeretem, hogy be lehet vinni a sört, szeretem a közönséget is, aminek a fele zenetanár meg zeneakadémista, vagy maga is zenész. Kicsit olyan a BJC, mint egy sötét jazzkocsma, csak nincs bent a pult és emelkedik a terem hátrafelé. Kivételesen jó este, amit még az sem tud elrontani, hogy éjfél előtt valamikor érek haza, hulla fáradtan, hajnal négykor meg arra kelek, hogy nyöszörög a gyerek lázasan, apa fáj a pocakom.

Címkék: zene, vélemény

Modern ambient és egyéb furcsaságok - lemez ajánló

Talán csak nekem volt hosszú a várakozás, ami az új ASC megjelenést és a SAM KDC ambient lemezét illeti.

Mindkét kiadvány különleges, az elsőből csak néhány száz cd készült, azok is kézzel számozott példányok. Akinek van jó kontaktja a tengeren túlra, rendeljen belőle, hátha jut még. Megkérdeztem a lemezboltos ismerőseimet, horror áron tudnának csak szerezni belőle, így nekem marad a file formátum - majd kiírom cd-re. No Stars Without Darkness, elég erős anyag lett:

 

A SAM KDC-t némileg könnyebb beszerezni, mert az a samurai horo label alatt jelent meg. Ebben inkább a zene különleges, nem a kiadvány. Ideillesztem a soundcloud mixet a trackekből. Aki szereti a csendesebb, elmerengős modern ambientet, annak be fog jönni mind a kettő.

 

Az ASC kicsit karakteresebb, SAM KDC a Cycles of Perspective-en a korábbi lemezeiben megismert világot építi tovább, amit én nagyon szeretek. Ködben úszó, lepusztult iparvárosok zenei metafóriái ezek. 

Korábban szerintem senki nem gondolta volna, hogy az elektronikus zene két nagy rejtőzködője Burial és Zomby egy lemezen fog szerepelni. Ez a lemez Zomby új anyaga egyébként, az ULTRA. A szcénában finoman fogalmazva is megosztó értékelést kivívó Zomby, aki napi szinten gyakorolja a "magasról teszek mindenre" attitűdöt, magához képest egészen összeszedett és rendesen felépített zenéket rakott össze az új lemezre, ami ugye a kezdeményeknek, félkész skicceknek ható eddigiekhez képest, illetve az egy-egy ötlet jól-rosszul kidolgozott végeredményéhez képest előrelépés. Nem egy vidám anyag egyébként, de hát Zomby mindig is ilyen volt. Mivel a Hyperdub nem engedi beágyazni a videót, egy másikat teszek ki.

Ha már dubstep közelben járunk, a Deep Medi az egyik legismertebb a név a szcénában, két éve jött ki náluk az A/T/O/S nevű duó lemeze, annak idején az egyik első olyan soul és dubstep keverék volt - James Blake farvizén -, ami mind a szigorúan vett dubstep világban, mind attól némileg távolabb is sikeres volt.

Nem véletlenül, az egyszerű, de dallamos trackek rafináltan voltak felépítve, azonnal behúzták az embert, súlyos dallamtapadást okozva. Az új anyagról az első beharangozó dal, a Strong Thing azt vetíti előre, hogy a második lemez sem lesz csalódás.  

CADIK is kiadott egy új EP-t, amin elég sok stílus keveredik. Nagyon jó gondolkozós, elmélyülő zenék ezek, hallgassátok. There Would Be A River.

 

A Project Mooncircle egy berlini székhelyű kiadó, többnyire hip-hop közeli dolgokat jelentetett meg, de volt a portfolióban house, garage és egyéb crossover is, olyan nemzetközileg is elismert húzónevekkel, mint Robot Koch, vagy 1000 Names. Azok közé a kiadók közé tartoznak, akik elég erőteljesen formálták a modern zenei színteret, a lemezek borítóján az artwork-ök is egyediek, többnyire karakteres és erősen kontúros grafikákat használtak/használnak. 

Idén ünneplik a 15. évüket, ennek apropóján készítettek egy dokumentumfilmet, ahol a három alapító a kezdetekről és a kiadóról mesél.

Talán senkinek sem új, hogy Schiff András az egyik legismertebb kortárs zongorista, sőt szerintem az első ötben simán benne van. A tizenegy(!) lemezes, deluxe kiadású Beethoven szonáták lemezeiről már most nagyon jó kritikák születtek, többek között a New York Times írt róla méltató sorokat. Biztos nem olcsó, de rajta van időrendben az összes szonáta, szóval nem érdemes gondolkodni rajta. schiff.jpg

A végére pedig egy jó hír: januárban jön az új Theo Bleckmann lemez az ECM-nél, Elegy címmel. A berlini születésű, de már jó ideje New York-ban élő énekes most nem feldolgozásokat játszik, hanem a saját szerzeményeit énekli egy quartet kíséretében.

A beharangozó videó kicsit furcsa lett, és szerintem borzalmasan áll neki a harcsa bajusz, de ez ne riasszon el senkit, valószínűleg nagyon jó lemez lesz.

Új idők hírnöke - Audio Note Cobra

cobra-02o.jpgEredetileg azzal a mondattal akartam kezdeni, hogy a Cobra ez nem csak egy mérges kígyó, hanem egy erősítő is, de aztán rájöttem, hogy címnek nem jó, mert hosszú, meg félreérthető is. Azt sugallja, hogy áttételesen az állatokról akarok írni. Holott nagyon nem.

Tovább