2011.júl.24.
Írta: Audiolife Szólj hozzá!

You know I'm no good - Amy Winehouse elbúcsúzott

Tegnap este egy házibuliban valami Szigetes poénra mondják a többiek, hogy Winehouse örökre lemondta a fellépéseit. Felkapom a fejem, mire a többiek visszakérdeznek: miért, Te nem tudtad? Hétvégén alapjában véve nem nagyon netezek, csak ha muszáj.

Még percekig azt hiszem, hogy szivatnak. Kimegyünk az erkélyre, narancssárgán esteledik. Winehouse sohasem volt az a díva alkat, és a végén (most már mondhatjuk) pedig inkább már önmaga paródiája, annyira szétesett, a hírek is inkább erről szóltak, nem a zenéjéről. Pedig az jó volt. A hangja mindent vitt, a soul és a az R'n'B sajátos elegyének keveréke hozta meg számára sikert. Korábban azt írtam a lemezéről - Back To Black -, hogy amennyiben a művésznő nem tol fel túl sok tudatmódosítót a vénáján, esélyünk lehet a következő lemezét is kezünkbe tartani. Nem tudom kifejezni, mennyire rohadtul nem örülök, hogy nem lett igazam.

A high-end is meghal egyszer, ugye?

Számtalan helyen olvasom és hallom, hogy a hifi ipar úgymond bajban van. Vannak, akik - egészen tudathasadásos módon - ezért magát az ipart okolják, vannak, akik a fogyasztókat, és vannak, akik csak szimplán a vészmadár szerepben tündökölnek - ez jutott. A "régen minden jobb volt" közhely is gyakran előkerül, mindenki gondol valamit, többnyire azt, amit valahol elkapott vagy olvasott, aztán gyorsan magáévá tett, nincs új a nap alatt, gondolkozni még mindig nehezebb, mint előre gyártott paneleket befogadni. Én meg azt gondolom, hogy a high-endet mindig is azok a gyűjtők tartották életben, akik nem csupán birtokolni szerették volna a lemezeket, hanem a rajtuk lévő felvételekre is kíváncsiak voltak.

Tovább