2017.sze.13.
Írta: Audiolife 6 komment

Susanne Sundfør - Music for People in Trouble

mfpit-og.jpgVan az audiofileknek egy ilyen beakadása a női gitáros/zongorista-énekesekkel kapcsolatban, az ún. Diana Krall effektus. Szegény művésznő ezt valószínűleg nem tudja, ő csak készíti a sorlemezeit egymás után, és meg sem fordul a fejében, hogy ideáltipikus példája, rosszabb esetben céltáblája a rigorózusabb audiofileknek. Pedig ez csupán kellemes és ringató mainstream pop-jazz, amiben Russell Malone gitárján a műanyag húrokat is óvatosan pengetik.

Tovább
Címkék: zene, vélemény, lemezek

Kalandjaim a netes lemezbolt(ok)ban

store10.jpgKicsit elbambultam mostanában. Lehet, hogy a meleg teszi, nem tudom, de nagyon nem volt érkezésem hifizni. Azt hiszem, így kell hívni, csúnya szóval ezt az egész audio dolgot. Audioworld Gábor amúgy is megcsinálta helyettem az Audio Technica posztot is, és milyen jó, hogy nem kellett a tűszárakról lamentálnom.

Tovább
Címkék: audio, lemezek, audiofil

Tíz éve van Lemezboltok Napja

rsd.jpgIdén 10 éve, hogy a független lemezboltok ünneplik magukat, meg azt, hogy léteznek még. Mármint a lemezboltok meg a fizikai formátumok. Az utóbbi időkben újra, sokadszorra divat lett a fekete lemez, és úgy tűnik, hogy ez a divat kitart még egy ideig. (Nem jósolok neki sokat, szerintem még két max 3 év. Lehet, annyi se lesz ebből.)

A divatot az erős fogyasztói kultúrával és jóval több elkölthető pénzzel rendelkező országok gerjesztik, itthon még mindig ugyanaz a langyos víz van, mint volt. A régi, öreg motoros gyűjtőkön kívül elenyésző az újdonsült érdeklődők száma, főként, hogy a megjelenő lemezek tetemes hányada újra kiadás, a major labelek a már ezerszer bevált és eladott anyagaikat adják ki újra és újra, amelyeket nyilvánvalóan nosztalgiából vesznek, hiszen akit érdekelt, az megvette anno akkor, amikor megjelent.

Ettől függetlenül érdemes ilyenkor ellátogatni a lemezboltokba, mert ingyenes és meglepően színvonalas mini koncertekkel várják az érdeklődőket, és mindig lehet találni valamit, ami érdekes, vagy még nincs meg. A Record Store Day-re egyébként kijön egy csomó kiadvány, aminek egy része “különleges”, mert még nem jelent meg, vagy ilyen formában nem is fog többet. Ezeket is érdemes megnézni, de arra készüljetek, hogy egy része már a megjelenés pillanatában nincs, vagy elő kellett volna rendelni, illetve kétszer annyiba kerül, mint egy normál lemez.

A hagyományoknak megfelelően idén is a wave és a Musicland/Neonmusic-ben lesznek a koncertek. A RSD hivatalos bulija pedig a Beat on the Brat!-ben lesz, többségében tavalyi és korábbi RSD kiadványok fognak pörögni.

Alant pedig egy video Jack White újdonsült “lemezgyára”, a kiadójáról elnevezett, Third Man Pressing látható. A köztudottan lemezbuzi White kellően éles szimattal megint belenyúlt valamibe, ami várhatóan üzletileg is kielégítően fog működni. Ide csak annyi megjegyzés, hogy az RSD-hez ezer szállal kötődő White lemezeiből adnak el rendre a legtöbbet, neki mindig sikerült meglovagolni a fekete lemez ünnepét. Gondolom, ez 2017-ben sem lesz másként. Én idén kissé csökkentett érdeklődéssel figyelem a dzsemborit, de azért a Flowdan lemezt berendeltem és feltehetően a Musiclandbe is lenézek majd valamikor napközben. 

Címkék: zene, lemezek

Az ember, akinek egy lemezboltja van otthon

gustaffson.jpgA thevinylfactory.com-on találtam ezt a cikket, és egyből tudtam, hogy ki fogom posztolni. A magamfajta lemezbuzinak tökéletes poszt, ráadásul még érdekes is. Aki kicsit is járatos a jazz, azon belül a szabad improvizációs ágában, minden bizonnyal belefutott már Mats Gustafsson nevébe, aki egy elég híres, inkább világhíres szaxofonos.

gustaffson-02.jpgAzt is lehetett tudni, hogy nagy lemezgyűjtő, de feltehetően kevesen gondolták volna, hogy ennyire súlyos a helyzet. Aki látta a korábbi bejegyzést, azt hihette, hogy mindent látott, holott korántsem. Ami Gustafsson-nál van, az felér bármilyen várakozással. Fogalmam sincs, mennyi lemeze lehet, de elképesztően sok, ami a képeken van.gustaffson-01.jpgNa de beszéljenek helyettem az eredeti posztban lévő fotók, meg a szöveg, ami csak angolul van, de tök egyszerű, megéri lefordítani. Na jó, egy sztorit azért lelövök. Megkérdezi az interjú készítője Gustafssont, hogy van-e valami furcsa története az egyik lemezéről. Howard Riley és Barry Guy: Discussions című lemezéhez, ami az angol free jazz egyik szent Grállja, úgy jutott hozzá, hogy az e-bayen áruló faszival felvette a kapcsolatot, aki képben volt azzal kapcsolatban, hogy Gustafsson egy tök híres zenész, így adott egy elképesztő árat a lemezre.

Végül megegyeztek. Gustafsson lenyom egy koncertet, cserébe megkapja a lemezt. Erre mit csinált a világ egyik legismertebb free jazz zenésze? Elment, lenyomta a koncertet, s megkapta a lemezt. Ennyi! Na erre akkor mit mondanátok? Mi ez ha nem elhivatottság?mats_gustafsson_vinnare_av_nordiska_radets_musikpris_2011_1.jpg

Címkék: zene, lemezek, audiofil

Lemezgyűjtők közelről

Szerintem nyilvánvaló volt, hogy a fekete lemezek sokadszori reneszánszával előkerülnek a gyűjtők is, úgy is mint érdekes figurák, és úgy is, mint a nagy mennyiségű vinylek lelőhelyeinek létrehozói. Első körben persze mindig a még létező üzleteket szokták felkeresni, de hát abban benne van a Media Markt is, az meg nem túl érdekes. Ezek után szoktak jönni a komolyabb gyűjtők. Az alábbi két videóban pont két ilyen találkozás látható.

Tök érdekes egyébként, hogy a közönség általában arra készül, hogy majd milyen izgalmas “csodabogarakat” fog látni – talán ezért tiltakoztam én mindig is, hogy rólam ilyen videó készüljön –, de hát a valóságban meg pont az ellenkezője van. Két teljesen normális, a hobbijukat leszámítva, átlagos emberek beszélnek, csöppet sem csillogó tekintettel, és teljesen higgadtan a lemezeikről, meg az erősen idézőjeles szenvedélyükről. (Ez a másik, ami miatt én soha nem mennék bele egy ilyenbe, mert én nem tudnék elfogódottság és lelkesedés nélkül beszélni a kedvenc lemezeimről)

DJ Shuriken persze valamennyire kivétel, mert Ő ugye az egyetemi doktoriját is a lemezekről és azok gyűjtéséről írta, meg hát tényleg brutális az, ami nála van lemezben. Sokat nem tudok hozzátenni, élvezzétek, és persze mennyivel jobb ez, mint vincseszterekről file-okat tallózni.

Modern ambient és egyéb furcsaságok - lemez ajánló

Talán csak nekem volt hosszú a várakozás, ami az új ASC megjelenést és a SAM KDC ambient lemezét illeti.

Mindkét kiadvány különleges, az elsőből csak néhány száz cd készült, azok is kézzel számozott példányok. Akinek van jó kontaktja a tengeren túlra, rendeljen belőle, hátha jut még. Megkérdeztem a lemezboltos ismerőseimet, horror áron tudnának csak szerezni belőle, így nekem marad a file formátum - majd kiírom cd-re. No Stars Without Darkness, elég erős anyag lett:

 

A SAM KDC-t némileg könnyebb beszerezni, mert az a samurai horo label alatt jelent meg. Ebben inkább a zene különleges, nem a kiadvány. Ideillesztem a soundcloud mixet a trackekből. Aki szereti a csendesebb, elmerengős modern ambientet, annak be fog jönni mind a kettő.

 

Az ASC kicsit karakteresebb, SAM KDC a Cycles of Perspective-en a korábbi lemezeiben megismert világot építi tovább, amit én nagyon szeretek. Ködben úszó, lepusztult iparvárosok zenei metafóriái ezek. 

Korábban szerintem senki nem gondolta volna, hogy az elektronikus zene két nagy rejtőzködője Burial és Zomby egy lemezen fog szerepelni. Ez a lemez Zomby új anyaga egyébként, az ULTRA. A szcénában finoman fogalmazva is megosztó értékelést kivívó Zomby, aki napi szinten gyakorolja a "magasról teszek mindenre" attitűdöt, magához képest egészen összeszedett és rendesen felépített zenéket rakott össze az új lemezre, ami ugye a kezdeményeknek, félkész skicceknek ható eddigiekhez képest, illetve az egy-egy ötlet jól-rosszul kidolgozott végeredményéhez képest előrelépés. Nem egy vidám anyag egyébként, de hát Zomby mindig is ilyen volt. Mivel a Hyperdub nem engedi beágyazni a videót, egy másikat teszek ki.

Ha már dubstep közelben járunk, a Deep Medi az egyik legismertebb a név a szcénában, két éve jött ki náluk az A/T/O/S nevű duó lemeze, annak idején az egyik első olyan soul és dubstep keverék volt - James Blake farvizén -, ami mind a szigorúan vett dubstep világban, mind attól némileg távolabb is sikeres volt.

Nem véletlenül, az egyszerű, de dallamos trackek rafináltan voltak felépítve, azonnal behúzták az embert, súlyos dallamtapadást okozva. Az új anyagról az első beharangozó dal, a Strong Thing azt vetíti előre, hogy a második lemez sem lesz csalódás.  

CADIK is kiadott egy új EP-t, amin elég sok stílus keveredik. Nagyon jó gondolkozós, elmélyülő zenék ezek, hallgassátok. There Would Be A River.

 

A Project Mooncircle egy berlini székhelyű kiadó, többnyire hip-hop közeli dolgokat jelentetett meg, de volt a portfolióban house, garage és egyéb crossover is, olyan nemzetközileg is elismert húzónevekkel, mint Robot Koch, vagy 1000 Names. Azok közé a kiadók közé tartoznak, akik elég erőteljesen formálták a modern zenei színteret, a lemezek borítóján az artwork-ök is egyediek, többnyire karakteres és erősen kontúros grafikákat használtak/használnak. 

Idén ünneplik a 15. évüket, ennek apropóján készítettek egy dokumentumfilmet, ahol a három alapító a kezdetekről és a kiadóról mesél.

Talán senkinek sem új, hogy Schiff András az egyik legismertebb kortárs zongorista, sőt szerintem az első ötben simán benne van. A tizenegy(!) lemezes, deluxe kiadású Beethoven szonáták lemezeiről már most nagyon jó kritikák születtek, többek között a New York Times írt róla méltató sorokat. Biztos nem olcsó, de rajta van időrendben az összes szonáta, szóval nem érdemes gondolkodni rajta. schiff.jpg

A végére pedig egy jó hír: januárban jön az új Theo Bleckmann lemez az ECM-nél, Elegy címmel. A berlini születésű, de már jó ideje New York-ban élő énekes most nem feldolgozásokat játszik, hanem a saját szerzeményeit énekli egy quartet kíséretében.

A beharangozó videó kicsit furcsa lett, és szerintem borzalmasan áll neki a harcsa bajusz, de ez ne riasszon el senkit, valószínűleg nagyon jó lemez lesz.

Egy különc zeneszerző meg egy lemezjátszó: Soulines Satie

satie-03.jpgAmikor beizzítottam az új blog felületet, eldöntöttem, hogy nem fogok tesztelni. Azt még nem tudtam, hogyan fogom visszautasítani a csőstől érkező készülékeket, pláne mit fogok csinálni azokkal, amik engem érdekelnek, de elhatározásom szilárd és megmásíthatatlan volt. Elég feloldhatatlan dilemma, lévén azért mégis csak egy hifi blog lenne az audiolife, akkor is, ha olykor ezt titkolom, vagy éppen próbálom kiszélesíteni a látókört. Szóval arra nem számítottam, hogy éles helyzetben mi lesz, főként, hogy a helyzet már az első héten éles volt.

Tovább

Kávézó, ahol vinylről szól a zene

apricot-01.jpgMielőtt felsóhajtasz, kedves olvasó, hogy ez is biztos külföldön van, megnyugtatnálak, itthon van, egészen pontosan a nyolcadik kerületben, a Bródy Sándor utca 17-ben, Apricot kávézó néven.

Mivel én a környéken lakom, nem volt nehéz felfedezni. Az egyik délután, hazafelé a bölcsiből a gyerekkel be is tértem. Először azt hittem, hogy csak véletlen a lemezjátszó a sarokban, és csupán egy dizájnelem, mint mostanában sok helyen, de a mellette sorokba pakolt lemezek már használtabbnak tűntek.

apricot-02.jpgÉs igen, igazam lett, a lemezjátszó éppen szólt, amikor bent voltam. Ittam egy Cortadót, és közben hallgattam egy jó kis Hungaroton nyomatot, amelyen a negyvenes évek slágerei szóltak, a gyerek meg közben játszott a sarokban.

apricot-03.jpgEl is döntöttem, hogy azokat a lemezeimet, amelyből kettő van, beviszem ajándékba, ezzel is segítve egy olyan helyet, ahol a zene is fontos, nem csak a hangulat. A kávé nagyon jó volt, az Apricot saját blendjét a kávékalmár pörköli, a hely pedig kellemesen hangulatos, csendes, szerintem pont ez illik a forgó fekete lemezekhez. High-end-re senki se számítson, de akkor is különleges, én nagyon megkedveltem.