2017.máj.18.
Írta: Audiolife Szólj hozzá!

Késő tavaszi basszusok és némi kortárs jazz

miller-dominic.jpgA mostani ecm eresztésből szerintem az új Quercus, a Snétberger lemez és a Dominic Miller duo lemez lett igazán emlékezetes és erős. Most csak a Miller lemezt ajánlanám, mert ehhez van video anyag is. A Sting mellől ismerős gitáros - az egyik legismertebb balladájának Shape of My Heart-nak a dallamát is Miller írta kiadott egy akusztikus gitárlemezt, amelyen egy tracket leszámítva a saját szerzeményeit játssza. Van némi percussion díszítés a szóló akusztikus gitár mellett, de a hangsúly alapvetően egyértelműen a gitáron mint instrumentumon, illetve a gitároson van. Melankólikus és dallamközpontú lemez lett a kissé giccses című Silent Light, de nem szomorú és sehol sem lapos. 

Tovább
Címkék: zene, vélemény

Vincent Bélanger - Pure cello

vincent_belanger_cello_1.JPGBe kell vallanom, hogy volt egy idő, amikor viszonylag gyakran váltottunk levelet Peter Qvortruppal annak okán, hogy lemezeket cseréljünk. Peter nagy rajongója a magyar csellistáknak - többek között -, a magyar zongoristák után, és olyan lemezeket keresett, amelyek egyrészt számomra is ismeretlenek voltak, másrészt igen-igen nehezen beszerezhetőek.

Tovább

Jazz a moziban - Mark Turner trio a BJC-ben

mark_turner-02.jpgTegnap este Mark Turner trio játszott a Budapest Jazz Clubban. A BJC már egy ideje a régi Odeon Lloyd Moziban működik. Szerettem a mozit, rengeteg filmet láttam ott, hangulatos hely és jó a büfé is. Az utóbbi időben ritkábban jártam, inkább a bmc; közelebb is van, meg az én ízlésemnek jobban fekszenek az oda szervezett zenekarok.

mark_turner-04.jpgNagyszerű este egyébként. Turner játéka hiteles, egyenes, direkt és meditatív, szinte hipnotikus - mintha történeteket mesélne szaxofonjával, magától értődően. Nézd, ez történt, most elmondom. Semmit nem fúj túl, alig pár hangot variál, a témái sem túl bonyolultak, de a soundja fergeteges. Mellette egy eszményi bőgős meg egy géppuska kezű dobos. A trió teljes összhangban két órát játszik egy fél órás szünettel. Nulla művészkedés, tiszta jazz. Ahogy annak lennie kell.  

mark_turner-03o.jpgA régi moziterem hangulatára, az ott látott filmekre rákopírozódik a kép, ahogy Turner két szóló között elmélyülten válogat a nádak között. Meg a lezserül ledobott zakója a szék karfáján, a bőgő erősítője a zongoraszéken, és a zenészek játéka közben a kék falra vetülő árnyékok.

Szeretem, hogy be lehet vinni a sört, szeretem a közönséget is, aminek a fele zenetanár meg zeneakadémista, vagy maga is zenész. Kicsit olyan a BJC, mint egy sötét jazzkocsma, csak nincs bent a pult és emelkedik a terem hátrafelé. Kivételesen jó este, amit még az sem tud elrontani, hogy éjfél előtt valamikor érek haza, hulla fáradtan, hajnal négykor meg arra kelek, hogy nyöszörög a gyerek lázasan, apa fáj a pocakom.

Címkék: zene, vélemény