Ott maradtuk el, hogy az ezüst IC-ket és hangfalkábeleket két részre osztottam. Kissé önellentmondóan az áruk alapján, mert azt gondolom, hogy ebben az esetben az ár elég jól tükrözi a minőséget, de mindenképpen korrelál egymással.

Felsőbb osztályba léphet

A megosztás azért is szerencsés – ó, azok az önös szempontok! - , mert a rendszerek tekintetében is vízválasztó. Nyilván, ha meg akarom mondani, de legalább körül akarom írni (többre nem vállalkozhatok) a karakterüket, olyan láncba kell beillesztenem, ahol a tudás is elválasztja a hájat a májtól. Nincs értelme tovább ragozni, ezeken a szinteken magasan a high-end kategóriában járunk, így én is – minő kellemes érzékszervi vizsgálat – beillesztettem abba a bizonyos láncba. Mivel ez egy bemutató lenne, pár mondat a technológiáról. A jelenlegi trendeket szem előtt tartva az Audio Note figyelme* az ezüst szál egyedi struktúrájáról, a kábelt alkotó szálak száma felé fordult, így a Vx legfrissebb reinkarnációja 31 szálas (20-ról indultunk), a SOGON pedig 50 szálas, természetesen a több szál jobb eredményt produkál. Hogy miért pont 31 és 50? Sejtelmem sincs, de ha engem kérdeznek, nem is érdekel. Amennyiben a végeredmény kielégítő, a malacpersely sorsa meg van pecsételve.

Túl a barátságon - 99,99 % tiszta ezüst

Az ezüstkábel ranglétrán a következő lépcsőfok a Vx. Hasonló karakter, mint a V, de finomabbra hangolva. A Vx-en már játszik a „nagyító effektus”, és ha a V részletező, akkor a Vx már szőrszálhasogató. A pure 99,99% felirattal büszkélkedő 1 méteres IC nem túl udvarias, tökéletesen mutatja meg, hol fogy el a rendszer, hol konyulnak a sávszélek, hol lesz kevés a lendület, hol nem tudja a nagy terhelést lesugározni a hangfal, hol fullad meg a dinamika, és az egyéb hiányosságok is gyönyörűen kibuknak, egyszóval a Vx kifonomultsága már nem elhanyagolható szempont a láncban, egyenrangú partnerként veszt részt a zenei reprodukcióban. Erre készülni kell, de a meglepetés így sem marad el. (Már akinek, nekem speciel ismerős volt) A Vx kábel már nem takar be, mint az olcsóbb madzagok, pontosa kimutatja, hol feslik fel a „festett vérzés”, magyarán a felvételek és a rendszer hibái is megmutatkoznak. Kérdés, persze, hogy ez mennyire elfogadható a felhasználónak? Akarja-e tudni, mire képes a cucc, mi van a lemezein? Aki megelégszik azzal, hogy elszólogat a háttérben a muzsika és nem zavaró, ideig-óráig oda is lehet rá figyelni, annak nem érdemes Vx-et venni, örülhet, megmaradt a pénze, le lehet tölteni belőle legálisan a Lady Gyagya összeset. Aki viszont a zenét nem élvezeti cikknek, nem egyfajta stimulásnak használja, hanem a kultúráért hallgatja, és az adott műtől akar is kapni valamit, annak nem érdemes fennakadni apróságokon, jelen az esetben a litze szerkezetbe sodort 31 finom ezüstszál hatásán, és egy remek upgrade lehetőséget talált magának.

A Vx nem fog moziszerű élményt indukálni, nincsenek látványos paraméterek, lehúz a rögvalóságba és ott is tart, de mindez sokkal izgalmasabb, mint a Hollywood-i művalóság. (Aki andalogni akar, az hifizzen, vagy nézzen sorozatot) Igen, a gitár gerjed, az énekes meg olykor fejhangon visítozik, néha túl közel, néha túl távol hajol a mikrofonhoz, a zenészek is hibáznak, szuszognak, olykor dúdolják a dallamot. Kell a high-end maradandó élvezetéhez némi egészséges hedonizmus, ebben a Vx kellemes partner, ha azt vesszük, aprópénzért. Ez a hobbi nem azoknak az embereknek szól, akik felállnak a koncentről, mert az énekes nem kért elnézést, amikor kettétörte a mirofonállványt. Hanem azoknak, akik ezen mosolyognak, vagy megtapsolják.

Ha azt mondom: SOGON

A SOGON 50 szál nagyon finom ezüsthuzal, egyenként speciálisan szigetelve, ami rendkívül kifinomult gyártási kapacitást igényel (a repülőgép- vagy az orvosiműszer-gyártás szabványainak tűréshatáraival), ezért nem olcsó. A kábel vaskos, nem olyan filigrán, mint a többiek, nehezen hajlítható. Ennek oka egyrészt a megfelelő szigetelés, illetve a kellő zavarvédettség. Odáig rendben, van egy jó kábelem, de mi érek vele, ha bezavar a mobilfrekvencia? Szintén nem elhanyagolható az a jelenség sem, hogy a zenei átvitel ilyen esetekben szélesebb frekvenciasávot igényel, zavarjelek nem szólhatnak bele a hasznos jelbe, a kábelnek mind kapacitívan, mind induktívan kvázi halottnak kell lennie, ellenkező esetben fázistolás, torzítás és egyéb zavaró tényezők léphetnek fel. Mindamellett a SOGON nem annyira vaskos, mint a többi slag átmérőjű társa, igyekeztek felhasználóbarát megoldást találni; az egy méteres darabot is gond nélkül lehet használni.

A SOGON-nak az olcsó rendszerekben is revelációszerű a hatása, de tudásának legjavát magasabb kategóriában értékeljük igazán. A SOGON nem kábel, hanem egy fogalom, sok év fejlesztésének gyümölcse. Amint bekötjük a rendszerbe, a hallható változás több lesz, mint javulás. Az egy méteres IC-n keresztül olyan jellegzetességek is felbukkannak a zenében, amit eddig nem a kábelekhez, hanem komolyabb elektronikákhoz kötöttünk. Nem véletlen például, hogy a legnagyobb AN hangfal belső kábelének cseréje SOGON-ra milliókat jelent árban. Fontos tudni, hogy a kábelnél nem csak a vezető számít, hanem a szigetelés is. Többek között ezért is érdemes szerelt kábelt venni, mert az otthoni forrasztgatáskor a hő hatására a fém szerkezete megváltozik, valamint a szigetelés a vezető szál találkozása is sérülhet, amely a hangminőségre akár drasztikus hatással is lehet. De nézzük – halljuk – mivel lehetünk gazdagabbak egy ilyen speciális kábellel, már ami a hangzást illeti.

„Szárnyat igéz a malacra”

Nem kapkodtam el a dolgot, hallgattam egy jó darabig mindkét kábelt, kellően meg is szerettem rajtuk keresztül pár olyan lemezemet, amelyre eddig ferde szemmel néztem. (Oh, súlyos poénok ezek, persze a felvételeket szerettem meg, nem a rendszert!) Mondjuk a Barenboim-Jacqulin du Pre lemezt elég ritkán hallgattam, és nekem Dietrich Fischer is túl akaratosnak tűnik, néha meg sterilnek. (Olyan, mint a McIntoshok, dinamikailag túl direktek és már-már agresszívok. A Note mennyivel finomabb) Az az nagy tapasztalat, hogy a kábeleknél igazán akkor észlelhetőek a különbségek, amikor kivesszük a rendszerből. A megnövekedett felbontásra és a zenében lévő „mellékes” tényezők jelenlétére nem vagyunk annyira érzékenyek, mint a tonalitásra (egyeseknek kizárólag idáig terjed a hifis tudásuk), a hiányuk sokkal feltűnőbb, mint felismerni, hogy mennyire jó, ha teljes értékű a zene. Ezt a jelenséget írták el úgy korábban, hogy az ezüst kábelek hallgatása a drogok hatására hasonlít: amíg szeded, feldob, de egy idő után az elvonása okoz nagyobb sokkot. Ha kicsérljük, először csak figyelünk. Jó-jó, de nincs akkora különbség. Két óra zenehallgatás után már fájdalams megválni tőle. Úgy számítottam, a józan ész azt súgta, és elviekben is ennek kellett volna bekövetkeznie, hogy a Vx után a SOGON nem lesz akkora reveláció, a különbség közöttük kisebb, mint a VX és a V között. Az ember a high-endben hamar megszokja, hogy a legfelső szinteken a kategóriák között már súlyos összegeket kell kiköhögni a minőségbeli változásokért. Itt viszont nem volt mese, a SOGON minden várakozást felülmúlt.

Megmagyarázhatatlan és bizonyos szempontból elfogadhatatlan, hogy egy kábel cseréje ekkora változást okozzon a hangminőségben. Ilyenkor kellene a technika fejlődését, a szaktudást emlegetni, nem a digitális vaker előkerülésekor. A SOGON mindent elhagyott, amit eddig hallottam, úgymond a világ természetes rendje felborult, az összes külső zavaró tényező egyszerre megszünt, semmi más nem maradt, csak a tiszta zene. A hangszerek ezernyi árnyalata bukkant fel ugyanarról a felvételről, amiről ez idáig azt képzeltem, hogy a lemez kopott, vagy szar felvétel. A SOGON behúz, az idő elsuhan, arra riad az ember, hogy lejárt a lemez. Nem nagyon engedi, hogy megismerjük, szó szerint nincs karaktere. Íme az egyenes drót, ami betölti a feladatát. Ebből kifolyóan sokat nem érdemes veszkődni vele, hiánya a legerősebb és a legagresszívabb tüneteket vonja maga után. A Trainspottingban mondja Renton, ha heroinod van, semmi nem érdekel. A SOGON ilyen, teljesen addiktív. Nálam ráadásul valószínűleg nem tudta kellően kifutni magát, de felderengett, hogy hallottam már rendszert, ami ezzel volt kábelezve, és igen jól szólt. Na igen, eggyel több infó arra vonatkozóan, miért volt akkor olyan minőségű hang, ami leverte az ember veséjét. Ha megfelelő partnereket kap, a SOGON szó szerint megállíthatatlan. Az olcsóság sem akadály, benyúl a többi cucc hóna alá és felhúzza a szintet**. Egy darabig, aztán persze rájövünk, hogy nincsenek trükkök sem csodák, ez most itt a pőre valóság. Ha le akarjuk törni az ismerőst a saját cuccának tekintetében, nincs más dolgunk, mint vinni neki egy méter SOGON-t, bekötni, aztán figyelni az arcát. Garantált, hogy a reveláció nem marad el. Persze azoknál, akik nem zárkóznak el, és tudják, hogy olykor nem csak a logika, a józan ész és a pénztárca vastagsága dönt. Általában itt megáll az ember, és abbahagyja a kérődzést. Akinek ilyen cucca van, annak nem kell visszacsatolás, nincs szüksége fórumok olvasgatásra, és másutt sem akar kutakodni utána, tesz az egészre. Megszerezte a kulcsot a zenéhez, a többi nem számít. Igen, persze vannak még izgalmas dolgok, de minek velük veszkődni? Megbólogatja a többiek motyóját is, aha, biztos jól szól, örülök, hogy meg vagy vele elégedve, stb. Miért sajnálná le? Semmi oka rá, de azért érezzük, hogy nála ez az egész teljesen másról szól. Ez a más a SOGON. A SOGON szintjéről nézve a hifi egy másik bolygó, rajta furcsa kis emberkék rohangálnak fontoskodva. Az ember nem érti, hogy mire ez a nagy felhajtás. Ahogy Esterházy írja: a helyzet súlyos, de nem komoly.

***

Ez a kábel erősen megosztó termék, senki nem állította az ellenkezőjét. De nem abban az értelemben megosztó, hogy van-e, aki hallja a különbségeket, hanem abban, hogy kinek elérhető. A SOGON lehetne a legideálisabb kábítószer: úgy ad oda mindent, hogy közben nem vesz el semmit. Egy baja viszont van: kevés hozzá az idő, és túl sok a zene. A másik az, hogy eredetileg széfben kellene tartani, de azt könnyebb áthidalni. Eléggé fog hiányozni.

*Feltehetően beszereztek egy nagyon jó elektromikroszkópot, vagy valami komoly műszert, ami visszaigazolta az ezüst szálak auditív tulajdonságát, amelyet korábban már „füllel” tapasztaltak.
**Egészen bizarr, hogy mit művelt egy alig 60 ezres CD játszóval, amikor próbából bekötöttem. Ha választani kellett volna, hogy melyik a nyerő, egy hat kilós cd játszó 100 Ft-os kábellel, vagy a 60 ezres játszó SOGON-nal, bajban lettem volna.

A képeket a flickr-ről loptam