Ideál és álomkép - A hangzásról
Az ember azt gondolná, hogy a high-end unalmas egy hobbi, viszont legalább jó sokáig tart. Elkezdődik valahol, aztán - folyamatosan rákapva az ízére - vagy örök függők maradunk, vagy hamarosan hagyjuk az egészet elenyészni.
Válaszd az életet - mondja Renton a Trainspottingban. Meg az elektromos konzervnyitót. Persze elszakadni nem olyan könnyű és nem is érdemes, mert ahhoz túl sokat ad, hogy az ember a hétköznapok javára lemondjon róla. Ahhoz ezen a féltekén a világnak, túl sokszor esik az eső. Erről viszont Hamvas jutott az eszembe, aki szerint nagyon könnyen el tudjuk mélyíteni a szomorúságunkat, de az örömünket már kevésbe.
Minap azon gondolkoztam, hogy különböző kultúrák "által" előállított termékek között vajon van-e különbség, vagy ez csak egy mélyen beívódott prekoncepció, amit néhány termék alapján vélelmezünk és vetítünk ki a többire. Az egyik kedvenc példám a "japán" hifi, amit itthon nagyon különlegesnek, egyedinek tartunk, aztán lehet, hogy nem is annyira az. Illetve itt pontosítanom kell: az egzotikum még stimmel, de a technikai megvalósítás már sok helyen sántít. Hiszen feltehetjük a kérdést, hogy mitől más ez, mint a többi? A hifi, bármennyire is sok körülötte a gerjesztett misztifikáció, valójában egészen egyszerű dolog. Alapjában véve néhány paraméternek kell megfelelni, azon túl pedig elég világos kritériumok vannak: a hegedű hangja nem változhat, akármilyen erősítőn, hangfalon keresztül szólal meg. Ha megnézzük, hogy milyen sajátosságokat társítunk különböző nemzetek termékei iránt, azt láthatjuk, hogy pontosan egyeznek az adott nemzetről az emberek fejében élő előítéletekkel. Ez alapján a németek precizek, de hidegek, az angolok korrektek, de túl sok bennük a kompromisszum, az olaszok vérbőek, de túlzóak, a japánok meg pontosak, de sterilek. Ehhez képest, aki eltölt némi időt a készülékeikkel, nagyon nem ezt tapasztalja. Én legalábbis mindegyikre találtam példát, a nemzeti "jelzőkkel" ellenkezőt is. Tehát volt olyan angol erősítőm, ami hidegebb volt a legnémetebb cuccnál is. És találkoztam már olyan japán cuccal is, ami melegebb és lágyabb volt akármelyik olasznál. Minden bizonnyal ez a megközelítés tökéletesen félrevisz, semmilyen valódi jellemzőre nem ad magyarázatot. Csak néhány példa: a Quad legfrisebb elektronikája sokkal inkább hasonlít a köztudatban élő "japán" hangzásra, mint angolra, noha ezek készülékek már régen Kínában készülnek. Az Audiolab pedig inkább német hangzású, mint angol, az új Kondo Ks-Vc kábel pedig "olaszosan" szól, noha Japánban készült. Fontos, hogy tudatosítsuk, a végső hangzás természetesen nem azon múlik, hogy milyen nemzet égisze alatt készülnek a készülékek, ez ma már inkább csak azt jelenti, hogy nem szevezték ki Kínába a gyártást. (Szerintem egyébként ezen utóbbi sem mond sokat, inkább csak érzelmileg jelenthet valamit azoknak, akik hisznek az ilyesfajta előítéletben). Nem az befolyásolja az egyén gondolkodását, hogy milyen származású, hanem az, hogy hol él.
Nekem sokkal hitelesebbnek tűnik az a gondolat, ami a készítők, tervezők habitusából, ízléséből és szociokulturális körülményeitől vezeti le az egyedi jellemzőket. Talán az sem véletlen, hogy Kimura, aki az egyik ideáltipikus japán tervező, a mai napig nem árul nagyméretű hangfalat, a referencia dobozát az erurópai viszonteladó, Sead Lejlic készítette, aki bosnyák. És talán az sem véletlen, hogy Kondo készülékeit mind a mai napig Toscanini felvételeihez ajánlják - ez egyébként kint van a holnapon is, ami azért elég sokat mondó. Nem nehéz kitalálni, hogy nem azért mini méretű a Lens monitor, mert Kimura nem hallja a mélyhangokat, hanem azért, mert japánban egy átlagos lakószoba mérete a fele, harmada egy európainak, illetve azért, mert Kimura szinte kizárólag vonósnégyeseket hallgat. És talán azért is szólnak dinamikusan az Audio Note hangfalai, erősítői, cd-játszói, mert Qvortrup imádja a rock zenét. Ugyanakkor a Quad 989-es sztatikus hangfalainak kimenőtrafóját az az Andy Grove tervezte (a II-forty típusszámú végfokét szintán Ő, az II-eightyt pedig Tim DeParavicini), aki az Audio Note-nak is készített jópár készüléket*. A Quadok mégis a klasszikus zenekedvelők favoritjai, és nem a rockereké. Ebből következően nem túl meglepő, ha tudjuk, hogy Grove nagy komolyzene rajongó. Talán közelebb kerülünk az igazsághoz, ha nem a tervezők nemzetiségét, hanem az adott személyek ízlését, a technika, a zene iránti hozzáállását vesszük alapul.
Mielőtt félreértenénk: ez nem azt jelenti, hogy a készülékeken ne lehetne bármilyen zenét hallgatni, vagy azt, hogy ne lehetne ezzel tökéletesen ellenkező példákat is hozni, inkább csak azt, hogy a készítéskor a tervező füle is szempont, már ami a végső hangzást illeti. Jó pár évvel ezelőtt volt szerencsém egy olyan emberrel közelebbi kapcsolatba kerülni, aki aktívan tervezett készülékeket. Egy részüket magának, egy másikat pedig akkor még létező márkáknak. Egyszer éppen nála ültem a nappaliban, amikor előkerült a téma. Azt kezdte el mesélni, hogy az egyik koncerten éppen egy forgalmazó mellé kapott helyet, aki aszerint osztályozta az embereket, hogy képes-e nekik eladni az általa forgalmazott termékeket, vagy sem. Anélkül, hogy minősítette volna a kereskedőt, feltette a kérdést, hogy mi is az a hangzás? Mit értünk ez alatt, amikor beszélünk róla? Mert tudok mutatni neked ezerfélét - mondta. Majd felállt és egymás után tette fel a lemezeket, közben kommentálta, hogy az adott lemezt milyen kontrollberendezéssel rögzítették, és min hallgatták vissza. Nem volt köztük két egyforma. És hiába volt az egyik egy kicsit másabb, mint a többi, korántsem volt szempont a lemezeken megszólaló zenékhez képest, azaz a hangzás önmagában vajmi keveset számított. Sokkal inkább az, hogy már maga az alapanyag sem volt egyforma, majd csak ezután jönnek a rendszerek, amelyeknek szerintem - és ebben megerősített ő is - az a feladata, hogy a különböző hangzásokat dekódolja, azaz megjelenítse. Ezek után persze a felhasználó aztán "kavar" még egyet az ügyön és határozottan állást foglal, pálcát tör különböző készülékek felett, noha nagy az esély rá, hogy a lemez hangzásáról beszél, és nem a készülékéről.
Az alatt az idő alatt, mióta ezzel a hobbival foglakozom, annyit sikerült megállapítanom, hogy mindig azok voltak a leginkábbb hajlamosak bedőlni ennek a trükknek, akik - olykor erőszakosan - bizonyos készülékek mellett amolyan hittérítő tevékenységet folyatttak. Ők egy típusú hangzást kedveltek, és ezt várták el minden berendezéstől. Ami nem teljesítette a kritériumot, azt egyszerűen leszarozták, eleve nem lehetett jó, míg másokat az egekbe magasztaltak, noha korántsem voltak tökéletesek. Ezer és egy rendszert hallottam maximálisan elhangolva, miközben tulajdonosai büszkén hallgatták. És fordítva: nagyon jó rendszerekkel voltak elégedetlenek, majd léptek gyakran kategóriákkal vissza, hogy megtalálják a nekik tetszőt. Egyiküket sem érdekelte a hangzás egésze, csupán egy általuk ideálisnak tartott hangképet kergettek.
A zene univerzális dolog, a hallás már korántsem az. Ugyanazt a hangsort a magyar ember másként írja le, mint az angol. Vannak hangok, amiket mi meg sem hallunk, egy francia, vagy egy japán viszont igen, és vice versa. A kutya ugatása fonetikusan leírva és kiejtve magyarul: vau, vau, angolul: wow-wow, japánul: vang-vang. Pedig a kutyák többnyire egyformán ugatnak itt is és Angliában is. Mindezt nem azért írtam le, hogy megfejtsek bármit, a zenészek tökéletesen megértik egymást, éljenek bárhol a világon, hiszen a zene univerzális nyelvét beszélik, hanem azért, hogy árnyaljam egy kicsit a képet - már ami az ítéletet és a különböző vélekedéseket a hangzásról érinti. Optimális esetben egy készülékcsoportnak a zenét kellene helyesen tolmácsolnia, függetlenül a lemezek hangzásától. Amennyiben az egyik lemez jól, egy másik pedig rosszul szól, hiba van a rendszerben. Az viszont egy egészen más kérdés, hogy ezen felül kinek tetszik és kinek nem. Az a közönség, amely a szimfónia előadása közben az ültetést okolja az élmény elmaradásáért, nem jó helyen van. Ő nem azért jött, hogy a szimfóniát hallgassa, hanem azért, hogy a benne élő idálképet átélhesse. Újra és újra.
*Jelenleg Grove a fő tervező P. Qvortrup mellett.
