Süs-sünk, süs-sünk va-la-mit, azt is meg-mon-dom, hogy mit: Mu-si-cal Fi-de-li-tyt!

MFA1_5.jpgKultikus erősítőkről* esett már szó nem egyszer az Audiolife oldalain, elég csak az egyik olyan postot megemlíteni, amely folyamatosan az olvasottsági élvonalban van: a Sugden A21. Az egyszervoltban olyan hifi termékekről írok, amelyeket már nem gyártanak, de a használtpiacon fel-felbukkannak és nem is időznek ott túlságosan sokáig.

A Musical Fidelity (MF) története egyidős a Royd Audióéval, bár a két gyártónak soha nem volt közös halmaza, maximum nálunk, az „angol hangot” kedvelő hifistáknál kerültek közös nevezőre. Az MF-et Anthony Michaelson alapította 30 esztendővel ezelőtt British Fidelity néven és egyike azon kevés brit vállalkozásoknak, amelyek nem kerültek külföldi (jellemzően kínai) befektetők kezére (bár a gyártást 2002 óta ők is ott végeztetik). Michaelson zenebarát, sőt, mi több, egy klarinéton nagyszerűen játszó muzsikus is egy személyben. Rálátása tehát van a zenére, azonban a cég egyik leghíresebb és egyik legjobb hangú erősítőjét mégsem hozzá, hanem egy másik, nem is brit személyhez köthetjük: ő lenne Tim de Paravicini.

ear.jpgA hatvanas évek közepén kezdte a pályafutását, mint amolyan hangtechnikus féle: rockbandák erősítőit piszkálgatta, valamint a stúdió-berendezéseket javított. Sokfelé megfordult szerte a világban: Dél-Afrikából Angliába ment, onnan pedig Japánba. Olyan termékeket lehet a nevéhez kötni, mint a Luxman C1000/M6000, ami egy elő/végfok páros, vagy egy másik, csöves Lux termék: a 3045 mono block páros. A hetvenes évek közepétől  visszatért Angliába, ekkor került kapcsolatba Michaelsonnal és tervezett neki csöves erősítőket, pl. a TVA10-es és M200-as mono blockokat. Az alkalmazotti állás úgy látszik, nem elégítette ki, ezért 1977-ben megalapította saját cégét, az Esoteric Audio Research-öt (EAR). (Talán sokan olvastak már az EAR termékekről, talán lesz még róluk szó ezen az oldalon is.) Szerencsére a más cégekkel történő együttműködést nem adta fel ezek után sem, így születhetett meg az A1-es erősítő is. 

MFA1_6.jpgAz A1 a Musical Fidelity „olcsó” erősítőjének készült 1984-ben. Az olcsó relatív, mert a sokadik reinkarnációjáért a ’90-es évek elején, újonnan ~ 400.000 Ft-ot kértek, amit még ma sem mondanák olcsónak. (Igaz, hogy debütálásakor 300 angol font körül adták Angliában.) A használtpiacon ennél jóval alacsonyabb áron mérik az A1-et (vagy ennek megemelt teljesítményű változatát, az A1-X-et), hiszen 50-60.000 Ft környékén vehetünk egyet, remek befektetés! Ha már a Sugden A21-et említettem, annál mindenképpen jutányosabb az ára, még ha a hangja nem is annyira precíz, mint amazé, bár esetenként előfordulhat, hogy megfelelő hangsugárzó választással jobb hangot kaphatunk nála!  

MFA1_4.jpgKözös bennük, hogy mindkét gyártó előszeretettel alkalmaz tiszta A-osztályú kapcsolástechnikát, nincs ez másként az A1 esetében sem. Ha belenézünk az erősítő belsejébe, nem találunk kábeldzsungelt, az elrendezés nagyon is szellős. Külsejét tekintve nyugodtan rásüthetjük: az ipari formatervezés szabályai szerint készült. Az előlap alja meredeken vágott, tetejét teljes egészében elfoglalják a hosszanti bordák, amelyek teljes egészében a hűtésért felelnek. Hűteni pedig kell, az A1 osztályában is a melegebbek közé tartozik, üzemi hőmérséklete 65-70 °C (süssünk, süssünk valamit)!

A1-01.jpgMiután ezen a blogon is sokszor emlegettük azt, hogy A-osztály, meg A-B osztály, esetleg D-osztály, a kevésbé tájékozottak kedvéért elevenítsük fel legalább az A osztályt: mivel az A1 tranzisztoros (Motorola gyártmányúakat használ, mint mondjuk a NAD menő manója), a kimeneti tranzisztorok folyamatosan nyitott állapotban vannak, ezért a torzításuk kisebb, vagyis a hangjuk természetesebb, részletezőbb. Nincs keresztváltási torzítás, nincs kapcsolási torzítás (a folyamatos nyitva tartás miatt, ugye), nincs jelfüggő torzítás sem a tápegység felől. Hátránya, hogy a hatásfoka pocsék, áramfelvétele (A1) pedig folyamatosan és minden körülmények között 75W. Állítólag Timnek évekig ment bekapcsolt állapotban az A1-es erősítője és nem okozott műszaki hibát a folyamatosan eldisszipált hő ellenére sem! (zöldek, ide lőjetek :-). Azért mese nincs: az A1-eseket is szervizelni kell, huszonéves korban a kondenzátorok egészen biztosan kiszáradtak, a végfoktranzisztorokon is kezdenek a beégés jelei mutatkozni. A recsegő potméterekről most nem is beszélnék. Sajnos ezek a problémák nagyon durván bele tudnak szólni a hangba is, nem árt egy jó szerelőt tartanunk a fiók mélyén.       

A1.jpgAz idők folyamán sokféle néven és teljesítménnyel forgalmazták az A1-et: a német piacon A1 David-nek hívták (állítólag az importőr után), az eredetileg 2x20W-os A1 teljesítményét 5W-al megemelve pedig megkapjuk az A1-X-et. Létezett belőle egy mindössze 24 darabos gyűjtői példány is Collectors Edition néven, 1991-ben pedig egy 200 darabos szériát is kihoztak Final Edition elnevezéssel. Ez a B200-as MF erősítő alaplapját örökölte (2x40W), külső dobozban elhelyezett tápegységgel. Aki ennél is nagyobb teljesítményben gondolkodik, annak az MF létrehozta az A100-as típust, csatornánként 50W teljesítménnyel, finomabb hangzással, de cserébe egy problémát is kaptunk a nyakunkba: a wattok pokolian fűtenek, ezt passzív hűtéssel már nem lehetett elvezetni, ezért az A100 (A120) belsejében két ventilátor is dolgozik, amelyek időnként cserére szorulnak.

musical_fidelity_a1.jpgBár nem hangosak, de engem már a kimenőtrafók búgása is zavar, kerülném, ha lehet. És még mindig nincs vége a történetnek! MA50 néven monoblokk-párosként is megjelent 1985-ben az A1, külső tápegységgel, sajnos ennek a megbízhatósága meg sem közelítette az őst. A sokféle elnevezés ellenére az alapvető kapcsolástechnika változatlan maradt, a hangja meleg, testes, basszusa mélyre menő, mondhatnám akár, hogy amolyan igazi csöves hangzása van: első hallásra szerelem. Aki egyszer meghallja, nem tud elszakadni a hangjától (a tippet pont Audiolife-tól kaptam: vegyek egy ilyen erősítőt. Nem bántam meg, mert sok örömet okozott! Most egy barátomnál zenél, remélem nagy megelégedésére!)

A végén érdekességképpen megemlíteném, hogy számtalan mod született az A1-hez, köztük diyerek átalakításai: az erősítő kapcsolási rajza nyilvános, bárki elkészítheti az A1-et magának, ha ehhez megvan a műszaki vénája. Maga a gyártó cég, az MF is kínál tuningot ehhez az erősítőjéhez is, keressük a Fine Tuning szekciót a cég honlapján! A Musical Fidelity A1 erősen javasolt erősítő: bátran kezdjünk ki vele és induljunk el kéz a kézben a hifi rögös útján. A pénztárcánk is szeretni fogja!

*Ismét egy remek, körültekintően megírt cikk swinn tollából. Ajánlom mindenki figyelmébe! És természetesen nagyon köszönöm neki, hogy megtisztelt ezzel a szöveggel.