Egy régi ismerős – Audio Note AZ széria

AZ3-04.JPGAhhoz képest, hogy az AZ széria az Audio Note legolcsóbb doboza, eddig nem sok figyelmet kapott, ami azért is érdekes, mert a belépő szintű termékekről általában több embernek van gyakorlati tapasztalata, mint a több milliósokról.

Nekem is volt AZ-m vagy két évig, eléggé szerettem, olyannyira, hogy olykor nem vagyok benne biztos, hogy megérte-e eladni. Hogy úgy mondjam, „rajta tanultam” meg jó pár olyan dolgot, amiről az ember nem nagyon olvashat sehol, mert sehol nincs leírva. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, mert nem lehet leírni. A hifizés mint olyan egy időrabló, olykor idegesítő, olykor végtelenül unalmas, iszonyú fárasztó  - és olykor nagyon élvezetes hobbi. Sajnos az élvezet általában a végén van, nem az elején, sokan odáig el sem jutnak. Ez lenne ugye a mágikus "high-end", ami persze nem az árcédula, nem a technikai megvalósítás, nem a reklám, nem a hype, nem a hír és nem a „legenda”.

AZ3-06.jpgHanem valami egészen más. Valami olyasmi, amikor az ember egyszer csak megérti, hogy rossz felé haladt, a konzervzene visszahallgatása nem az, amit ez idáig hitt, amit annyit hajszolt; itt valami egészen másról van szó. Ehhez egyébként nem kellenek milliók, egyszerűen csak annyi kell, hogy valami megmutassa, olykor csupán egyetlen készülék, hogy a zenét hogyan kell helyesen visszaadni. Érdekes, hogy amikor valami jó, azt sokan meghallják. Ez nem jelenti azt, hogy azonnal és automatikusan értékelni is fogják és rögtön a helyi értékén kezelik, de meghallják. Később persze lehet, hogy egészen más irányba indulnak, de őrzik magukban a helyes hangzást – ebben majdnem biztos vagyok.

Az első szerelem

AZ3-07.JPGAz AZ széria eredetileg amolyan átmeneti megoldásként született azoknak, akik a K dobozok egyedi hangzásában nem találták meg a számításukat – ezzel én is így vagyok –, de nem volt elég pénzük egy J-re vagy egy E-re.  Egy kifejezetten olcsó hangfal, amelybe a nagyobb szériák hangszórókészletének kevésbé sikerült példányait tették. Közepes, vagy annál egy kicsit nagyobb szobákba szánták, a Zero rendszer ideális partnereként, a kis kompakt „minihifinek” a hangját felnagyítani. Érdekes, hogy egy olyan cégnek, mint az Audio Note, aki a hírét leginkább a high-hend felső szegmensében található készülékeknek köszönheti, az audiofil árakhoz képest is olcsó hangfala financiálisan ilyen sikeres lesz.

(Ezt csak azért írom, mert a HEMP membrános hangszórókkal készült AZ széria jelenleg ott tart, hogy várni kell rá). A másik érdekesség, hogy ez az egyetlen Audio Note doboz, amit a csöves erősítők „ellenségei” is megvesznek. Az persze egy másik kérdés, hogy tranzisztoros rendszerben sikerül-e olyan hangot kicsalni belőle, mint akár a Zero erősítőjével, de ezt hagyjuk meg azoknak, akik belevágnak a tranzisztor kontra AZ kalandba. A high-end audio manapság egyre inkább a magasabb árak felé tendál. Ellenben nehéz úgy alacsonyan tartani az árakat, ha professzionális minőségű alkatrészekből építkezünk.

A kevesebb néha több

Az3-02.jpgUgyanakkor vannak olyan cégek is, akik képesek abban kihívást látni, hogy a szűkebb pénztárcával rendelkezőknek is nyújtsanak valamit, ami már high-end. Hogyan lehet ezt a látszólagos ellentmondást feloldani, úgy hogy az ilyenkor jelentkező kompromisszumok ne okozzanak minőség romlást? Leginkább úgy, ha rendszerben gondolkodunk. Ilyenkor a teljes rendszer képes arra, amire a részek önmagukban nem. Mint ahogy igaz az a hifiben, hogy nagyon drága alkotóelemekből sem lesz automatikusan jó eredmény, ugyan úgy a fordítottja is: a hétköznapi alkotóelemekből készültek sem lesznek feltétlenül gyengék. Ezeknek a rendszereknek többnyire ez a hátrányuk is, ugyanis a vásárlók nem minden esetben hajlandóak elfogadni a rendszer szemléletet, ők szeretnek a saját preferenciájuk, a saját elképzelésük szerint építkezni. (És többnyire áldozatul esnek a spéci alkatrészek marketingjének is)

Ez is egy út, kétségkívül, ám sokkal komplexebb és sokkal tovább tart. Ugyanis minden esetben minden egyes új elemet végig kell próbálni, hogy egyáltalán működik-e a rendszerünkben. Simán előfordulhat, hogy az önmagában jól teljesítő eszköz nem hozza a várt eredményt. Ilyenkor nehéz megértetni a csalódott, gyakran a sokadik vásárlás költségeit bukó felhasználóval, hogy nem a kábel „szar”, amit vett, hanem egyszerűen nem illik a rendszerébe. Főként, hogy az ilyen hozzáállás mögött mindig van egy erős személyes vonzalom az adott termék iránt. Na igen, a fórumok használhatatlanok, leginkább csak félrevezetnek, a magyar hifista pedig alapból kétféle: örök hívő vagy örök szkeptikus. (Arról nem beszélve, hogy itthon a rengeteg gagyi nepper és önjelölt guru milyen mértékben hígította fel a hobbiról szóló közbeszédet.) 

A reklám visszaüt

AZ03.jpgDe hogy jön mindez ide? Hát úgy, hogy az AZ-k tipikusan ilyen, leginkább rendszerben használható hangfalak, akkor fogják a legjobb eredményt hozni, ha körültekintően válogatjuk köréjük a társakat. Erre is szánták őket, leginkább annak a rétegnek, aki nem tud magának venni egy E-t vagy egy J-t, de szeretne egy tiszta és reális hangú hangfalat magának, amelynek nagy dinamikája van és nem színezett. (Hoppá, nem lehet, hogy pont ez az, amit a tranzisztoros erősítő tulajdonosok keresnek?) A másik, amit szeretnek benne a „tölcséres” varázsszó. Meg az, hogy nagy az érzékenysége és könnyen hajtható, azaz relatíve kis energiával jól meg lehet döngetni.

Ebből ugye nem nehéz kitalálni, hogy főként kis teljesítményű, impedanciában stabil csöves erősítők partnerei. A marketing brossúrában viszont szerepelt egy könnyen félreérthető mondat, mégpedig az, hogy a legtöbb (most of) tranzisztoros erősítővel is jól szólnak. Ennek persze egyenes következménye lett a vásárlói félreértelmezés, miszerint minden (every) tranzisztoros elektronikával elboldogulnak, így lettek az AZ-k a márkán kívül is híresek. És lettek olykor érdekes kísérletek áldozataivá.

Az idők során

AZ3-01.jpgA kezdeti időszakban, amikor az Audio Note a Vifa-tól vásárolta a hangszórókat, az AZ-k egészen máshogy szóltak. A korábbi Zero szériával ugyanakkor igen jó párost alkottak, de külön-külön egyik sem szólt olyan jól, mint együtt a rendszer. A szinteken lépkedve persze lehetett fejleszteni a hangjukat, főként az integrált és a dobozos elő-végfokokkal nyerhettünk sokat, de az igazi all rounder megoldást a kis rendszerben hozták. Ez volt az előnyük is, hogy kiszolgáltak bármilyen extrém lemezgyűjteményt. Érdekes, hogy ez a rendszer még a hifi piacnak is tetszett, aki azért soha nem értette igazán, mit „esznek” az Audio Note-ben az audiofilek. (A 23. számban olvasható a cikk).

Az AZ-k a Zero rendszerrel minden tesztben remekeltek. Egyébként talán ez volt az az Audio Note rendszer, amiről a legtöbb review megjelent – érthető módon a legkönnyebben elérhető komplett Audio Note lánc. Az AZ-k ebben a formájukban ideálisak voltak ahhoz, hogy az ember a sok több utas, műanyaghangú hifis hangfalból egy életre kiszeressen. Ha sikerült eltalálni a szinergiát, akkor egy nyílt és zenei hangzást tudtunk elérni, amin gyakorlatilag bármilyen zene élvezetesen szólt – mint láttuk, még a márkaidegen rendszerekben is. Ez volt az AZ-k legnagyobb előnye, hogy sokoldalúak voltak és emellett eszköztelenül szóltak.

Brand new second hand

AZ3-08.jpgAz idők során, ahogy javultak a hangszórók, úgy finomodott, úgy javult az AZ-k minősége. A konstrukcióban eszközöltek néhány apróbb változtatást is, amelyek egy része a dobozt érintette, egy részük pedig a hangszórókat. Amint az Audio Note elérte azt a szintet, hogy saját maga fejleszthette a hangszóróit, első körben a kosárt erősítették meg, ma már minden darabban a régi négy helyett hat ponton van felfüggesztve a kosár a mágnesre és a hangszóró a dobozhoz. A másik jelentős javulást az alkalmazott membrán anyaga hozta maga után. Egyrészt a papír és az impregnáló anyag is változott – ezt bárki könnyedén leellenőrizheti, az új dobozokon szemmel láthatóan sötétebb a membrán színe, és „szőrösebb” is, azaz a papír rostjai jobban láthatóak. A merevebb membrán nem hajlik annyira, így tisztább, eszköztelenebb a hangja, amellett, hogy megtartja a papírnál megismert jó tulajdonságokat: nem szól keményen és érdesen, illetve könnyű hajtani. Másrészt a váltót is átdolgozták, az új szériás dobozokban már az új kondik vannak, ezzel lecsökkent a bejáratásra fordított idő és artikuláltabb hangzást sikerült elérni, szélesebb frekvencia sávval, illetve jobban kézben tartott dinamikával.

Strapabíró „all rounder”

AZ3-09.jpgAz AZ-k ma is azok, amik régen voltak: az első lépés a valósághű hangreprodukció felé. Árban továbbra is versenyképesek az audiofil csili-vili dobozokkal, de azoknál sokkal realistábbak. A HEMP hangszórós példányok pedig már egy bővérű és feszes high-end hangzásra képesek. A nagyobb dobozoknál hallható eszköztelenség és a kender membrán extrém terhelhetősége itt már nem csak ígéret, hanem valóság. Ezek a hangfalak már a nagy rendszerekben is tökéletesen helyt állnak. Mivel még ma is igen-igen olcsóak, jó alapjai lehetnek egy később még bátran fejleszthető high-end rendszernek. Az AZ dobozok a kevés büdzséből kihozható, rugalmasan illeszthető lehetőséget és alternatívát jelentenek azoknak, akik a szint zero és a szint 3 között keresnek valamit. Igaz ugyan, hogy a sima K közelebb hozza zenét és direktebb is, de kevésbé all rounder. Amíg kevés hangszer szól, egyértelmű az előnye, de amint komplexebb terhelést kap, az AZ-k lehagyják – persze szinttől függően, a K ezüst verziója nyilván egészen más.

A láthatlanság trükkje

Ha elő-végfok mellett döntünk, lehet belőlük bővérű rockker, vagy akár klasszikuszene rajongók is magukénak érezhetik, leginkább az OTO-val párosítva. Mint a tölcsérek általában, irányítottak, így a beállításukra a szokásosnál több időt kell fordítani, de nincs ebben semmi különleges varázslat, arra figyeljünk, hogy a hátsó faltól való távolságot jól állítsuk be. Ha hátul üveg van, vagy sima fal, érdemes valamivel csillapítani, ugyanis a doboz félig nyitott, ebből adódóan érzékeny a visszaverődésekre, ami a hallgatóhoz már torzítva érkezik – ezért ajánlják egyébként közel helyezni a falhoz, hogy minél kevesebbet „késsen” a visszaverődő hang, ezzel kevésbé legyen torz, az annyit emlegetett basszusemelés mellett. Ugyan hallottam már AZ-t jól szólni tranzisztoros erősítővel is, és hallottam triódással is, de a legjobban a saját szintjének megfelelő társakkal tudott kibontakozni, ott is leginkább akkor, ha a kábelekkel tovább hangolták. Az AZ egyébként egészen jól tudja azt, amit a tölcsérekben szeretünk: nevezetesen, hogy egy jó láncban el tud tünni. Ahhoz képest, hogy méretben mekkorák, nem is rossz trükk.