2016.nov.11.
Írta: Audiolife 7 komment

Két nap kütyü és hifi - AV Trend show 2016

hifi.jpgIdén is a Marriott szálló ad helyet az AV Trend show névre keresztelt kiállításnak és bemutatónak, ahol a magyar forgalmazók és gyártók mutatják be, jelenleg mit lehet itthon vásárolni, ha az ember zenét szeretne hallgatni az otthonában audio berendezéseken.

Tovább

Újra gyárt az ELROG

elrog-02.jpgRövid időre felújítás miatt zárva - ez volt kiírva az ELROG üzemére, de most újraindult a gyártás, írja a Mono and Stereo. Az újraindult gyártás* során a fejlesztés sem maradt el, a 300B típus új dizájnt kapott és természetesen javítottak is rajta, itt-ott. A cég neve is változott, tehát bejött, amit anno megjósoltam, hogy szükségük lesz némi tőkére, hogy rendesen beinduljon az üzlet.

A csövek továbbra is ELROG néven futnak majd, feltehetően elindulnak a brandesítés útján, ami azt vetíti előre hogy talán lesznek olcsóbb típusok is. De ezt már csak én teszem hozzá. 

Jelenleg az ELROG által gyártott 300B és 211-es, valamint a 845-ös teljesítmény triódák az elérhető legjobb elektroncsövek a piacon.

elrog_1.jpg

A gyártásról van egy rövid video is, amit a vinylsavor blog gazdája, Thomas Mayer készített és osztott meg.

*Update: a bezárásról és az új cégről itt lehet részleteket olvasni. A sztori egyszerű. Az Elrog nem volt financiálisan nyereséges, így a gyártósort, a gépeket és a know how-t átvette egy másik cég, amelynek a neve: Deutsche Elektronenröhren Manufaktur GmbH, vagyis Német Elektroncső Manufaktúra. A fő tervezőjük továbbra is a céget megalapító Dr. Schaffernicht, így várhatóan a minőség továbbra is ugyanaz marad.  

Tölcsérek 1924-ből - meg egy üveg sör

Már akkor is tetszett, amikor először belebotlottam ebbe a videóba. Éppen a WE 300B-hez kerestem anyagot, amikor feldobta a youtube keresője. Kíváncsiságból belenéztem. A 2014-es Müncheni Hi-end shown került bemutatásra ez az eredetileg mozikba készült hatalmas tölcséres hangrendszer. A bemutatón a japán úriember irigylésre méltó lazasággal, egy üveg sörrel a kezében tart rövid előadást a WE egyik első hangrendszeréről, ami  1924-ben jelent meg, amikor még az egész audio gyermekcipőben járt.

A kedvenc részem az, amikor elmondja, ezt a rendszert csak nagyon kevesen hallották eddig, mert ugye egyrészt hatalmas, másrészt csak nála lehet meghallgatni, ráadásul a felesége eléggé utálja a barátiat, amikor átjönnek zenét hallgatni.

Valószínűleg az asszony nem volt ott a shown, bár lehet, hogy otthon is így szokott sörözni az úriember, ki tudja.

További érdekesség, hogy a "hangfal" egységei ezzel a Belden hangszórókábellel vannak bekötve. A rendszert csilliós nagyságrendű Silbatone elektronikák hajtják, a videón nem látszik, oldalt vannak elhelyezve. A teljes láncnak elég durva hangja lehet, ráadásul nem könnyen hajtható, mert ezek a nagy tölcsérek alján csücsülő hangszórók többnyire 15 ohmosak. 

A Silbatone egyébként ezekre a régi Western Electric cuccokra szakosodott, mármint a felújításukra és - gondolom - az újra értékesítésükre.

Furulyaszó reggel

A hétköznapok reggeli rohanásában, miután leadtam a gyereket a pillangó csoportba, nagyjából akkor ébredek fel, amikor leérek az évtizedek óta omladozó, hányás- és húgyfoltokkal tarkított Blaha Lujza téri aluljáróba. Mostanában majdnem minden reggel ott fekszik, oldalt a papírkartonból és rongyokból összehordott fekhelyen, a furulyás hajléktalan. 

A repertoárja elég szűk, néhány egyszerű dallam, de Morriconét nagyon szeretheti, meg nyilván technikailag könnyű is, így elég sokat játszik tőle. A kedvencem a Jó, a Rossz és a Csúf főcímdala. Először pár hete hallottam, amikor az UH feszt nulladik napjára igyekeztem a budai Nemdebárba, este nyolc körül. Először azt hittem, valami magnó szól, vagy egy nagyon hangos és béna telefoncsörgőhang, teljesen szürreális volt a Blaha aluljáró amúgy is szürreális neonfényében. Többször fel akartam már venni a telefonommal, de egyszer sem engedte - kissé szemérmes a művész. Azóta sajnos megint eltűnt. Így marad a szokásos ébredés: egy csésze tea, már bent a monitor előtt.

Címkék: zene