Valami elmúlt - Cambridge Audio régen és most
Nem olyan régen találtam a youtube-on ezt a videót, amelyben végre nem lassított és közeli képekben mesélnek el, vagy inkább mutatnak be egy brandet.
Nem olyan régen találtam a youtube-on ezt a videót, amelyben végre nem lassított és közeli képekben mesélnek el, vagy inkább mutatnak be egy brandet.
Jártamban keltemben olykor belebotlok, vagy még többször szembejön velem valami, amit érdekesnek tartok. Igyekszem ezekről beszámolni, azon melegében. Hiszen erről szól ez a dolog nem?
Remegett az ujjam a gomb felett egy darabig, de meggondoltam magam. Analógról írni – na, ez
a retro.
TDA1541A saga újabb fejezete következik, kalandos sorozatom egyik lehetséges végállomása előtt. De hadd kezdjek egy idézettel:
Volt ugye az a tervem (“I’m thinkin’ about a master plan”), hogy minden idők egyik legismertebb és legjobb hangúnak tartott, tömegesen elterjedt DAC chipét megvizsgálva jól kipróbálom, mit lehet belőle kihozni, ha megadunk mindent, amit csak “házi körülmények” között tudunk.
A Marantz már régen is a minőség elkötelezettje volt, jó párszor bizonyította, hogy érti, mitől döglik az audiofil. Igaz, hogy mostanában a Kínában gyártott, kicsit megdizájnolt, jellemzően a nagy mennyiségben értékesített konzum termékek szintjét üti, de pár éve még képes volt jól belenyúlni a tutiba.
A Marantz lassan hatvan éves történetében voltak szebb fejezetek is, mint a mostani, és minden bizonnyal Saul B. Marantz sem így képzelte el a jövőt, amikor 1952-ben eladta az első erősítőjét Amerikában.
Szóval elkészült az Audio Note egyik legismertebb és legnagyobb becsben tartott erősítőjének egy nagyobb réteg számára elérhető verziója. Hogy melyik ez az erősítő? A Neiro, amelyen gyakorlatilag évtizedek óta nem esett semmilyen módosítás, minden bizonnyal azért, mert nem volt rá szükség. Ahogy az Ongakuból Jinro lett, úgy a Neiroból Empress. Hasonló a módszer is, a lényegesen drágább ezüstből készült alkatrészeket, ahol lehetett, kifejezetten ehhez az erősítőhöz fejlesztett, olcsóbb komponensekkel helyettesítve.
A felültöltős Rega Planet cd játszónál volt egy optikai érzékcsalódás, hogy míg az első verzió ránézésre műanyagnak tűnt, valójában alumínium ötvözetből készült, addig a későbbi típusok burkolata megszólalásig fémhatású volt, ennek ellenére fröccsöntött műanyag korpuszba csomagolták őket. Hát valami ilyesmi történt most is.