Miután az első meghallgatáson már túlestem, azon kezdtem el agyalni, van-e értelme annak, ha tovább folytatom és megírom, amit hallottam.

Az Audio Note Uk. Cobra-ról már írtam elég sokat, egészen a kezdetektől nyomon lehet követni, hogy pontosan mi történt. A legutolsó fejlemény ezügyben annyi volt, hogy már hallgatható az erősítő, és gondolom, innen már nem nehéz kitalálni, hogy meg is hallgattam.

Amikor először komolyabban elgondolkodtam azon, hogy meghallgatnám ezt az erősítőt, megpróbáltam felidézni a korábbi ilyen irányú emlékeimet. Ugyan nem sok, de azért volt ilyen is. Mielőtt még az avx átállt volna a kínai bálás hifinél sokkal kevésbé problémás és sokkal jövedelmezőbb kávék forgalmazására, a china hifi kínálatának egy részével foglalkozott.

Egy ideje kényszerű garázsvásárt tartok otthon. Az ok egyszerű: megtelt a lakás és eljött a pillanat, hogy belássam, nem férünk el ennyi cucc között.

Pár poszttal arrébb már lamentáltam azon, hogy mostanság az élet úgy hozta, hogy este már nem nagyon tudok zenét hallgatni, csak fejhallgatóval. Hosszasan töprengtem, mi legyen, mi a jó lépés egy ilyen helyzetben? Végül úgy döntöttem, “kiépítek” egy mini rendszert, amivel tudok cd lemezeket hallgatni és nem zavarok vele senkit, meg nekem is jut valamennyi élvezet. Fontos volt, hogy ne legyen anyagilag megterhelő és hogy kényelmes legyen, amennyire csak lehet – szokásos megközelítés: ha már jó nem lehet maradéktalanul, legalább a veszteségeket minimalizáljuk.

Nos, a jubileumi éves audio seregszemle, dzsembori, találkozó, bemutató, show meg még ki tudja mi, bizonyos szempontból túlteljesítette az elvárásokat. Mármint az enyém(eke)t, ha fogalmazhatok így. Simán lehet, hogy másoknak meg nem jött be annyira, de hát ilyenek vagyunk, mindenki másért megy.

Idén a szokásos november első hétvégéje helyett a későn jött nyárt idéző október végén lesz a hifisó. Ráadásul a jubeliumi, egészen pontosan a huszadik. 

Az utóbbi időben szokás lett szidni a rendezvényt, többnyire azért, mert a szervező nem kötődik szorosan a hifihez, és mert láthatóan nem szívből csinálja. Na igen. Ez egy jól hangzó és még csak nem is igaztalan észrevétel, bár én naívan azt gondolnám, hogy a látogatók a kiállítók miatt mennek, és nem a "hangulatért".

A hűségre meg az érzésekre felesküdött látogatóknak csak annyit tudok írni, hogy egyelőre ez az egyetlen komolyan vehető rendezvény, amit ennek a hobbinak szántak, és persze nem meglepő módon emellett üzlet is. A hostessek ugye nem ingyen vannak ott.

A látogatók listáját böngészve lesz itt minden. A lényeget úgyis csak a helyszínen fogjuk megtapasztalni. Idén újra lesz például Audio Note, igaz csak egy szobában, viszont itt lesz Qvortrup fia és a felesége. Azt mondták, szeretnének várost is nézni, ettől függetlenül érdemes benézni, hátha Ő fog demózni, valószínűleg nem a szokásos teszt lemezeket teszi majd fel. 

Ha minden igaz, én is viszek majd ki pár lemezt, aztán meglátjuk, fel is tudom-e tenni. Idén nem tervezek semmit előre, lesz, ami lesz. 

 Talán írtam már, hogy nem vagyok nagy fejhallgató fan. Egyrészt kissé zavar, hogy valami van a fejemen, másrészt nálam nem volt eddig igazi felhasználói kérdés, hiszen többségében a „nagy” hifit hallgatom.

Történt ugye, hogy a TJ Full music 2A3-asított 300B-jét meghallgattam. Aztán valahogy nem találtuk a kémiát, és az egyik cső fokozatosan elhalkult. Bár nem szólt rosszul és el is tudtam volna fogadni, hogy mostantól együtt élünk, még sem így döntöttem.

A TJ Full Musicról már jó pár éve írtam. Akkor még csak ismerkedési fázisban tartottunk és a netről bogarásztam az infókat, hogy egy posztot össze tudjak hozni.