2018.máj.20.
Írta: Audiolife komment

Messziről jött rendszer - Sparkler Audio

20180519_154623.jpgIlyen is ritkán adatik meg. Mármint olyan, hogy valamire rátaláljak a neten, felkeltse az érdeklődésem, majd egy év múlva, amikor még aktuálisabb a dolog, mint valaha, meg is tudjam hallgatni. 

Tovább

Csendes órákra - Lemezajánló

shinya.jpgEnnek a lemezajánlónak - úgy hiszem - olyan lemezek vannak a középpontjukban, amelyeknél hangsúlyos a befogadói állapot. Vagyis az érzékenységnek az a foka, amin sok múlhat. Leginkább az adott anyag sikere vagy kudarca. Szinte mindegyik lemez mélyfúrást végez az emberi lelken, olykor fájdalmas pillanatokat foglal zenébe, boncolgat, szétszálaz, majd beléd hasít.

Tovább

Hírek rovatunk bemutatja

an-06.jpgTöbbek között azért jó, hogy az Audio Note a weblap hírek rovat frissítése helyett átállt a facebook-ra, mert a gyors frissítések miatt egy csomó olyan infó is eljuthat hozzánk, amit a szikár hírek rovatban soha nem olvastunk volna el. Vagy ha igen, akkor félévente egyszer, és akkor is csak futólag. 

Tovább

Formabontó Sparkler cd játszó

s507_large.jpgMár elég régóta követem a 47Laboratory szárnyai alól kibújt japán Sparkler Audio dolgait, de csak vágyakozva, hiszen európában egyelőre nincs forgalmazója, így nem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm velük. 

Tervben volt, hogy a kis 5 wattos integrált erősítőjét majd egyszer megrendelem, de hát mindig volt helyette minden más, amire elment a büdzsé. Most viszont előjött valamivel, ami nálam nagyon betalált, és így a motiváció is megnövekedett, hogy valahogy felvegyem vele a kapcsolatot.

Tshukahara az utóbbi időben amúgy is átdolgozta a dolgait, elhagyva a kisipari dizájnt, valami teljesen egyedi felé vette az irányt. A szimplán csak jegyzefüzetnek keresztelt cd futóműnek és cd játszónak szabott új ruhát, ami szerintem az utóbbi tíz év legjobban sikerült cd pörgetője.

Az én szemem többnyire nem áll rá a skandináv bútor-dizjánra, amiben minden jó sarkos és szürke, vagy szürkés barna, és ki kell írtani hozzá egy komplett nyírfa erdőt, de ez betalált. A krómot sem bírom, a fa oldallaptól meg nem lesz valami dizájnos. 

sparkle-06.jpgAmúgy a cd-játszónak Tsukahara az s507 volume 2 nevet adta, és a japánban elterjedt Moleskin határidőnapló mérete miatt kapta a Notebook álnevet. Ha már könyvek, akkor Tsukahara szerint a tápegysége meg Biblia méretű. Nos, szerintem mint sintoista japán, nem sokat olvashatta a Bibliát, mert az sokkal nagyobb, de apróságokon nem akadunk fenn. Vagy az is lehet, hogy a kép csalóka, de nem hinném, mert kb egy cd lemeznyi szélességű.  Amúgy ez a cd játszó engem leginkább egy demagnetizálóra emlékeztet, de ez nem gátol meg abban, hogy akarjak magamnak egy ilyet.

A külső burkolat egyébként rozsdamentes acél, amin két plexi dísz adja meg az egyedi formát. Letisztult, egyszerű és megvan benne az a funkciót előtérbe helyező minimalizmus, ami az én szívemnek annyira kedves. Mindazonáltal jól esik ránézni. Ha audio tervező lennék, a fél karomat odaadnám ezért a dizájnért, ami üdítő kivétel a sok műanyag fekete egyendoboz mellett.  

A hangjáról egyelőre nincsenek információim, az ára viszont abszolúlt megfizethető. Ha nem kellene idáig utaztatni, plusz leróni a vámot is, egy középkategóriás hifivel van versenyben. Ha esetleg valaki beleugrik, szóljon nyugodtan, én is nagyon kiváncsi vagyok rá. Addig meg nézegetem és gyönyörködve sóhajtozok.

Egy futómű meg három tápegység - 47 Lab Izumi

4741_izumi.jpgAnnyiszor olvastam már, hogy meghalt a cd mint formátum, hogy amikor hazaérek és rátekintek a polcra, ahol rendetlenül összedobálva a mikrohullámú sütő papírdobozából eszkábált tartóban a cédéim vannak, mindig eszembe jut mennyire konzervatív hobbi a high-end.

Nyilván nem osztja ezt a nézetet Junji Kimura, ugyanis a 47 Lab egy teljesen új futómű dac kombóval rukkolt elő IZUMI néven. A marketing szöveg azt írja, hogy a zászlóshajó Flatfish építési módszereit alkalmazva született meg, a formailag is hasonló dizájn követő lejátszó. A különlegessége, hogy az S/PDIF teljesen szimmetrikusan van megoldva és mindkét csatorna külön DAC csippet kapott, amihez jár dedikált tápegység is, így összesen négy dobozt kapunk a pénzünkért. Ahogy nézem, nem olcsó mulatság, hiszen jelenleg 8750 dollárt, több mint két milliót forintot kell érte leszurkolni.

izumi.jpgA 47 Lab sosem volt olcsó, bár a tudásához mérten annyira drága sem. Egyes pletykák szerint  egy ideje Montenegróban is készülnek termékek, az európai disztribútornál - legalábbis ezt mesélte nekem István, aki sokat járt arrafelé a Pointe ügyeit intézni. Az IZUMI egyébként forrást jelent japánul.    

Amúgy a cd mint formátum valóban meghalt. De nem a hangminősége ölte meg, vagy az, hogy a file-ok annyival jobbak lennének, hanem a fogyasztói szokások és a kényelem. Az emberek már nem akarnak albumokat venni, és tárolni sem szeretnék a lemezeket, főként nem mikróhullámú sütő dobozából eszkábált tartókban. Egyébként ez sok más dologgal is egyre inkább így van. Könyveket sem vesznek már. Ami azért is szomorú, mert ebből egyenesen következik, hogy olvasni sem olvasnak - bár az emberiség eddigi tudás anyagát egyelőre a könyvek tartalmazzák. Maradnak az internetes oldalak, de ahogy nézem, ezt is ki fogja váltani a youtube csatornák böngészése.

47lab.jpg

(Nem ide tartozik, de azért elmesélem, hogy az elmúlt pár évben a hifi show-n kiállító forgalmazók panaszolják, hogy évről évre egyre jobban elbutulnak a látogatók. Néhány éve még nem kellett az alap dolgokat magyarázni, manapság viszont már az a jellemző magatartás, hogy az erősítőt sem tudják megkülönböztetni a DAC-tól.

Én ugyan nem vagyok sem forgalmazó, sem kiállító, de tőlem tavaly azt is megkérdezték, hogy hol van a hangszínszabályzó a Meishun. De volt olyan is, aki meggyőződéssel állította, hogy a Vindicatorban chipek vannak, mert a 2A3-as csövek nem világítanak. Valójában világítanak, csak nem olyan intenzitással, mint egy 211-es. Most erre mit lehet mondani?)

Ilyen a triódás találkozó Japánban

dsc_3212.JPGElektroncső rajongók mindenhol vannak. Ez alól Japán sem kivétel, olyannyira nem, hogy ha valami érdekeset, az átlagtól eltérőt, vagy csak szimplán hihetetlen rendszereket akarsz látni, hallani, érdemes odalátogatni. Arra viszont készülni kell, hogy ezek a "rendezvények" olyannyira undergroundak és bennfentesek, hogy meghívás nélkül be sem jutsz.

dsc_3328.JPGJapánban ugyanis ez nem úgy zajlik, hogy egy bérelt teremben összejönnek a hobbisták, hogy bemutathassák, meghallgathassák egymás dolgait, hanem - mivel a nagy többségnek hatalmas tölcséres hangfalai vannak - az érdeklődő kevesek mennek a rendszerekhez. Ha a hegy, ugye nem megy, akkor Mohamed kénytelen menni elven.

dsc_3141.JPGPersze vannak közös programok is, de a lényeg nyilván ezekben a látogatásokban van. ami egyébként számomra azért is izgalmas, mert a japán emberek legendásan szemérmesek, azt, hogy valaki meginvitáljon az otthonába, ki kell érdemelni. Másrészt meg egy otthon instalált rendszer tök sok mindent elárul a gazdájáról, sokkal többet, mint az általa épített erősítő.

dsc_3225.JPGAz is érdekes továbbá, hogy míg itthon többnyire azok foglalkoznak DIY-fel, akik nem tudnak, vagy éppen nem akarnak fizetni a triódás erősítőkért, addig ez Japánban magasan a high-end felső vége.

A legtöbb rendszer brutális Western Electric tölcséresen vagy azok replikáin szólal meg. A lemezjátszó futóművek és karok árának végein sok-sok nulla van, a hangfalakról nem is beszélve. A rendezvény egyébként több napos és bizonyos időszakonként a legendás Japán zenehallgatásra használt high-end kávézók is a részei, de erről egy külön cikkben írok majd. A vendégek között pedig olyan nevek is felbukkannak, mint Tim De Paravicini, vagy éppen Jean Hiraga. 

dsc_2873.JPG

Az eredeti blogbejegyzést itt találtam, a képek is innen vannak. Ajánlom szíves figyelmetekbe, a többi poszt is érdekes.

Ha nem elég a Gaku On - Audio Note ULTRA

an_ultra-01.jpgVannak olyan polgártársaink, akiknek kicsit több elkölthető pénzük van a hobbijukra, mint nekünk itt mindannyiunknak összevéve. Így őket az a szerencse érheti, hogy nem a hivatalos árlistáról választhatnak, illetve az - akárhogy is nézem -, hogy jobb cuccuk van, mint Qvortrupnak. Az AN ultra egyelőre nem széria termék. Viszont az eddigi legdurvább szett, ami a gyár kapuján kijött, és egyben a legszebb is, még akkor is, ha a már megszokott fekete előlapon nem változtattak szinte semmit.

Az összeállítás a következő elemeket tartalmazza: 

TT-Three Reference turntable
AN-1S SOGON tonearm
IO Ltd Field Coil cartridge and power supply
AN-S9 Step Up Transformer
M9RIAA phonostage

CDT-Six Red Book CD Transport
Fifth Element / Fifth Force DAC

Nyilván a végfok a legkülönlegesebb. Az erősítő az amerikai típusú 211-es cső létező legjobb inkarnációja a TC 4242-es elektoncsőre épül - molibdén anóddal, 1939-ből - , amely 18 wattot képes kipréselni magából torzítás mentesen. A tápegységek két külön dobozban foglalnak helyet, az egyik csak a fűtést adja. Szerintem eszeveszett jól néz ki a sárgaréz takarólemez a csövek mögött, az ovális felirat és az ablak elöl.

an_ultra.jpgAz ULTRA felirat nem az ismert Depeche Mode albumra utal, hanem az elérhető legjobb minőségre. Az erősítőnek neve sincs, ehhez képest a többi komponens "szimplán" csak a legjobb, ami Audio Note néven elérhető. A végfok tervein és kidolgozásán maga Andy Grove dolgozott hat hónapot - jelenleg ő vezető tervező a Note berkeiben.  

A hangfalak a G.I.P Laboratory egyik csúcsának számítanak, a 9700A típusúak. (A cég weblapján a legnagyobb hangfalat pont ezzel a rendszerrel hirdetik, de akkor még csak egy szimpla Gaku On volt a végfok) Ez a japán cég foglakozik a Western Electric tölcséres hangfalainak újraépítésével és reprodukálásával. Nyilván a tulajnak nem volt ennyi elég, mert a végső hangfalat még jól meg is modifikálták. Azon gondolom, senki nem lepődik meg, hogy mindenütt Sogon és SOOTTO kábelek vannak. Mindehhez tartozik egy szoba is, meg pár lemez.

Hát ennyi. Végezetül egyetlen mondat: a posztba beillesztett képen összesen 11 darab tápegység található.

via Audio Note Uk facebook.

süti beállítások módosítása