Van egy lemez, amelynek az a címe, hogy Amíg a város alszik. Ez nekem annyira tetszik, hogy minden éjjel, esetleg hajnalban, amikor valamilyen program után hazafelé ballagok, eszembe jut.

Így év vége felé lassan elfogynak az energiák, és arra a pár napra koncentrálunk, ami még az évből hátravan. Lemezmegjelenéseket tekintve nem lehet panaszunk: 2011 iszonyú erős év volt.

Ott maradtuk el, hogy az ezüst IC-ket és hangfalkábeleket két részre osztottam. Kissé önellentmondóan az áruk alapján, mert azt gondolom, hogy ebben az esetben az ár elég jól tükrözi a minőséget, de mindenképpen korrelál egymással.

Kábelekről írni, bevallom, elég fárasztó. Egyrészt azért, mert leginkább a technikai részletek érdekesek: miből van, hogyan készült, de legfőképpen az, miért olyan. A legtöbb esetben mégis vagy a kábelek vélt hangzási karakteréről, vagy a mellékes tényezőkről, az árakról és annak okáról szólnak a cikkek.

AJ van den Hul elmúlt hetven éves, ebből is látszik, hogy akit egyszer elkapott a gépszij, az már örökre hifista marad. Van den Hul amúgy itthon meglehetősen népszerű, ezt onnan gondolom, hogy minap szortíroztam a kidobásra ítélt újságokat, és a kezembe akadt a Sztereó Magazin egy régebbi példánya, benne az öreg Mesterrel egy interjú. El sem kellett volna olvasnom, elég sok mindenre emlékeztem belőle, pedig ez még a hazai hifi hajnalán volt, valamikor a kilencvenes években, legalább tíz éve.

Miközben Thurston Moore (Sonic Youth gitáros, énekes ) új lemezét hallgatom, Demolished Thoughts - ilyen vidám címet adott neki -, és kint nagyjából óránként változik az időjárás, hol esik az eső, de inkább csak pár csepp, hol süt a nap, mint egy normális nyáron, hol meg egérszükre felhők takarják az eget, mint ősszel.