Valamennyi dizájn is belefért - Audio Note UK Zero CD játszó
Őszintén szólva engem sem győzött meg elsőre a méretében is apró Zero CD játszó. A Zero elektronikáknak elég komoly múltja van, ha azt vesszük, ez már a negyedik reinkarnációjuk.
Őszintén szólva engem sem győzött meg elsőre a méretében is apró Zero CD játszó. A Zero elektronikáknak elég komoly múltja van, ha azt vesszük, ez már a negyedik reinkarnációjuk.
Amikor beizzítottam az új blog felületet, eldöntöttem, hogy nem fogok tesztelni. Azt még nem tudtam, hogyan fogom visszautasítani a csőstől érkező készülékeket, pláne mit fogok csinálni azokkal, amik engem érdekelnek, de elhatározásom szilárd és megmásíthatatlan volt. Elég feloldhatatlan dilemma, lévén azért mégis csak egy hifi blog lenne az audiolife, akkor is, ha olykor ezt titkolom, vagy éppen próbálom kiszélesíteni a látókört. Szóval arra nem számítottam, hogy éles helyzetben mi lesz, főként, hogy a helyzet már az első héten éles volt.
Mielőtt felsóhajtasz, kedves olvasó, hogy ez is biztos külföldön van, megnyugtatnálak, itthon van, egészen pontosan a nyolcadik kerületben, a Bródy Sándor utca 17-ben, Apricot kávézó néven.
Mivel én a környéken lakom, nem volt nehéz felfedezni. Az egyik délután, hazafelé a bölcsiből a gyerekkel be is tértem. Először azt hittem, hogy csak véletlen a lemezjátszó a sarokban, és csupán egy dizájnelem, mint mostanában sok helyen, de a mellette sorokba pakolt lemezek már használtabbnak tűntek.
És igen, igazam lett, a lemezjátszó éppen szólt, amikor bent voltam. Ittam egy Cortadót, és közben hallgattam egy jó kis Hungaroton nyomatot, amelyen a negyvenes évek slágerei szóltak, a gyerek meg közben játszott a sarokban.
El is döntöttem, hogy azokat a lemezeimet, amelyből kettő van, beviszem ajándékba, ezzel is segítve egy olyan helyet, ahol a zene is fontos, nem csak a hangulat. A kávé nagyon jó volt, az Apricot saját blendjét a kávékalmár pörköli, a hely pedig kellemesen hangulatos, csendes, szerintem pont ez illik a forgó fekete lemezekhez. High-end-re senki se számítson, de akkor is különleges, én nagyon megkedveltem.
2011-ben meghalt egy legenda. Teljesen csendben ment el, és még a halála után sem sokan emlékeztek meg róla.
Azt írja a downbeat-en az egyik kritikus, hogy sokkal több figyelmet kellene szentelni Lizz Wright énekesnőnek.
Tavaly jelentette be a Panasonic, hogy az első sl 1200-as megjelenésének 50. évfordulójára újrakezdi a 2010-ben befejeződött gyártását ennek a legendás lemezjátszónak, és az idei CES-en már meg is mutatta, hogy nem a levegőbe beszélt.
Korábban ugye az volt a legfőbb gondom, hogy a cd hang otthon olykor előzte a vinylt. Jó, ez így azért nem egészen igaz.
Remegett az ujjam a gomb felett egy darabig, de meggondoltam magam. Analógról írni – na, ez
a retro.
Amikor elkészítettem és élesítettem a Peter Qvortrup-pal készült interjút, illetve nem sokkal utána, az interjú utóéletét nézve ígéretet tettem, hogy letesztelem a Gearbox Records egyik kiadványát, és ha már tesztelek, akkor megfogadom Qvortrup útmutatását és a szerinte legjobban sikerült kiadványt veszem meg.
Régi tartozásom volt ez az interjú. Két éve készítettem a Sztereó Sound and Vision-nek, pontosabban az egy szám erejéig újáéledő Audio Magazinnak. Viszont Ők valamiért nem hozták le.