Ritka az olyan hazai hifis rendezvény (van ilyen szó?!), ahol mondjuk nem kell műszálas pulóverbe bújt, előrehaladott kopaszodásban szenvedő dzsumbuj mérnököket hifistákat kerülgetni, akik bőszen és totál értelmetlenül gyűjtik a prospektust, majd a demó után azt észrevételezik, hogy piköpös a bőgő.
Valamilyen csodás véletlennek köszönhetően – valójában a forgalmazó közbenjárásával – lehetőségem adódott, hogy kapcsolatba kerüljek Peter Qvortruppal, az Audio Note Uk. alapítójával, vezetőjével. Nyilván előbújt belőlem az élelmes újságíró és rögtön kihasználtam az alkalmat, hogy néhány kérdéssel zaklassam.
Nehéz szülés volt – sóhajthatott fel Ivor Tiefenbrun miután elolvasta az angol hifi sajtó kedvenc lemezjátszójáról szóló 50. cikket is, majd megnézte a cégének eladási mutatóit és elégedetten hátradőlt a – feltehetően bőr – vezetői székében.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis nagy japán cég, úgy hívták hogy Sansui. Egészen pontosan Sansui Electric Co (Sansui Denki Kabushiki-gaisha).
Találós kérdés: melyik a világ legismertebb lemezjátszója? A Rega? Nem. A Linn? Neem. A Project? Biztos, hogy nem. Akkor esetleg a Pink Triangle? Nagyon neeem. Mégis, akkor melyik az a brand, amit mindenhol ismernek, ahol hallották már azt a szót, hogy audiofil?
Külföldi audio oldalakon már régóta van olyan rovat, ahol mindenféle speciális audiofil vagy éppen reprint, reissue kiadványokat szemléznek. Én magyarul még nem olvastam ilyet, úgy hogy itt az ideje, hogy behozzuk a lemaradást pótoljuk.
Hogyan lesz valakiből jó high-end tervező? Úgy értem, tényleg jó tervező? Talán úgy, hogy zenehallgató füle és műszaki agya van.
A Funk látszólag azok közé az angol gyártók közé tartozik, akik inkább hobbiból foglalkoznak az egész lemezjátszó mizériával, mintsem jól megfontolt üzleti szándékból.
Szokásos ajánlóm következik, miszerint új zenék.