A név kötelez - Lundahl transzformátorok
Az elektroncsöves erősítők alapjában véve egyszerű szerkezetek. Mondom ezt úgy, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele az egyszerűségük mennyi bonyolult dologból áll össze.
Az elektroncsöves erősítők alapjában véve egyszerű szerkezetek. Mondom ezt úgy, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele az egyszerűségük mennyi bonyolult dologból áll össze.
Vajon mi lehet mostanában a hifi világ aktuális mémje? Ezen töprengtem minap, mert olyan nincs, hogy ne lenne valahol, valamelyik eldugott fórum legmélyebb bugyrában egy topic, ahol már megszületett a messiás, ahol már ismerik a jelenlegi Óriásölőt. Egész jól jönne most egy, gondoltam, olykor unalmas a csövek kellemes langymeleg árnyékában tengetni hétköznapjaimat, hátha belefutok valami izgalmasba.
Általában ódzkodok a kábel tesztektől, valamiért mégis egyre több van belőle az oldalon… Valahol érthető, hiszen egy kábelt kölcsönadni nem túl nagy kockázat, nem jár bonyodalmakkal és egyszerű „tesztelni” is. Na igen, ennyi könnyebbséget nehéz visszautasítani - főleg, ha az embernek kevés az ideje.
Ezt a kábelt a tulajdonosa* azzal a kommenttel küldte el nekem, hogy hallgassam meg, majd legyek kegyetlenül őszinte, már ami a hangját illet. Rendszerépítés előtt áll, viszont pár dolgot már most be tudott szerezni, és amíg nincs min meghallgatni, elküldi nekem.
Nem olyan régen, mintegy nyolc éve fedeztem fel, hogy nekem tulajdonképpen a jól megépített triódás erősítők hangzása tetszik a legjobban, azok közül is inkább a feszes, gyors és nem a lagymatag, geil vonal.
Talán az egyik leginkább félreértett és a legtöbb legendát bezsebelő tervező, aki valaha élt a high-endben. Mindenki ismeri, és mindenki tudni véli a titkát, nincs olyan high-enddel foglalkozó ember, aki ne gondolna valamit róla, és olyan sincs, aki akárcsak gondolatkísérlet szintjén kérdéseket fogalmazna meg a termékeivel kapcsolatban.
Mielőtt belefogtam volna ebbe a cikkbe, azon gondolkodtam, hogy inkább egy olyat kellene hegesztenem, amiben a létező legolcsóbb madzagokat engedem össze az arénába; legyen egy ilyen hülyéskedő cikk is, amit például az angol audio lapokban néha elsütnek.
Ha valaki fel akarja ingerelni a hifistákat, nem kell mást tennie, mint kábeleket összehasonlítania. A hazai audiofil legnagyobb hiányossága és egyben legalacsonyabb ingerküszöbe a kábelek hangminősége és a különböző rendszerekben tapasztalható hatása körül található. És ez sajnos – vagy nem sajnos –, nem vicc, éppenséggel gyakori tapasztalat.
Mondják, hogy a csöves erősítők között a legnagyobb reputációja a triódás erősítőknek van. Nem véletlenül, az audió rövid története során ezeknek az erősítőknek lett a legtöbb híve. Igen, ez a jó szó, híve és nem rajongója, mert a kettőnek nincs sok köze egymáshoz.
Írtam ugye anno ezt a kis eszmefuttatást a közelmúlt és a jelen kontextusában a zenéről, annak iparáról, a high-endről, valamint ezek eredőjéről. A szöveget kútfőből bányásztam elő, nem is nagyon olvastam utána, úgy gondoltam, nem baj, ha személyes, legfeljebb tévedek, aztán majd kijavítanak, ebből is lehet tanulni.