A címből következtetve sajnos ki kell ábrándítsam a T. Olvasót, nem az amerikai határrendészetről lesz szó, hanem egy elég régi és patinás angol gyártó sláger- és sikertermékéről, egy digitál-analog átalakítóról. 

Van ki e nevet nem ismeri? A Western Electric már-már mágikus. Egyrészt a nevét mindenki hallotta, aki valaha csak egy nagyon kicsit is foglalkozott a high-end elektroncsövekre épülő részével. Másrészt szinte senki nem hallotta az eredeti csövet. A róla szóló beszéd mégis általános a high-endben. 

Amíg mi, az ovális fejű űrlények, akiket előszeretettel hívnak audiofileknek, azon vitatkoztunk, hogy akkor most a streamelés megölte-e a letöltést, hiszen a lézer lemezt már régen legyilkolta a torrent, a lapraszerelt bútorairól híres, a kockát mint minden forma ősatyját piedesztálra emelő Ikea előállt két aktív hangfallal. 

Többek között azért jó, hogy az Audio Note a weblap hírek rovat frissítése helyett átállt a facebook-ra, mert a gyors frissítések miatt egy csomó olyan infó is eljuthat hozzánk, amit a szikár hírek rovatban soha nem olvastunk volna el. Vagy ha igen, akkor félévente egyszer, és akkor is csak futólag. 

Már elég régóta követem a 47Laboratory szárnyai alól kibújt japán Sparkler Audio dolgait, de csak vágyakozva, hiszen európában egyelőre nincs forgalmazója, így nem sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm velük. 

Tervben volt, hogy a kis 5 wattos integrált erősítőjét majd egyszer megrendelem, de hát mindig volt helyette minden más, amire elment a büdzsé. Most viszont előjött valamivel, ami nálam nagyon betalált, és így a motiváció is megnövekedett, hogy valahogy felvegyem vele a kapcsolatot.

Tshukahara az utóbbi időben amúgy is átdolgozta a dolgait, elhagyva a kisipari dizájnt, valami teljesen egyedi felé vette az irányt. A szimplán csak jegyzefüzetnek keresztelt cd futóműnek és cd játszónak szabott új ruhát, ami szerintem az utóbbi tíz év legjobban sikerült cd pörgetője.

Az én szemem többnyire nem áll rá a skandináv bútor-dizjánra, amiben minden jó sarkos és szürke, vagy szürkés barna, és ki kell írtani hozzá egy komplett nyírfa erdőt, de ez betalált. A krómot sem bírom, a fa oldallaptól meg nem lesz valami dizájnos. 

Amúgy a cd-játszónak Tsukahara az s507 volume 2 nevet adta, és a japánban elterjedt Moleskin határidőnapló mérete miatt kapta a Notebook álnevet. Ha már könyvek, akkor Tsukahara szerint a tápegysége meg Biblia méretű. Nos, szerintem mint sintoista japán, nem sokat olvashatta a Bibliát, mert az sokkal nagyobb, de apróságokon nem akadunk fenn. Vagy az is lehet, hogy a kép csalóka, de nem hinném, mert kb egy cd lemeznyi szélességű.  Amúgy ez a cd játszó engem leginkább egy demagnetizálóra emlékeztet, de ez nem gátol meg abban, hogy akarjak magamnak egy ilyet.

A külső burkolat egyébként rozsdamentes acél, amin két plexi dísz adja meg az egyedi formát. Letisztult, egyszerű és megvan benne az a funkciót előtérbe helyező minimalizmus, ami az én szívemnek annyira kedves. Mindazonáltal jól esik ránézni. Ha audio tervező lennék, a fél karomat odaadnám ezért a dizájnért, ami üdítő kivétel a sok műanyag fekete egyendoboz mellett.  

A hangjáról egyelőre nincsenek információim, az ára viszont abszolúlt megfizethető. Ha nem kellene idáig utaztatni, plusz leróni a vámot is, egy középkategóriás hifivel van versenyben. Ha esetleg valaki beleugrik, szóljon nyugodtan, én is nagyon kiváncsi vagyok rá. Addig meg nézegetem és gyönyörködve sóhajtozok.

Hiába vagyok ebbe a dologban, amit úgy általában hifinek hívnak, már jó pár éve, mindig érnek meglepetések. 

Ezek persze véletlenek, vagy a céltalan, olykor célzott keresés eredményei. Legutóbb is kerestem valamit, majd kíváncsiságból ráklikkeltem egy szimpatikus szélessávú dobozt hirdető bannerre, és persze meglepődtem, amikor a Cube Audio weblapján szembe jött velem, hogy a speciális motorokkal szerelt dobozoknak van magyar forgalmazója. Még jobban meglepődtem, amikor felmentem az audioartistry oldalára, ugyanis egyből a Shindo Erősítők jelentek meg. (Az oldal egyik pontja egyelőre feltöltés alatt van, gondolom, nem rég indultak) 

Nem akarok szkeptikusnak tűnni, de egyet adtam volna tíz ellenében, hogy ilyen soha nem lesz itthon. Végigpörgettem a kínálatot, és van itt minden, ami jó. Úgy is mondhatnám, pazar. A Sugdent szerintem sokan ismeritek, az A21-ről én is írtam. De ahogy nézem, Nelson Pass fémjelezte First Watt is náluk van.

A Shindot sem kell bemutatni. Kondo halála óta jelenleg a legismertebb és az egyik legelismertebb japán  brand. A komolyabb, angol nyelvű tesztoldalak és hifivel foglalkozó site-ok írói közül is jó párnak ilyen van. Például Art Dudley, amikor éppen nem a nyulakat tenyészt, akkor Shindo erősítőket hallgat. A csöves high-end egyik ún. Legendás Neve, 1977 óta gyárt kizárólag csöves elektronikát, ez alatt erősítőket kell érteni.

De ott van Náluk az analog vonalon a Pearaudio is, amely ugye Tom Flecher és Peter Mezek közreműködéséből jött létre. Illetve a mostanában nagyon elismert, megtört kályha csőre hasonlító indiai Rethm is. 

Valakinek esetleg van bővebb információja? Bátran osszátok meg velem, számomra teljesen ismeretlen az audioartistry mint forgalmazó. 

Minden komolyabb lemezgyűjtő tudja, hogy a hely, ahol vesszük a lemezt, mindegy. A lényeg, hogy megvan. Pont erre gondoltam, amikor kedden az egyik utolsó, az éves hajtásban beragadt szabadnapjaim egyikén, az aneszteziológiáról hazafelé, ahol órákat ültem a tolókocsiban alvó apám mellett a heti ÉS-t olvasgatva, meglepetésemre akadt két üres órám.

Minap kaptam egy e-mailt, amiben az igényes férfiak figyelmébe ajánlják két szakállápoló és három a munkahelyi kiégéséről szóló cikk között az ún. minőségi zenehallgatást.

Kiállítás szezon van. A világ legtöbb országában általában ilyenkor zajlanak a hifi és high-end show-k. Így New Yorkban is novemberben van a szokásos kiállítás.

Mivel nem mindenki lehet ott - Herbert Reichaert a stereophile szerkesztője - gondolt egyet és azoknak a sorstársainknak, akik lemaradtak a dologról, készített egy videót, amelyben átélheted azt a három szobát, ahol Herb bekukkantott a fülére applikált (DIY!) két mikrofonnal. Micsoda ötlet, gondoltam elsőre, amikor még nem láttam a youtube-ra feltöltött videót! Ha felveszed a nyilván jó minőségű fejhallgatód, átélheted, amit Herb hallott.

Szerintem mókás dolog, kár, hogy nekem nem jutott az eszembe így közvetíteni a mostani Av trendről, amely annyi hasonlóságot mutat a New York-i eseménnyel, hogy az Audio Note szobában hallható egyik zenét én is többször feltettem. (Michael Kiwanuka)

Megjegyzem, hogy a Note a köztudottan nem csóró amerikaiaknak is teljesen "átlagos" rendszert állított ki. OTO SE Signature, két LX-es E doboz. (Jó, tudom, azért külső váltós) Viszont, ha én Zero tulajdonos lennék, felkapnám a fejem, mert mekkora poén az S9-es trafó után a Zero RIAA, ugye az 5 milliós MC trafó mellett egy 400 ezres készülék.

Az analog front-end pedig takkra megegyezik azzal, amit az AV trenden hallhatott a magyar közönség. Egyébként az AN Uk azzal is kilógott a többi decens kiállító közül, hogy míg mindenütt udvarias úriemberek demóztak, addig a Note-nál egy virág mintás ingben lévő öreg hippi*. Sajnos itt Herb nem ült be középre, hanem egyből elkezdett dumálni. Na ebben is hasonlított a budapesti rendezvényre.

A video elején egyébként feltűnik David Chesky is egy borzalmas, piros színű pufi dzsekiben. Kíváncsi lennék, mi a véleménye az elkészült felvételről.

*A videoból sajnos nem derül ki, hogy pontosan ki is teszi fel a lemezeket, így csak tippelni tudunk. 

Véget ért a szokásos két napos bemutató, jöhetnek az észrevételek pro és kontra, mi hol döngött, hol volt sok a magas, és hol lehetett végre zenét hallgatni. Hol tudott megérinteni, és melyik mellett mentél el. Az idei AV trend íve kissé lefelé mutat, és az is látszik, hogy az audio bisznisz - van ilyen? - zászlaja itthon félárbócra lett eresztve.