Ilyen sem volt még, egy cikk erejéig hifi zsurnalisztává vedlek. Hogy miért? Kaptam négy t-ampot, mit mást is kezdhettem volna velük, mint egy mini csoport tesztet? Dobpergés, dobpergéééés!

A hálózati tápellátásnak irodalma van. Kezdve onnan, hogy az ember lecseréli a kincstári 300 Ft-os hálózati kábelét egy jobbra, egészen odáig, hogy különálló, dedikált hálózati ellátást épít ki a hifi rendszerének, amelynek ugyanolyan fontos része a villanyóra, mint a villásdugó.

Az előző posztban röviden tekintettem át a DIY hifi alapvetéseit, tettem ezt annak a némiképp sovány tapasztalatnak birtokában, amelyet én szereztem mint amatőr, illetve amit eddig a profiknál elleshettem. A napokban azonban egy IKEA-s szatyorból és leharcolt törülközőből olyan készülék került a hifi terülj-terülj asztalomra, ami még engem, sokat megélt, és sokat látott hifistát is fejvakarásra késztetett.

Kábelekről írni, bevallom, elég fárasztó. Egyrészt azért, mert leginkább a technikai részletek érdekesek: miből van, hogyan készült, de legfőképpen az, miért olyan. A legtöbb esetben mégis vagy a kábelek vélt hangzási karakteréről, vagy a mellékes tényezőkről, az árakról és annak okáról szólnak a cikkek.