Az utolsó poszt
Igazából nem is tudom, mióta írok hifiről. Nem volt kedvem megnézni, mi a dátuma az első posztnak. Azt kb be tudom lőni, hogy az audiolife előtt már írtam egy másik blogra néhány évet.
Igazából nem is tudom, mióta írok hifiről. Nem volt kedvem megnézni, mi a dátuma az első posztnak. Azt kb be tudom lőni, hogy az audiolife előtt már írtam egy másik blogra néhány évet.
Meghallgattatott azoknak az imája, akik visszasírták a régi HFM, azaz Hifi Magazint, íme itt van újra, ám most már webes formában: hifimagazin.net.
Én még soha nem írtam a Nad 3020-ról. Mondom lassan, még egyszer: én még soha nem írtam a Nad 3020-ról. De nem ez a legdurvább, hanem az, hogy mostanáig még nem is hallottam. Köszönöm, hogy elmondhattam. Hölgyeim, Uraim, Önök a filozófia rovatunkat olvassák!
Nehéz szülés volt – sóhajthatott fel Ivor Tiefenbrun miután elolvasta az angol hifi sajtó kedvenc lemezjátszójáról szóló 50. cikket is, majd megnézte a cégének eladási mutatóit és elégedetten hátradőlt a – feltehetően bőr – vezetői székében.
Van az interjú Darvas Lászlóval, amit a sikeresen feltámasztott, de azóta újra meghalt Audio Magazinban lehet(ett) olvasni, amikor is, többek között, arról panaszkodik, hogy az új villanyóra mennyire gyengébben szól, mint a régi.
Megújult a hifi piac oldala. Az újulás leginkább az oldal dizájnját illeti, de amint írják, a régi cikkek feltöltése folyamatban van. Ki tudja, lehet, hogy találunk olyat közöttük, ami bejöhet.
Régi és kedvenc témám a hifi sajtó. Na meg a körülötte rendre felhabzó (ál)viták.
Mit csinál az egyszeri hifista, ha rájött, hogy a továbblépéshez sok pénzre van szüksége?
Amikor a Rega 1973-ban a Planarral megjelent, még ismeretlen fogalom volt a low budget lemezjátszó, és minden magát konstruktőrnek nevező tervező azon mesterkedett, hogyan építsen olyan saszit, amely a rezgéseket kellőképpen megregulázza.