Mindig megújulunk! - A digitális audió sajtó

HFP-08.jpgMegújult a hifi piac oldala. Az újulás leginkább az oldal dizájnját illeti, de amint írják, a régi cikkek feltöltése folyamatban van. Ki tudja, lehet, hogy találunk olyat közöttük, ami bejöhet.

A stílus maga az ember

A nyomtatott lap megszűnt. Mielőtt itt félreértésekbe bonyolódnánk, előre bejelentem, hogy én olvasom a HFP-t, igaz, csak időnként, de olvasom. Az egy másik dolog, hogy az én ízlésemnek a gyakran egy kaptafára legyártott szövegek sterilek és nem a legnagyobb kedvenceim, de ettől még nem teszek úgy, mintha nem ismerném, és főként: másoknak ajánlhatom. A fanyalgásom oka főként az, hogy a sok csikorgó szóvirág miatt kifejezetten nehéz olvasni az írásaikat, és az, hogy egy ideje sikerült tökéletesen személytelenné* tenni a szövegeket - ez egyébként a korai lapszámokra még nem volt igaz, azokat vettem is egy időben. Például volt humoruk, ami mindig előny. És például néha meg tudtam különböztetni a szerzőket pusztán a stílusuk alapján.

Új szelek, régi szelek

HFP2.JPGEgyébként nem erről akartam írni, hanem arról, hogy láthatóan lezárult egy fejezet a hazai nyomtatott hifi sajtó történetében, és ez így van jól. Meg egy kicsit arról is elmélkednék, hogy tőlünk távolabbra - keletre és nyugatra egyaránt - ez a modernitás, miszerint interenetes sajtó, elég régen felütötte már a fejét. Erre itthon, úgy tűnik nem volt sem igény, sem kereslet, sem akarat, hogy létrejöjjön. Ez, kérem szépen, felér egy kisebb botránnyal. De lám, megkerülhetetlen lett. 

Adatbázis

Én már elég régóta nem értem, hogy miért nem csinálták meg korábban? Már régen lehetne nekünk egy jól felépített, színesen, élvezhetően és főként emészthető mennyiségben tálalt és szerkesztett audiofil oldalunk, ahol az ezernyi infó mellett cikkeket, teszteket, bemutatókat, és azt a sok sajtóműfajt, ami a hifiben is létezik, együtt lehetne olvasni, böngészni. Mint ahogy mostantól lehet, éppen a HFP-n. Talán az sem volt véletlen, hogy éppen ők csinálták meg. Mert például bárki lemásolhatta volna a sixmoons-t, vagy az enjoythemusic-ot, vagy éppen a Hifi Critic-et. De senki nem jutott el ide. Itt most nem arról van szó, hogy nekem tetszik-e vagy sem az új villany Hifi Piac (igen), vagy arról, hogy olvasom-e rendszeresen például a sixmoons-t(nem), hanem arról, hogy erre megy a világ. Hoppá! Az is valami ám. Az ilyen szubkultúrákban azokat szeretik savazni a leginkább, akik néha figyelmeztetik a népet, hogy a búrán kívül is van élet.

A volt az azt jelenti: nincs

HFP-05.jpgItthon szerintem soha nem azzal volt a baj, hogy valaki vagy valami szembement a mainstream-mel. Erre mindig megvolt az aktuális jelentkező, olyannyira, hogy el is várták, és olyannyira, hogy ma is megvannak, akik büszkén vállalják ezt a szerepet. (Mielőtt rámsütitek, hogy én lennék az, finoman jelezném, hogy nem. Még én is mainstream vagyok. Ahhoz sajnos kevés dolog jut el hozzám, hogy igazi földalattivá váljak. Mellesleg nem is biztos, hogy akarnám, de ez egy harmadik dolog.) Inkább azt nem tudták respektálni, ha valaki kilóg a kánonból, azaz megpróbál kibújni a megcsontosodott, berögzült közhelyekből. Például nem akar eleve kánonban gondolkodni. Ezt viszont vállalom - sőt, ha valami irányt kellene mutatni, abba az irányba tartanám a petrencés rudat, mint valami elvetélt audiofil Toldi Miklós, ami a személyesség felé vezet. A hifi ugyanis nem közösségi hobbi, hanem egyéni, ezt sajnos mindenkinek be kell látnia. (Egyedül vagyunk: én és a rendszerem). A fórumok legmélyebb bugyrában tenyésző, szofisztikált örjöngésnek álcázott személyeskedés ezt nem hogy cáfolja, hanem alátámasztja. Neked, Kedves Olvasó, akkor jó, ha minél több ember véleményét megismered. Ez egy hosszadalmas és igen fárasztó, de kétségtelenül megtérülő tevékenység.

Tabula rasa

HFP-04.jpgMondjuk egy olyan átfogó oldal létrehozásának, mint amelyeket fent említettem jóval több értelme van, mint annak, ami itthon még mindig megy: élő vagy holt kereskedőket félistenné emelni, ahelyett, hogy a termékekről és azok hangzásbeli tulajdonságairól szólna a dolog. Egyébként a blogok például szépen fejlődnek, bárha akadnak visszaesések is. És igen, bosszantó, hogy még mindig ott tartunk, hogy ki-kinek volt a barátja. Mintha ez bármit is jelentene. 

Cipőt a cipőboltból

A kereskedés a hifi kultúrának szükséges, de nem elégséges feltétele. Ennek a legjobb bizonyítéka a Hifi Magazin, amely éppen akkor érte a fénykorát, amikor kereskedésről szinte nem is beszélhettünk. Ma egészen hasonló a helyzet, már ami a kulturát illeti, csak fordítva. Akkor túl kevés volt, most meg túl sok a termék, a júzereknek útmutatásra van szükségük. Egészen odáig, amíg meg nem hallgat három különböző hangkeltő akármit. Mert akkor meg már nincs.

Bárki, ismétlen, bárki megírhatja a véleményét egy termékről a saját blogjában, fórumban, bárhol; és a kereskedő a feje tetejére állhat, akkor sem tehet semmit. Ha a blogger ügyes, akkor a júzerek az ő cikkét fogják először megtalálni. De ekkor még mindig nullán vagyunk, ugyanis a helyzet továbbra is ugyanaz: az érdeklődőnek akkor is meg kell hallgatnia, ha dönteni akar. Ez nem hitelességi kérdés, hanem a dolog egyszerűen így működik. Például ezért vicces azoktól végighallgatni a HFP fényezését, akik az elmúlt öt évben egyetlen számot sem vettek**. Ma inkább az a gyanús, ha valaki még a jókat is szembeállítja. Ott vannak a súlyos hitgyülekezetek.

Hogy nekünk, magyar audifileknek ez mennyire fog sikerülni, mármint meglépni a sixmoonst hungariba, kérdés. A villany HFP az ebbe az irányba tett első lépés. Új "lap" kezdődik, új időszámítás. Igazán persze akkor fogok örülni, ha ennek folyományaként egy színes és érdekes, tartalommal teli és főként jól olvasható adatbázis fog létrejönni, és mondjuk nem ugyanaz lesz, mint ami papíron volt. A Quad cd játszóról szóló cikk például elindult ebbe az irányba. 

Adjuk meg az esélyt. Én a részemről megadtam.

*A legnagyobb probléma nyilván az volt, hogy a lap tökéletesen elfáradt.

**Elhangzott egyszer egy beszélgetésben, hogy mire fel vagyok én ennyire kritikus? Ha nem tetszik, csináljak magamnak jobbat. Jelentem, csináltam.