Kőből hifit? - 47 lab Shigaraki DAC

Junji Kimura a kevésbé ismert, már-már "undegroundnak" tekinthető tervező a high-endben. Jelenlegi kínálatában a Shigaraki névre hallgató "termékcsalád" tagjaival (integrált erősítő, cd futómű, dac és RIAA) középkategóriás árért kínál valódi high-end erényeket felvonultató elektronikákat.

Kimura a termékei előállítása során nem a szokványos úton haladt, ami egyrészt kiemelte őt a sok egyforma fémkasztniba épített kapcsolás közül, másrészt radikálisan megújította a tervezői gyakorlatban eddig is fellelhető megoldásokat. Az általa divatba hozott kapcsolástechnikák eddig is léteztek, Ő csupán a felhasználásukban hozott radikálisan újat, ezért egyesek szerint paradigmaváltással is felér a teljesítménye. A Shigaraki elektronikák minden tagjának szerves része a kerámia, innen a név is, japán azon tartományát hívták Shigarakinak, amelyik a kézzel készült porcelániparáról, terakotta vázáiról és teáskészleteiről híres. Hogy hol itt a hagyomány? Japánban a kerámikészítésnek több százéves kultúrája van, csakúgy mint a herendi porcelánnak, ami ugye nem ugyanaz, mint a filléres fajansz a vasedényben. És hol a radikalizmus, illetve paradigmaváltás? Köztudott, hogy Kimura nem csövekből, hanem IC-kből építkezik, készülékeinek beltartalma alig árul el valamit a hangjukról. A legtöbb esetben átlagos, mondhatni filléres alkatrészekből állnak az elektronikák, (erre a legjobb péld a Gaincard a maga 9 db alaktrészével és az LM3875-ös típusszámú IC-vel, ami bármely elektronikai üzletben beszerezhető nagyjából 1700 Ft-ért). Szóval semmi humbug meg parasztvakítás, a titok egészen máshol van, adott esetben az elektronikán kívül.

A hangzásuk legalább ilyen jellemző. 47labbal tökéletesen lehet szemlélteni akár még az újszülötteknek is, hogy mi a különbség a high-end és hifi között. Ez egyébként vízválasztó aktus. A high-end ugyanis önálló entitás és nem a hifi feltúrbózott változata. Kezdők szeretik hinni, hogy a lépcsőkön egyre feljebb jutva, mindenből egyre több lesz, a hangzás javulását csak és kizárólag lineráis gyarapodás jellemzi, több részlet, nagyobb térérzet, stb. Vagy ahogy előszeretettel fogalmaznak: a hangzás letisztul. És ezzel többnyire meg is hal. A high-end azonban ennél egy kicsit több és egy kiscsit kevesebb is: egy teljesen más világ, saját törvényekkel, jellemzőkkel. Tehát nem több lesz valami azáltal, hogy high-end, hanem egészen más lesz. Talán helyesebb, ez lehetne a pontosabb kifejezés. A zenei paraméterek javulnak, nem a tonalitás, vagy az, ahogyan a legelcsépeltebb kifejezésekkel jellemezni szokták a szaklapok. Nehéz beszélni róla, de könnyű átélni, és onnantól az ember már nem is nagyon akarja magyarázni. A 47 Lab eléggé megosztó termékeket alkot. De Kimura termékei nem csak azért érdekesek, hanem azért is, mert kvázi megújította a high-end inkább konzervatív mentalitását. A ma tapasztalható chip-es és IC-s erősítő építési láz sehol sem lenne Kimura nélkül. Márcsak ezért is megérné tisztelettel közelíteni felé.*

A Shigaraki dac - mint azt fentebb említettük - külső borítása egy terakkotta, kőszerű anyag, amelynek a rezgések szempontjából van valódi jelentősége, hogy pontosan mi, egyelőre senki sem tudja. A "dizájn" mindenestre a japán kézműves hagyományok és a méltán híres kisplasztikák világát sugallja, ebből az anyagból készültek már 100 évvel ezelőtt is a ma már kisebb vagyonokat érő teáskészletek, vázák. A DAC-on semmilyen kezelőszerv nincs, s mint minden 47Lab készüléknél, külön dobozban kapott helyet a tápegység. Sokan állítják, hogy ebben van a titok, én a magam részéről nem tudom megerősíteni ezen kijelentés igazságtartalmát, de elfogadom. A Shigaraki dac egyébként minden ellenkező híresztelés ellenére szép. Sajátos kézműves aurája van. Aki nyitott és kicsit is érzékeny, annak rögtön felsejlik egyfajta hangzáskép. Amire aztán a hangjával messzemenően rácáfol. Mint a legtöbb high-end készülék, hosszú távon sokkal többet mutat, mint az elsőre izgató és tiszta, de hosszú távon unalmas hangú egyéb technikai-elektronikai csodák.

A dac hangja lágy, finom és kellően kontúros, ez az első benyomás, ami feltűnik. Nemrég a Trafóban, Csalog Gábor koncertjén hallottam hangosítás nélküli zongorát, pontosan olyan dinamikai finomságokat hozott elő, mint amivel Csalog is "játszott" a Mozart darab interpretálásakor, de ezt nem hifis értelemben értem, mármint arra vonatkoztatva, hogy a zongora hangja és otthon, lemezről hallott hang tonálisan egyezett; hanem inkább úgy, hogy a jelenlegi cd játszóm (Audio Innovations Alto) elfedte ezeket a finom dinamikai-zenei részeket, ami által az előadás struktúrájába, annak mondanivalójába tekinthettem bele mélyebben. Nyilvánvalóvá vált, hogy Csalog játéka hol különbözik a többi zongorista játékától, és ez a sajátosság otthon, a négy fal között bármikor reprodukálhatóvá vált: a különbség több volt, mint szignifikáns. Ez a high-end készülékek erénye, nem a tonális és hangerő egyezés az élőzenével, ami ugyan előidézhető, de alapjában véve sok értelme nincs. Kicsit olyan ez, mint a gyorsulási versenyek sztárjai: értelmetlen erőfitogtatássá züllesztik az autózás élményét, amely - mint általában - rosszul leplezett kisebbrendűségi komplexust takar. És mint annyiszor, a Shigaraki bekötése után is az az ember érzése, hogy nem egy komponenst, hanem az egész rendszert cserélte, annyira megváltoznak a hangzásbeli paraméterek, annyira megváltozik a lemezeken hallott előadások minősége.

Peter Qvortrup, az Audio Note UK tulajdonosa írja a cég legnagyobb, M9 típusszám phono-fokozatának jellemzésekor, hogy további zenei tartalékokat szabadít fel a már jól ismert felvételekből, amelyekkel azok minőségben is feljebb lépnek egy fokkal. Vagyishogy újabb zenei részletek és előadói sajátosságok tűnnek fel. Nem véletlen, hogy én is a régi lemezeimet szedtem elő először. Külön élvezetet jelentett, hogy kis Shigaraki nem fárasztott, mint általában a digitális hang, nem direkt és nem olyan kihegyezett a megszólaló zene, mint korábban megszoktam. Egyfajta analog helyesség van a hangjában, ami már eleve szimpatikussá teszi. A kiabálós, zajos felvételek elhalkultak, több a dinamikai tartalék, erőteljesebb és hatásosabb az atmoszférateremtés, több a levegő a hangszerek között, az énekesek artikuláltabban dalolnak, hogy HFP-sen is fogalmazzak a végére. A legnagyob erénye nyilván az, hogy relatíve "aprópénzért" nyújtja azt a bensőségességet, amit a high-endtől kapni érdemes. Csak itt, csak most, csak neked. Nincs meg benne az a vérbő lendület és lélegzetelállító nagyvonalúság, ami az igazán nagyokban ott van** - de nem is kell érte hétszámjegyű összeget fizetni. Legjobban a saját futóművével teljesít, erről egyelőre nem tudok többet írni, mert jelenleg méltatlan környezetben dolgozik, ami azért hallatszik a kissé mosott és bizonytalan, olykor belassuló hangzáson, de a tisztességes beállítás után klasszissá válik, az árkategóriáján belül biztosan.

Meggyőződésem, hogy jelenleg minden fórumon sulykolt, egyszerű futómű+közepesen olcsó dac kombók messze a tudásuk felett vannak értekelve. Ha így kell nyilatkoznom, nem nagyon tudok olyan integrált cd játszót mondani belátható összeghatáron belül a Quad, a Sugden, na meg a Note CD 2 között, hogy a Shigari dac+olcsó futóművet megszorongassa. Ezirányú élményeim alapján egyébként a Shigaraki futóművel párosban klasszisokkal jobb, mint bármi mással.

Akinek a gyűjteményét többségükben cédék teszik ki, mindenképpen érdemes elgondolkodnia rajta. Aki viszont hifizni szeretne és unalmában szórakozgatni az egy szem Jazz At the Pawnshop lemezével (tetszőlegesen behelyettesíthető bármi mással) továbbra is maradjon a jól bevált márkáknál, azok olcsó vagy középkategóriás darabjainál. Minél csicsásabb, annál jobb alapon, van belőlük bőven. Esetleg ott van még a kínai báláshifi. Annak, aki viszont - összeszedve minden bátorságát - bemerészkedik a high-end világába, vétek kihagynia.

*Nyilván ez azok számára érdekes, akik rendelkeznek annyi kulturális és intellektuális tőkével, hogy ennek a kijelentésnek legalább az alapjait megértik és befogadják.
**Erre vágyóknak javaslom az Audio Note DAC 5-öt.