Egy elegáns úriember - Alt Jouk van den Hul

AJ van den Hul elmúlt hetven éves, ebből is látszik, hogy akit egyszer elkapott a gépszij, az már örökre hifista marad. Van den Hul amúgy itthon meglehetősen népszerű, ezt onnan gondolom, hogy minap szortíroztam a kidobásra ítélt újságokat, és a kezembe akadt a Sztereó Magazin egy régebbi példánya, benne az öreg Mesterrel egy interjú. El sem kellett volna olvasnom, elég sok mindenre emlékeztem belőle, pedig ez még a hazai hifi hajnalán volt, valamikor a kilencvenes években, legalább tíz éve.

Az interjú több szempontból is érdekes. Egyrészt van den Hul jól és hitelesen nyilatkozik, gondolatai, véleménye helytállóak, de ami a legfontosabb, nem színezi ki, nem túlozza el őket, mint annyian mások, akik inkább a nagyotmondó versenyben utaznak, mint hitelességben. Itthon például egyetlen olyan konstruktőrt sem tudnék mondani így hirtelen, aki erre képes lenne. Valamiért mindig agressziv és tudálékos lesz az a néhány satnya interjú, a konkurenciára vonatkoztatva leértékelő, tele teljesen felesleges oldalvágással. (Amely pontosan mutatja, hol élünk. A hifisták sem léphetnek ki magukból, tökéletesen eltanulták a hazai közbeszéd akkut rossz modorát) Másrészt azért is érdekes, mert ritkán olvasni a magyar hifi „újságokban” valódi, hamisítatlan sajtóműfajt, erre egyedül a Sztereó Magazinban találtam példát. A konkurencia egyelőre a fizetett hirdetésekig jutott el, van den Hul szavai helyett a termékeinek forgalmazóját hirdeti, esetleg egy-egy kábelt, hangszedőt tesztel a szokásos, fantázia szülte, erőltetett kifejezésekkel. Jó apropó volt ez az interjú arra, hogy megemlékezzek egy olyan, régivágású, az analóg technológia iránt végletekig elkötelezett emberről, akinek munkássága, magatartása és habitusa is példaértékű. Van den Hul ma már megkerülhetetlen tényező, elsősorban a hangszedői miatt, másodsorban a phono fokozati miatt, de a kábelek terén is számtalan szabadalommal rendelkezik. Az Ő nevéhez fűződik például a kábelgyártás során szokatlan anyag, a szén használata a vezetőkben.

Emlékszem, még a kilencvenes években az Audiotorium forgalmazta a van den Hul kábeleket. Akkor még igazi újdonságnak számított a carbon a kábelekben, a First első verziója is akkor látott napvilágot, természetesen kiváncsi voltam rá. Egy későbbi high-end shown ott ült maga van den Hul is, ellenállhatatlan eleganciával, kétsoros zakójában, higgadtan. Jó volt az a szoba instalálva, jól szólt. Sok klasszikus zene ment, elüldögéltem van den Hul úr mellett, aki a fejével bólogatva kísérte a ritmust. Ezt a higgadtságot és visszafogott szakértelmet érzem a nyilatkozataiban is; valószínűleg emberileg is ilyen lehet a habitusa. Hetven évesen is fiatalos megjelenésével, állandó mosolyával üdítő szín a sok megroggyant és korán elfásult szaki mellett. Legutóbbi nyilatkozatában azt mondta, hogy amíg bírja a szeme, addig fogja készíteni, fejleszteni és javítani az állatnevekre keresztelt hangszedőit. Szimpatikus hozzállás. Hát nekem akkor, 1996-ban Firstre nem tellett, de azért belenyúltam pár termékbe van den Hul kínálatból. Első komolyabb hangfalkábelem is van den Hul volt, az a rettenetes vajszínű sárga, természetesen egy újságban olvasott teszt keltette fel az érdeklődésemet iránta, mondanom sem kell, megjártam vele, egyáltalán nem úgy szólt, mint amit megírtak.

Aztán vettem D352-öt is, ezzel is befürödtm. Leginkább a belső kábeleit szerettem, a CS 12-ből most is van pár méter otthon. És már akkor is hajlamos voltam az önfejűségre, ezért a IC-ket is lecseréltem van den Hulra, mert hittem abban, hogy a homogén kábelezés nagyobb eredményt hoz, mint az össze-vissza kiválogatott, különböző gyártótól származó, különböző típusok. A belső kábeleit szinte mindenhol kipróbáltam, passzív előfokoktól kezdve egészen a tábegységekig. A kísérletek természetesen nem vezettek a kivánt eredményre, de ennek nem a kábelek voltak az okai. Később hallottam, hogy szintén ez egyik belső kábele, a tömör ezüst vezetője futotta a legnagyobb sikert itthon. Takács Jenő fémjelezte OTL csöves erősítő és az ötvenes évek csúcs hifi cuccainak revival-jét itthon elősegítő szűk kör azt tartotta referenciának. A hangszedői közül alig egy párat ismerek, de konstrukciójuk, technikai megvalósításuk és a gondosság, ami áthatja van den Hul munkáit, sokat elárul róluk. A Black Beauty-t hallottam szólni egy Linn Sondeken, nem volt rossz, a Frogot valami más sasszin, talán egy sme kar végén, már nem emlékszem mi volt; az kifejezetten tetszett.

Ma már látható, hogy van den Hul jövőre vonatkozó meglátásaiban is sok igazság volt, amit pedig az átalakuló hifi újságírásról mond, azzal csak egyetérteni tudok. A folyamatos változást ennyi idősen is naprakészen nyomon követő idős tervező tisztánlátása üdítő a sok világvége fájdalommal/megáldott megvert hifi szakértő erősen eltorzult véleménye mellett. Azt hiszem, ha ilyen minőségű munkát tudnának végezni a hifi iparának szekerét toló sajtómunkások a periodikák hasábjainak legalább 60%-án, egyetlen szavam sem lenne. Belátható, hogy nem lehet minden számban van den Hul úrral interjút készíteni, mégis, ha legalább annak a pár gondolatnak kissé utána járnának, amelyeket van den Hul felvetett, nem lenne ennyire siralmas a helyzet.

Nincs már olyan show, amin van den Hulal együtt bólogatnék valamelyik Csajkovszkíj balettra, és a kábelei is túlhaladottá váltak számomra, mégis jó tudni, hogy van egy kedves öreg szakember, aki még mindig végigutazza a világot, hogy a szívének oly kedves hangszedőivel Bach zenéjének újabb mélységeit tárja fel az arra nyitott hallgatóságnak.

***

David Bowie valamikor a kilencvenes években találkozott a Dalai lámával, aki azt mondta neki, hogy a világ mostanában az olyan emberekre figyel, mint amilyen Ő. Hamvas pedig azt írta, hogy Európa sorsa pár ember kezében van. Úgy gondolom, hogy amíg van pár Alt Jouk van den Hul, aki hetvenen felül is kétsoros zakóban demózza a kedvenc 78-cas lemezeit a világ különböző tájain élő zenekedvelő embereknek, addig high-end élni fog. Addig marad még remény arra, hogy az általuk felhalmozott tudásnak, emberi magatartásnak - amiért kizárólag ők maguk állnak jót -, akadnak követői.