Bajnokok Ligája – Jinro Shochu, Ongaku- és Tomei-Kensei
Mint törzsvásárló, elég sokat járok a bemutató terembe, ebből kifolyóan sokat is kérdezek. Olykor nehezen eldönthető, hogy ez puszta kiváncsiság, vagy rossz szokás (gyengébb pillanataimban én az utóbbira szavazok), viszont informatív, mert legalább képben vagyok.
A hifinek az ősz az évad kezdete, és egyben a legfontosabb periódusa is, szinte az összes gyártó az októberre-novemberre időzített show-kra, bemutatókra hozza ki az újdonságait. Nincs ez másként az Audio Note-nál sem, ráadásul náluk az utóbbi években nagyon felpörögtek az események, mindannak dacára, hogy a hifi ipar látványosan vergődik. Qvortrupot soha nem érdekelték a trendek, mindig a saját feje után ment, s ez hol beemelte a mainstreambe, hol meg nem, de abban biztosak lehetünk, hogy nem jutott volna el a ma tapasztalható magaslatokra, ha nem meri a saját útját járni, vagy állandóan igazodik a többiekhez. A zeneipar válsága értelemszerűen maga után vonta a zenereprodukáló készülékek iránti csökkenő keresletet, de az a vásárlói és érdeklődői réteg, amely nyitott a nívós high-endre, mindig számíthat a Note-ra. A technikai fejlődés ma már olyan ugrásszerű minőséget tesz lehetővé, amelyet kihasználva az élelmes cégek - közöttük az Audio Note - élen járnak a csöves erősítésben kihasználható újításokban, amely újítások egy részét ők maguk kísérletezik ki, gyakran mintát és ötletet adva a többieknek. Ne feledjük, hogy egy olyan gyártóról beszélünk, aki a hetvenes évek óta csak és kizárólag a csöves erősítéssel foglalkozik, azóta gyűjti a tapasztalatokat, egyértelmű és nyilvánvaló, hogy a sok éves kísérletek eredményeiben az elsők között van a helye.
Mi szél hozott?
Mindennek eredményeképpen a Szint 3-ban ma már olyan minőséget lehet lehozni, ami pár évvel ezelőtt mégcsak lehetőségként sem merült fel, szimpla vágyálomnak tűnt. Jól látható és hallható, hogy a high-end ezen a szintjén óriási hangzásbeli javulást tapasztalunk, és ez egyre színesebb, egyedibb és finomabb készülékeket eredményez. Főként akkor lepődhetünk meg, ha van pénzünk, lehetőségünk és időnk összehasonlítani a mai trendekkel. A szerencsések tanúi lehetnek egyfajta letisztulási folyamatnak, amelyben jól körvonalazhatóan megjelennek a jövő irányvonalai is. Qvortrup óvatos ember, az új termékeket nem egyszerre, hanem lépésenként adagolja, azaz nem enged ki a kezei közül félkész terméket. Hiába vezettek pozitív eredményre az új kimentő trafó kísérletek a közelmúltban, fontos volt, hogy a többi alkatrész is kövesse a fejlődést, és kiforrjanak a termékek. Ez mostanra eredményezett pár olyan készüléket, amelyek várhatóan az idén realizálódnak. A változás szele a felsőházba és a Szint 3-ban is „befújt” és egyre több Signature és Silver Signature verzió jelenik meg, illetve az Nb1-es liga is gazdagodott pár klasszis játékossal. Aki valamennyire követte a Note erősítők fejlődését, tudja, hogy régen kb. a Vindicator magasságában létezett egy dobozos végerősítő, P3 néven, 300 B-re alapozva. A P3 azoknak jelentett alternatívát, akik a Meishu hangzásvilágát kedvelték, vagy azoknak, akiknek már volt egy jó előerősítőjük. Ez a végfok most ismét kapható, előerősítő-igénye nagyjából az M2-M3 magasságában van, ezekkel párosítva az alap Meishukat elhagyja, önmagában kb. ugyanaz a hangminőség. Mindenesetre érdekes és hatékony alternatíva a Vindicator mellett – főként (rock) zenekedvelőknek. Ezzel együtt a Szint 3 két részre oszlott, az érdeklődést követve elérhetővé váltak az alap verziók felturbózott változatai a már ismert és elismert Signature és Silver Signature néven. Mindez azért jó hír, mert ezek a verziók már a magasabb szintű előfokokkal is szinergiában vannak, minden ponton ezüst illetve a létező legjobb alkatrészekből megépítve.
211-esek között
A változások azonban nem csak a középkategóriát érintették, hanem a felsőházat is. Qvortrup a 211-es triódákat tartalmazó erősítőket is áttervezte, pontosabban megosztotta, hasonló módon, mint a Szint 3-at. A tavalyi év legnagyobb meglepetése a Jinro volt, a felsőház nagykövete a high-end középkategóriában. Mindazon munka gyümölcse, ami rézzel tekert kimenőtrafókkal elérhető. Korábban már írtam erről a nagyszerű erősítőről, önmagam ismétlése nélkül most legyen elég annyi, hogy valódi ász a maga nemében, gyakorlatilag egy rézdrótból készült kimenő trafókra alapozott Ongaku, annak minden erényével. Nyilván sokak érdeklődését felkeltette, olyanokét is, akik már igazán komoly láncokban gondolkoztak, érthető módon, hiszen a Jinro az Ongaku árának töredéke. A Jinro már kőkeményen tudja azt, amit csak a nagyok tudnak, nem véletlenül kapta a Baby Ongaku nevet. Qvortrup fantáziáját nem hagyta nyugodni, kissé tovább gondolta, és kihozta belőle a maximumot. Nem lett megupgradelve, más megoldást választott. Idén Jinro Shochu néven megjelent a „Baby Gaku-on”, azaz a Jinro duál mono végfokként, beépített előfokozat nélkül. (Akinek eddig nem esett le, a Jinro integrált erősítő) A korábbi tapasztalatokat is figyelembe véve, vagyis azt, hogy az előfokozatok nagyon sokat profitálnak a javuló anyagminőségből, az Ongaku és a Tomei is változott, vagyis inkább bővült: mindkét erősítő kapott egy utónevet, Kensei néven duál mono verzióban, beépített előfok nélkül rendelhetőek. Gondolom, nem kell hangsúlyoznom, hogy ezek a verziók már valóban minden igényt kielégítenek, és azt sem, hogy egy M8-M9-cel kiegészítve mi vált elérhetővé azoknak, akiknek szorítja a pénz a zsebét, és akik ebben a ligában játszanak, de nem akartak – vagy nem volt annyi pénzük (sic!) – Ongakut venni maguknak. A ranglétrán ezek a végfokok a Kegon és a Gaku-on között helyezkednek el azonos alternatívát jelentve a legnagyobbak mellett, az azokért kért összeg feléért, harmadáért.
Ezek az erősítők nem könnyen tesztelhetőek, ugyanis ezeken a szinteken elfogy a kritikus levegője, és nyugodtan elhagyhatja a körülírást meg a többi, véres verítékkel kiizzadt eszközt, amivel írásban próbálja megfogalmazni a megfogalmazhatatlant. Többek között ezért sem írok hosszan róluk. A másik igen fontos tény, hogy nem nagyon van ezekből a milliós vasakból tesztelhető és csak úgy „kölcsönadható” példány. Mellesleg nem sokat érnék vele, mert a rendszer többi eleme minden ponton szűk keresztmetszetet jelentene, tehát lehetőségem ugyan lenne ideig-óráig bepillantani abba a világba, de ez még messze nem a megismerés, akárki akármit mond. És gondolom az is köztudott, hogy aki ilyen erősítőket vesz magának, az nem hifi sajtóból tájékozódik. Egyszeri poénnak még elmegy, hogy rákötjük a zsebrádiót, de rendkívül életszerűtlen a helyzet, hogy valaki dvd lejátszóval hajtja több tízmilliós erősítőit, a végén meg két kiesett membránú Orion HS 280-as van, szóval annyit tudok megnyugtatásként javasolni, hogy valamelyik közülük talán felbukkan majd a novemberi hifi shown. Vagy nem; ez egyelőre maradjon meglepetés*.
Ne vegyél bóvlit!
A változások passzát szelének ez csak egy része, ugyanis a belépő szintű termékeket Qvortrup már korábban felhúzta, illetve vannak olyan upgrade-ek, amelyeket nem emelnek ki. Ilyen a hangszórók** fejlődése, vagy a kábelek szálszáma és azok átmérőjének változása, ez utóbbi minőségjavulások automatikusan megjelennek a termékekben mindenféle jelölés nélkül, amellett sok apró finomhangolás mellett, amit egyszerűen nem közölnek a felhasználóval, mert nem tartják fontosnak. Például a dobozokat érintő asztalosmunka, vagy az erősítőket, trafókat takaró lemezek javított szellőzése, a szigetelés anyagának javítása, stb. Én is csak azért tudom, mert valaki véletlenül észrevette, és felhívta rá a figyelmem. Hasonló eset történt meg velem, amikor az új hangszórókat megnéztem közelebbről az E dobozban. Más a porvédőn a lakkozás, ami annak köszönhető, hogy egy újabb impregnáló anyagot használtak. Az ok egyszerű: tovább tart és nem színeződik el. Az ilyesfajta „fejlesztés” egy értelmes high-end gyártónál beelértendő az alapárba. Mindenféle rosszhiszemű híresztelés ellenére kizárólag azokat a fejlesztéseket kell pénzben megfizetni, amelyek hosszú évek munkája nyomán kristályosodtak ki. Ha mindazon változást összeadjuk, ami az új erősítőkben megjelenik az ár/érték arányuk tolódik el, kérdés, hogy milyen irányba? Szerintem többet kapunk a pénzünkért, mint azt első blikkre gondolnánk. Javaslom, hasonlítsuk össze egy újszériás készüléket egy régebbivel, aztán vonjuk le a következtetést. Én megtettem, és állíthatom, hogy nincs verseny, az új lényegesen jobb, kb. ugyanannyiért. A régen megszokott kicsit elkent, lassú és mackós hangzás már a múlté, már a belépőszinten is jól érzékelhető, de a nagyok hangja hatványozottan javult. Ha mindezt az árak tekintetében vizsgálom, látható, egyre kisebb a távolság a középkategória és a felsőház között, leginkább abban az értelemben, hogy a belépő szint és a magasabb kategória is felfelé billent el, mintegy eltolódott. A hifi és a high-end közötti különbség egyre nagyobb, a hifi cuccok egyre olcsóbbak lesznek, megpróbálják a lehetetlent: felvenni a versenyt nagy tömegben gyártott bóvlival, na meg az egyre inkább terjedő konténeres kínai hifivel. A high-end megy a maga útján, és ugyan megszűri az érdeklődőket, na de kérem, ez mindig is így volt.
Panaszra tehát nem lehet okunk, az érdeklődés ugyan mintha itthon csökkenne, de a lendület és az innováció változatlan. Egy kicsit megint közelebb kerültünk az Ultimate hanghoz. Azok sem búslakodhatnak, akik nem tudnak milliókat elkölteni a hobbijukra, nőtt a választék, bővültek a lehetőségek, csak élni kell velük.
*Azt csak mellesleg jegyzem meg, hogy a fenti készülékekről egyelőre ezen az íráson kívül semmilyen kézzelfogható infó nincs. Első kézből ugyan kissé körülményesebb, de jóval szórakoztatóbb megszerezni a friss híreket. Csecsemőknek: na ki jön idén a hifi showra?
**Az elterjedt, de téves vélekedések ellenére a Note már régen nem Vifa hangszórókból építkezik, hanem saját rendelésre készítteti a hangszóróit, amit előbb minőség szerint kiválogat, majd gyakran modifikál is.
A képek illusztrációk. Többségüket a flickr-ről metszettem, a készítőknek ezúton is köszönet a szabad felhasználásért.
