Analóg vagyok – digitális leszek: DAC vagy cd-játszó?
A high-endben már korábban is, a hifiben pedig az utóbbi években lettek igazán kelendőek a dac-ok, amelyek igen hamar az informatikai zenehallgatók kedvenceivé is váltak. Korántsem véletlenül egyébként. A digitális zenehallgatás folyamatának működéséből adódóan eleve digitálisan születnek a zenék, tárolásukra a számítestechnika kínálja a legjobb megoldásokat, ennek köszönhetően a hifi láncban igen fontos komponensé emelkedtek az eddig szürke eminenciásnak hitt átalakítók; sorra születnek az USB bemenettel felszerelt audiofil és high-end eszközök.
Annak ellenére, hogy vannak páran, akik továbbra is az egydobozos készülékekre esküsznek, nyilvánvaló, hogy csak idő kérdése volt, hogy a félvezető gyártás fejlődésével megszülessen pár referencia konverter, majd az ezekben a készülékekben alkalmazott megoldások lecsurogjanak a közép, majd az alacsonykategóriába is.
Elmúlnak a szép napok
A cd játszó gyártás kezdetekor a dac még csak egy volt a sok kiküszöbölendő digitális probléma közül, és a legtöbbet az analóg kimeneti fokozattal, valamint a futóművekkel és a hibajavítással foglalkoztak. Tessék megnézni egy nyolcvanas években készült kommersz cédé játszót: tele vannak philips cdm 1-2-es aluöntvény mechanikával, tda 1541-es dac chippekkel és ami a legjobb: külön táppal az analóg kimeneti fokozatnak. Hol van ez a mai másfél kilós futóművektől? Érdekes ellentmondás, ahogy fejlődtek a dac chippek, úgy lettek a cd játszókból kispórolva a panelek. Egyre kevesebb alkatrész, egyre több műanyag és egyre gyengébb alkatrészek „jelentek meg”, de leginkább tűntek el. Ez jelentette a fejlődést, noha a high-end már igen korán több irányban is tapogatózott. Ahány gyártó, annyi tuti tippjük akadt az ún. jó cd játszó hangra. Mindegyikük másban hitt: az egyik a multibites konvertálásban, a másik az egybitesben, a harmadik a kiolvasó mechanikát tartotta fontosnak, a negyedik a jitter ellen küzdött, stb. A Note ezzel szemben megmaradt az eddig neki bevált formulánál: csöves analóg kimeneti fokozat, jó minőségű alkatrészek, profi dac chippek, és a két legfontosabb: túlmintavételezés és digitális szűrő nélküli megoldásnál*. Elég korán léptek a külön dac fronton is, következetesen alkalmazva, javítva a technikai elveket. Nem volt nehéz rájönni, hogy az erősítőkben bevált technológiák más elektronikákban is működnek, így Qvortrup abba az irányba indult el, először részeire bontotta, majd megvizsgálta, végül elkezdte elemenként javítani a dac-ok és cd játszók különböző részegységeit. Ez egy hosszú folyamat volt, kezdve a korai kísérletektől, amikor még arról volt szó, hogy egyáltalán érdemes-e a digitális irányba elindulni, egészen a méltán elhíresült és nehezen fokozható DAC5-ig.
Átalakulás
A legnagyobb lökést, ahogy én látom, utólag visszanézve a történetet, a miniatűr triódák megjelenése és az Analog Devices DAC chip hozta meg, noha a tápegységek és vele együtt csöves szűrés ugrásszerű javulása, valamint a fejlődő alkatrészgyártás is hozzátette a magáét. A kérdés persze továbbra is az, hogy egydobozos vagy külön futómű és dac? Ez persze majdnem ugyanaz, mintha azt kellene eldönteni: előfok-végfok, vagy integrált erősítő? Innen érthető a legkönnyebben, hogy miben hoz mást, miben jelent többet a hangminőség szempontjából, ha külön dobozban kap helyet a két egység. Minden elektronikai eszköz egyik sarkalatos pontja a tápellátás. Ha a két eszköznek külön felépített, jól megszűrt és minőségi alkatrészekből összeállított tápja van, az eredmény nem fog elmaradni. A dacok szintjei is ezt jelzik, mindamellett, hogy számos finomság és elsőre nem feltűnő, de nagyon is fontos jellemző kell ahhoz, hogy egy jó dacot, vagy akár csak egy jó cd játszót építsünk. Az már csak hab a tortán, hogy amennyiben egyedileg kezeljük a két egység problémáját, sok olyan tényező is tud külön érvényesülni, ami egyébként sok kompromisszumra kényszeríti a tervezőket. Ilyenek például a rezgések. Lemezjátszókat sem építjük egybe a phono-kal és nem csak azért, hogy különböző típusokat tudjunk kipróbálni a vásárlás előtt.
Kiborul a gyerek
A Note az elvet, amit az évek során kidolgozott "közvetlenül a lemezről" technikának hívja. Semmi mást nem tesz, mint lebontja a jel útjába eső színezést okozó, felesleges elektronikai kitérőket. Ezzel pontosan azt nyújtja, mint az analóg technikában: abban hisz, hogy a felvételen minden ott van, nem kell buherálni, szűrni, hibajavítani, modulálni, azt akarja megmutatni, hogy a lemez, amit vettünk, mit tartalmaz, zajjal, hibákkal, mindennel együtt. Ehhez keres, fejleszt eszközöket. Mert a zenehallgató valójában erre kíváncsi, nem arra, hogy hogyan lehet technikai eszközökkel manipulálni azt, ami már egyszer elkészült. Alapvető tévhit, hogy a manipulációt majd a végfelhasználó nem fogja meghallani. Pont az történik majd, mint a mondásban: a fürdővízzel együtt kiborul a gyerek is. És igen, szép lesz és hallgatható a cd hang, na de mindezzel együtt a zenészek munkája is a manipuláció áldozatául esik. Olyan nincs, hogy én elektromos jelekkel játszok, és azok között vannak jók és kevésbé jók, kívánatosak és nem kívánatosak. Az már a zenész munkája, tetszik, nem tetszik. Ezt mindenki fordítsa le magának, ahogy tudja. Ezen a pontján kellene jól megvonni a mérleget és kibökni, hogy akkor most cd játszó, vagy futómű-dac páros? Szerencsére ebben a kérdésben az is-is válasz is egy lehetőség, nem kell pénzt feldobni, ha igazságot akarok szolgáltatni. De a kérdésnél maradva kérdéssel válaszolok: attól függ, mire kell. Azok közül a cd játszók közül, amelyeket ismerek, a leginkább színezetlen a Note, ő az, aki az analóg hangzás felé próbálja meg közelíteni a cd játszókat is (ez amúgy közhely, minden review-ban kiemelik), mindezt úgy, hogy nem lesznek sterilek és túlzottan feszesek sem, nem erőlködnek, ráadásul el lehet velük tölteni hosszú időt, és nem fárasztanak. Szerintem lényeges, hogy a cég különböző termékei között a szinergia magasabb fokú, s bár ritka az olyan eset, ahol a Zero futómű és a DAC 5 kerül egy párosba, azoknak, akiknek több vinylük van, mint cd-jük, és kacérkodnak a nagy felbontású digitális formátumokkal is, elgondolkodtató lehetőség a Zero futómű egy magasabb szintű dac-kal házasítva.
A jelenlegi trendeket figyelembe véve igen nagy vétel a cd 3.1x - ár/érték arányban pedig a 2.1x - valamint a Signature dacok, ahol az alkotóelemek tekintetében a tartalékok is felszabadulnak. Kezdetnek a belépőszinten is van már alternatíva, mióta a Zero rendszer felhasználói eldönthetik, hogy cd játszót használnak, vagy digitálisan hallgatnak zenét. Előbbieknek ott az integrált játékos, utóbbiaknak pedig a Zero dac, vagy az 1.1x/II-es átalakító; esetleg futóművel párosítva, ha időközben megjön az eszük és mégis a lézerkorongra szavaznak. A szinteken felfelé lépkedve egyre nagyobb dobozok, egyre komolyabb súly fogad, nem nehéz megtippelni, hogy a tápok adják a súly nagyobbik részét. A dac készítés csúcsa az ötös számú versenyző, már OTO méretű és súlyú házban, az összes elem egyedi tápellátást kap, minden a legfinomabb elemekből felépítve; nehezen utolérhető minőség. Az integrált cédék csúcsa jelenleg a 4.1x, ami kvázi egy dac 2.1 egybeépítve egy kettes szintű futóművel. Ezt már nem érdemes fokozni, mert a méret és a kiépítés többe kerülne, mintha külön-külön házba kerülne a két egység, ráadásul akkora és olyan súlyú ház kellene, ami már nem kezelhető kényelmesen. A futóművekben viszont van még tartalék (4-es és 5-ös szint), annak érdekében, hogy a nagy dacokat is kiszolgálják, minden elemüket a végsőkig finomították. Azt csak úgy írom, hogy Sogon és Pallas összekötők vannak a kritikus helyeken, amelyek már önmagukban is több százezres tételt jelentenek, szóval fanyalogni kár.
Pozitív jövőkép?
Ha végignézek a piacon, azt látom, mindenki hátrál ki a cd játszókból, pedig ma már nagyon jó játszókat lehet készíteni elfogadható áron. A Note ennek az ellenkezőjét csinálja, javítja és átdolgozza a cd játszóit, nemkülönben a dac-jait. Hamarosan elérjük azt a szintet, hogy a cd is elfeledett formátum lesz, dacára annak, hogy igen komoly gyűjtemények vannak ezüstkorongban. A high-end megint azt a szerepet fogja betölteni, mint a fekete lemezek esetében: menti a menthetőt. Én idejétmúlt módon továbbra is sok cd-t veszek, pedig egyre kevesebb jelenik meg, azok is egyre igénytelenebbek. Ennek a tevékenységnek addig lesz értelme, amíg lesznek készülékek, amelyeken le lehet a korongjaimat játszani. Bízzunk benne, polgártársak, hogy ez még így marad egy darabig.
*A link alatt olvasható egy rövid interjú Qvortrup-pal, ahol beszél a digitális készülékgyártás kezdeteiről, értelemszerűen az Audio Note termékek tükrében