Egységben az erő - Egy kivételes Audio Note rendszer

Kép-05.jpgNyugodtan kijelenthetjük, hogy az ország egyik, általam ismert legjobb Audio Note rendszere. Idén is meghallgattam, az apropó az volt, hogy az analóg front end is megérkezett, így lett teljes a lánc. Nem bántam meg, noha kellett hozzá egy váratlan kerékcsere és egy forró júniusi vasárnap.

A rendszer végre összeállt

Kép-02.jpgÉn egyébként kb a vége felé kapcsolódtam be a folyamatba, nagyjából a Vindicator magasságában, de már akkor is lehetett sejteni, hogy egyszer majd komolyabb vizekre eveznek, csak ki kell várni. Tudtommal volt egy kis affér a 300B-ből készült csövekkel is, és ha minden igaz, a Jinro is megjárta a szobát a maga ütegszerűen tornyosuló 211-eseivel. Végül a csövek között a 2A3 lett a nyerő, ami szerintem is egy igen-igen jó választás, nyugodt, zenei és barátságos hangja miatt. Ezek után jöttek az igazán nagy dobások, az Empress, és a kifejezetten hozzá készült, hozzá illesztett M3 előfokkal, ami a sztenderdnél majdnem három kilóval nehezebb, és ebből kifolyóan jobb a hangja is. Nem csak tisztább, ami szinte természetes, ha a tápot javítjuk, de megvan már benne az igazán nagyokra jellemző simaság, fensőséges nyugalom is. Egy ilyen rendszert ki is kell szolgálni, csak úgy lesz teljes, ha az ezüst kábelezést is megkapja, majd végül az analog vonal is kiforrott, a TT2 deluxe-szal és a külső tápegységgel. Mindezek aztán már előrevetítették, hogy a Végső Érv a hangfal lesz, hemppel persze, de abból is az egyik nagy dobás, a külső váltós E doboz.

A szépség definíciója

Kép-01.jpgMindenekelőtt szép ez a rendszer, ami nagyon kevésről mondható el, hiszen szögletes dobozok egymás hegyén-hátán nem éppen a szépség definícióját adják ki, de itt a kidolgozás minősége annyira megfogja az embert, hogy el tud vonatkoztatni bármitől. Más szempontból is szép, még hozzá auditív szempontból is. Nagyon jó rajta zenét hallgatni, élmény. Magától értetődő, hogy a jól sikerült felvételekkel szinte teljesen koncertszerű, noha a felvételek sajátosságaitól  természetesen  nem lehet és nem is kell elvonatkoztatni, de visszaadja a valós zenei tartalmat. A legutolsó nüansz is a helyén van, lehetetlen nem hallani azt a helyességet, amivel rendelkezik. Lendület, energia és visszafogott feszültség, amit én annyira szeretek az Audio Note-ban.  Illetve van a rendszernek egy sajátos, mély zeneisége, ami nem hagyja a figyelmet elkalandozni. Hiába lehet mellette beszélgetni, amikor Leonard Cohen a koncertfelvételen bemutatja a zenészeket, mindenki önkéntelenül elkezd figyelni, mert tudja, érzi, hogy valami jönni fog – és igen, belekezdenek az első számba. Ott van az az emelkedettség, mint amit a koncerteken érez az ember. Meg ott van Cohen dalainak mélyen emberi melankóliája, ami tökéletesen feledteti azt, hogy nincs már hangja, hogy kicsit kopott a bariton és hogy olykor elfullad, téveszt, kifárad.

Nem lehet eladni

Kép-03.jpgAmikor kérdezem, hogy mennyire elégedettek, félreértik. „Nem akarom eladni, nem azért, mert mindenhez szorosan kötődöm, és nem is Qvortrup levele miatt, amit az első pár Empresshez írt, hanem azért, mert ez így kerek, így tud olyat, amit semmi más nem.” Igazuk van. Van egy jó, szinte tökéletesen összerakott rendszerük, amihez ugyan kellett vagy három év, de ehhez most már nem kell nyúlni, így is eléri, olykor meghaladja sok, nálánál kétszer, háromszor esetleg többször drágább, neves high-end csúcs rendszer hangját.  És valami ilyesmi jut eszembe, amíg ülök a kanapén és hallgatjuk PJ Harvey apokaliptikus vízióját napjaink Angliájáról. Majd egy éve hallgattam a Gryphon láncot, mondván, hogy majd írnom kell róla*. Akkor ott, azon gondolkodtam, hogy most megtisztelve kellene éreznem magam, és azon, hogy ebből a minőségből nem sok mindenkinek jut ki, mégsem fogott meg annyira, mint ez a Note lánc.

Kép-06.jpg
Vízió

Oké, az eszem tudja, hogy mit mondok, de ott belül ez máshogy van. Ha a fülemre hallgatok, nem tudom, és nem akarom feláldozni a nagy hangot egy kisebb, de érzelmesebb és ember közelibbért. Örök dilemma, ami valószínűleg a kezdetek óta kíséri ezt a hobbit. Sok watt és nagy lendület, vagy kevés watt és nagy szív. A Gryphon mindent egyformán nagyon jól csinált, de az egész nem állt össze egy olyan szerves egésszé, mint amit az Empress tud az M3-mal és a külső váltós E dobozokkal. Tranzisztor kontra cső? Ki tudja, ahhoz sokkal többet kellene hallgatni mind két rendszert. Egy biztos, ez a lánc így nagyon rendben van és tizedannyiba kerül, mint mondjuk egy Gryphon. Megjegyzem, sajnos, mert így kevesebb embernek lesz ilyene.  Viszont van egy jó nagy különbség: a Gryphonhoz minimum lottóötös kell, a Note-hoz pedig három év és egy kis türelem.

*Végül egyetlen sort sem írtam róla, aminek sok oka van. „Túl sok oka van”, hogy Ottlik Gézát idézzem, egyszer talán megírom azt a sztorit is, tanulságos lesz.