Két mikrofon(kábel) - Belden 8412 és 8402

belden-8402-01.jpgA korábbi cikkben kipróbáltam mit tud a japán audio headek egyik kedvenc hangfalkábele, amiért egyébként annyit kérnek, mintha az audióban belépőszint legaljáról kellene választanunk. 

Persze, tudjuk jól, ez amolyan véletlen. A Belden egyáltalán nem gyárt sem a home, sem a high-end audio piacra semmit, ezt így nagyon nehezen tudná eladni is, lévén a két piacon egészen mások az igények. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy megint a szerencsének és a véletlennek  köszönhetően könnyedén hozzá lehet jutni egy hangminőségben elég jól teljesítő kábelhez az audióban megszokott árak töredékéért.

Nyilván itt az első kérdés mindig úgy merül fel, hogyan csinálták, hogy egy kutya közönséges, ráadásul ónozott, halálosan egyszerű szigeteléssel ellátott drót jól szól – adott esetben jobban, mint a belépőszinten található többi, amit meg speciálisan a hifire szántak? Sajnos egyelőre nem tudjuk. Feltehetően megvan a magyarázata, de nem fog kiderülni, nem tartom valószínűnek, hogy lesz valaki, aki nekiáll és megvizsgálja elektromikroszkóppal, majd esetleg mellé tesz egy high-endet és addig keres, míg rájön, hogy az auditív erényt melyik paraméter rejtegeti.

Ez persze csak egy feltevés, de elég reálisan hangzik: a Beldent sem érdekli, pedig Ők tudnák, hogy a gyártás során milyen anyagot és technológiát használtak. Ne feledjük: a high-end kábel is csak egy kábel, amelynek az árkülönbözetét leggyakrabban az eladható mennyiségen realizálódó bevétel és a know howba fektetett energia indokolja. Persze az egy jó nagy szívás, hogy amíg a high-end kábel esetében egy csomó időt és energiát elvisz a kísérletezés, addig valaki tök véletlenül legyárt egy tonnát, ami meglépi a hifit. Megjegyzem, nem gondolom, hogy a hifi kábelek ezen az árszintjén – maradjunk a méterben 10 ezres kategóriánál –, bármilyen, komolyabb vizsgálat is zajlana. Egyszerűen csak megvesznek vagy legyártatnak valamit nagy tételben, pont úgy mint a Belden, odafigyelve és felhasználva a marketinget.

belden-03.jpgAmúgy meg ne legyünk naivak, a fél hifi világ így működik már egy jó ideje. A kínaiak legyártják a hangszórókat a speciális gépeiken, a márkát meg az nyomja rá, aki fizeti a gyártás költségeit. Ezen kár borongani, meg világvégéről vizionálni. Mellesleg senkit nem kényszerítenek fegyverrel, hogy bármit is megvegyen, ha nem akarja, szóval tök felesleges idegeskedni.  

Hasonló a helyzet a többi mémhez, a CAT7-es kábelhez, vagy a Van Damme-hoz a, Tripath meg az LM sorozatszámú chippekhez, és a squash labdához. A piac simán tartogat olyan, nem hifinek minősülő, nem oda készült dolgokat, amelyek meglepő hangminőséget nyújtanak. Csak meg kell őket találni, és ki kell kísérletezni, melyik hol és milyen formában hoz jó eredményt. Szerintem ez a nehezebb. Az már a szerencse, hogy ezt valaki kiteszi egy fórumra, vagy utólag tudunk csak róla, mert mondjuk szétszedik a készüléket.

Nincs amúgy ebben semmi felháborító. Sem a chipgyártók, sem a Belden nem célozza az audiot, egyszerűen csak teszik a dolgukat, és néha belenyúlnak egy-egy jobb dologba. Az egyszerűen megszerezhető és plusz tudásra vágyó ál-diy-erek pedig sohasem lesznek meggyőzhetőek arról, hogy amit a ház alatt látnak, annak mi is a valódi helyiértéke. 

Azon kár keseregni, hogy a high-end is használja a marketinget – egészen pontosan ugyanannyira, mint a többi termék értékesítés során. Érdekes, hogy az intelligens mosópor reklámot senki nem veszi komolyan, míg azt, hogy egy erősítőben “az xy cég kifejlesztett egy áramköri megoldást, ami radikálisan csökkentette a frekvenciaváltozásokból adódó torzítást” valamint “válogatott alkatrészek vannak a kritikus helyeken” marketing rizsát meg igen.

belden-8402-03.jpgIlyenkor tényleg nem értem, hogy miért tartják ezt a hobbit technikai dolognak, amikor a fenti közhelyeket a hifi cégek 99%-a legalább egyszer már használta az elmúlt ötven évben, nagyjából minden prospektusban van egy ilyen mondat. És kb annyi igaz belőle, mint abból, hogy a mosópor kikeresi magának a foltot. Megjegyzem, egy Tag Hauer vagy egy Patek Philip óra is milliókba kerül, az aztán tényleg semmit nem tud azon kívül, hogy mutatja az időt. Ezen miért nem háborog senki?

Na de mindegy is, térjünk a tárgyra.

Szóval a Belden IC-k kevésbé “misztikusak”, ha lehet ezt a szót használni, ugyanis az interkonnekteknek használt típusok születésüket tekintve eredetileg mikrofon kábelek. Ez a fajta használat már más típusok esetében is felmerült, például a Van Damme-oknál, de a Gotham is gyárt mikrofon kábelt, mindezt persze ki is próbálták leleményes hifisták, több-kevesebb sikerrel.

belden-02_1.jpgAz én ötletem, hogy kipróbáljam nyilván onnan jött, hogy amikor először meghallgattam a Belden 9497-esét,egyből kíváncsi lettem. Rákeresve az IC-kre elég sok találtot kapunk, többségük pozitívan nyilatkozik a hangjukról. Sőt, az e-bayen fellelhető a 8402 típusszámúból készült "gyári" IC is, amit Amerikában árulnak, kissé átcsomagolva. Rögtön gondolhatnánk, hogy a high-end árakhoz illesztik, de nem, tokkal-vonóval 12 ezer forintnyi dollárt kell érte leszurkolni, ami alig több, mint a bekerülési költség.

A 9497-eshez képest az ár itt is rendkívül moderált. Egy cd árából lehet egy tisztességes interkonnektünk már ha a 8412-est választjuk. Érdekes módon két elterjedt típusból a 8402-esnek van nagyobb híre, de a 8412-est használják többen. Nem tudom, hogy miért van ez, de igazából mindegy is. A két forrásoldalon, ahol olvastam róluk, azt írják, hogy a 8402-es volt az a mikrofonkábel, amit nagyon sok amerikai stúdióban használtak felvételkészítésre, innen jött az ötlet, hogy érdemes lenne kipróbálni összekötő kábelként. Talán mondanom sem kell, hogy a japánoknál ez a kábel is elég ismert, sokféleképpen használják, náluk terjedt el a bekötési mód is, hogy az árnyékolóharisnyát is ráforrasztják a csatlakozó földelésére, mindkét oldalon.

Szokás még a dugókkal játszani, és mivel a Belden amerikai, állítólag a legjobban a Swithcraft dugói illenek hozzá. Nálam háromféle változat volt, Furutech, Kácsa Audio, és a Switchcraft dugóval felszerelt példányok. Nem mondom, hogy óriási különbségek voltak, sőt, de azért illik megemlíteni. Mászóval: túl van ez a dugó dolog hájpolva, nüansznyi különbségeket lehet felfedezni, ami nem sokat változtat a hangképen.

belden-01_1.jpgAz interkonektek között nincs akkora neve a Beldennek, mint a hangfalkábeleknél, ennek feltehetően az az oka, hogy eddig a high-endben nagy reputációnak örvendő név nem nagyon méltatta, de ami késik, nem múlik. A hangfalkábelnél az volt a trükk, hogy a 9497-es nem torzít. Persze megvannak a hibái, kicsit lomha és le is nyel dolgokat, de ezeket nem érdemes nagyon feszegetni, mert annyira olcsó. Megjegyzem, még így is jobb, mint mondjuk egy olcsó általános, amelyek többsége meg úgy torzít, mint a meszes.

Először csak kölcsönkértem két kábelt, hogy meghallgassam, mit tudnak. Óvatos duhaj vagyok, de bevallom valami olyasmire számítottam, ami a hangfalkábelnél is történt. Ez biztos valami előítéletes dolog lehet, de a lényeg az, hogy nem csalódtam túl nagyot. Ha nem is robbant akkorát, mint a hangfalkábel, de az árát simán megéri. Főként a 8412-es.

Ahány helyen olvastam, annyiféle véleménnyel találkoztam. Van, akinek a 8412-es jön be, mert tisztább, a 8402 meg egyes vélemények szerint torzít. A külföldi fórumokon pont az ellenkezőjét írják. Ismerősöknek hasonló a véleménye: a 8412 a nyerő. A magyarázatokban pont ellenkező okok merülnek fel. Egyesek szerint a 8402 azért jobb, mert régi és ezen mentek át a millivoltok, amikor Coltrane megfújta a szaxofont. Mások szerint a 8412-es azért jobb, mert frissebb és nagyobb a felbontása, a 8402-es elkeni a részleteket. Nyilván, ahány rendszer, annyiféle hangzás, ahány ember, annyiféle igény.

belden-8402-02.jpgNálam a 8412-es szerepelt először. Az első benyomás az volt, hogy lágy és tonálisan rendben van. Kellően semleges, nem ül rá a hangképre. Az AN S ugyanakkor sokkal finomabb, zeneibb, egységesebb. A Belden kicsit szárazabb, de a hangszerhangjai rendben vannak, a zene viszont töredezettebb, nem annyira “folyékony” és élményszerű, mint az AN-en. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy bagóért mérik, nem lenne túl igazságos nálánál sokszor több kerülő kábelekkel megversenyeztetni.

Fontos azonban realizálni, hogy vannak szintek és ezek akkor is léteznek, ha sokan tagadják. Kétségkívül hatalmas vétel a Belden, sőt, megvan az élmény is, de ha visszaváltok az AN-ra, többet is kapok. Kíváncsiságból meghallgattam két igen-igen komoly láncban. Az egyikben az Ongakuval. Sajnos itt már elég nagyok voltak a különbségek, és nem a Belden szólt a legjobban, de nem is volt akkor a hibája, hogy le kellett volna írni, simán lehet nála sokkal gyengébb kábelt találni, sokszor ennyiért.  

A 8402 fura egy jószág. Van amit egészen jól csinál, például a középsáv elég tiszta. És van amit meg nem annyira – kissé lassú, és túl száraz is. Ettől függetlenül egy egészen érdekes kísérletet is tettem vele. Összeszedtem az eredeti, korai hatvanas évekből származó lemezeimet, hogy mennyire jól hozza azokat, hiszen ez volt a fáma is, kíváncsi voltam, mennyire igaz. Hát a helyzet az, hogy nem. A 8402-es semmivel nem szól jobban a régi lemezekkel, mint az újakkal.

Utólag így visszaolvasva a külföldi blogok, fórumok véleményét, elég érdekes. Amit ott jónak találnak, nálam nem jelentkezik. Végig veszik egy csomó zenén, meg van mellette egy csomó mellébeszélés, de őszintén szólva nem nagyon tudom erre azt írni, hogy hallani, amiről beszélnek. Egészen furcsa, hogy igen komoly rendszereken ez náluk nem jelentkezik. Vagy inkább az, hogy nekik nem tűnik fel. Persze lehet, hogy mással nem is próbálkoztak.

belden-8402-03.jpgAki rajong a ötvenes-hatvanas évek felvételeinek szárazságáért és a szalagokról megszólaló hangzásért, az tehet egy próbát vele. A 8412-es szerintem nyerőbb. Persze a hifi világa egy ideje már nem a szárazság, hanem a digitális világ által követendőnek tartott: jó sok információ irányába halad. A cél az, hogy minél több információt zúdítson ránk, nem baj, ha nem annyira zenei, csak az infó legyen és sok legyen belőle.

Számomra ez az irány nem túl szimpatikus, egy zenemű ugyanis nem bontható hangokra, éppen az egységessége a lényege. Egy zenemű esetében sok olyan szempont is felmerül, ami az objektív hangminőség skálán alul van. Szerintem nagyon kevés olyan felvétel van, aminek használ az, ha minden apró részleten hangsúly van. Furcsa, de egy szólózongora mű esetében zavaró, ha a pedált állandóan hallom, és a dinamika szétzengeti a felvételt. Olyan ez, mint a sokpixeles digitális képek. Nagyon szépek, színesek, de hiányzik belőlük az élet. Az ilyen hangzást én nem szeretem sokáig hallgatni, mert a sziporkázás megöli a zenét és egy idő után nagyon fárasztóvá teszi a hallgatását. Aki ilyen kábelt szeretne, annak máshol kell keresnie. A Belden mikrofonkábelek egy sokkal emberibb, nyugodtabb és főként tisztább hangzást nyújtanak, egy olyan árért, ami nagyon könnyen megfizethető.

Akinek inkább a zene a fontos, és az irányban fejleszt, érdemes meghallgatnia, és eléggé racionális lépésnek is tűnik. A Belden szerintem leginkább azoknak jelent jó alternatívát, akik nem akarnak, vagy nem tudnak sokat költeni. Illetve azoknak, akik eleve nem is szánnak sokat a kábelezésre, mondván: jó az úgy is. Ezért az árért nem sok mindent található, ami eléri a Beldenek szintjét.