Kissé megkéstem ezzel a bejegyzéssel, mert a film amiről írni akarok, még 2012-ben jelent meg.

És bár az alkotás ugyan nem mai, de annyira nem is régi, hogy nagyon kutatni kelljen utána. Mivel itthon alig ment, és amíg ment, addig is csak kis mozikban vetítették pár alkalommal, szerintem sokan leszünk olyanok, akik egyáltalán nem hallottak róla, holott a film szétnyerte magát, többek között elhozott egy Oscart is. Én eredetileg múlt héten szombaton hallottam róla először, reggeli közben a Tiloson, ebben a műsorban.

Ilyenkor általában bambán kevergetem a teámat és majszolok egy szalámis szendót, háttérnek pont jó a szokásos japán műsor a változatos zenékkel. De most éppen egy beszélgetős műsor ment, nem is az elején kapcsoltam be, de azonnal elkapta a figyelmem. Nem is a téma, hanem a lelkesedés, ahogy beszéltek róla. Érdemes meghallgatni az adást, megéri, még akkor is, ha tulajdonképpen elmesélik benne az egész filmet.

Úgy a műsor második felében  lettem iszonyúan kíváncsi, és meg is jegyeztem, hogy kiről van szó, ami nem volt nehéz, mert egy elég ismert latinó név szerepelt benne nagyon sokszor: Rodriguez. Gondolkodtam is, hogy lehetséges az, hogy én erről az előadóról eddig egyáltalán nem hallottam, főként, ha ilyen híres? Aztán persze rájöttem, hogy az egész sztori, és az egész film erre a már-már szürreálisan hihetetlen figurára van felfűzve.

Este aztán nekiálltam keresni. Arra számítottam, hogy valami eldugott helyen találom meg, angol nyelven, kásás minőségben. Ehhez képest meglepően sok találatot kaptam és pár perc múlva már el is indult a főcím ezzel a dallal:

A magyarul Rodriguez nyomában (Eredeti címe: Searching for Sugarman)  című alkotás egy dokumentum film, Sixto Rodriguezről, aki életében nem sok sikert könyvelhetett el, holott a hetvenes években igen nagy ígéret volt. A lepukkant Detroitban bóklászva, némi szerencsés véletlennek, valamint dalainak minősége okán két lemezt is felvettek vele, amin a saját szerzeményeit énekelte mindarról, amit maga körül látott.

Ebben önmagában semmi érdekes nincs, csak hogy mindkettő, egyébként szinte tökéletesre csiszolt lemez az égvilágon semmilyen visszhangot nem vert, és Rodrigez el is tűnt a süllyesztőben, gyakorlatilag megfeledkeztek róla, Ő pedig felhagyott a zenéléssel és mindenféle, leginkább alja munkából tartotta fenn magát. Dél Afrikában és Ausztráliában viszont igazi sztár lett, olyannyira, hogy a diktatúra alatt nyögő Afrikában minden háztartásban megvolt az első lemezének, a Cold Fact-nek egy példánya. Rodriguez dalai az elnyomás és az egyéni szabadságot korlátozó rendszer elleni belső ellenállás himnuszai lettek. Viszont Rodriguez erről semmit sem tudott.

A filmben már az első pillanatban lehet sejteni, hogy mi lesz a sztori kifutása, és pont ez adja a feszültséget, ettől lesz érdekes, hogy az egész történet teljesen hihetetlen, noha azt látod, hogy megtörténik. Nem szeretném elspoilerezni az egészet, de végül – mint a mesében, vagy a happy endingre felhúzott hollywood iparban –, minden jóra fordul, Rodriguez elfoglalja a neki járó helyet a poptörténelemben.

Azaz csak majdnem. Ugyanis ez őt egyáltalán nem érdekli, marad, aki volt, ugyanaz a  rendkívül szerény és nagyon szerethető figura, aki negyven éve él ugyanabban a lepukkant épületben mindenféle még hétköznapi értelemben véve vett luxust is nélkülözve. Néha penget egy kicsit  a gitárján, aztán reggel elindul valami lakást renoválni.

A film, ami egy kisköltségvetésű, független alkotás, az első perctől az utolsóig a maximumra járatva húzza fel Rodriguez sztoriját. Amint túllendülünk azon, hogy igen, megörtént és ilyen van, azonnal megfog ennek a hihetetlenül, elképesztően hiteles és emberi figurának a kisugárzása. Tudható, hogy a film sikere után Rodriguez kultusza kitört, mint egy hosszú ideje csendes vulkán. Komplett turnékat csinált végig, de még mindig a régi lakásában lakik, tv, számítógép és rendes fűtés nélkül. Azóta, hogy újra és jól megérdemelten sztár lett, az egészsége is leromlott. Itt egy elég részletes beszámoló róla, a dokumentumfilmről és az egyik koncertjéről. Nem tudom, mi lehet vele, de remélem, hogy jól van.

Amikor lement a film, úgy éjfél körül, én úgy álltam fel a gép elől, hogy jobb hely lett a világ. Nézzétek meg, megéri.

ui: Rodrigueznek két sorlemeze (Cold Fact, Coming from Reality) van összesen, 27 számmal. Teljesen sztenderd áron be lehet szerezni a cd-ket. A filmhez készült egy soundtrack is, azon a nagyobb részük rajta van. Az afrikai turnékról készült dokumentumfilmet pedig beillesztettem. A film egyébként fent van a neten, de mivel nem legálisan, nem linkelném. Google is your friend!