A téli szezon általában pörgős, az audiofil hobbi ilyenkor virágzik. Ez hasonlóan alakul nálam is, igaz kisebb-nagyobb fenntartásokkal.

Azzal, hogy az ember beszorul a lakásba, több ideje van a zenehallgatásra meg a kütyüzésre. Ez előbbit tudom vállalni, mármint a zenehallgatást, kütyüzni annyira nem szeretek.

Kis előjáték gyanánt megemlíteném az egyik évek óta húzódó kanosszámat. Azzal a coming out-tal már előjöttem, hogy számomra a zenehallgatásban a digitális világ megállt a cd-nél. Nem lusta vagyok, hanem finnyás. Nem akarok még két készüléket, és nem akarok semmilyen monitor felületet nézegetni. Na de nézzük a tényeket: nem mondhatjátok, hogy nem néztem utána, egy rosszabb pillanatomban regisztráltam a Tidal-ra. Az még oké volt, hogy ezerrel tolta az arcomba a reklámot, meg a semmire nem jó lejátszási listákat, magasan a kedvencem: Soul for Sunday cleaning!

Azt már nehezebben fogadtam be, hogy a kezelőfelülete pocsék, ráadásul lefoglalja a laptopot is, ami a gyereké – tévé készülék hiányában azon néz mesét. Este meg, miután nagy nehezen elaludt, én is azon írom – többek között – ezeket a posztokat. Oké, oké, ez még rendben is lenne, érvelhet valaki tök logikusan, de nézd, Atesz, havi négy ropiért ott egy tonna zene cd minőségben. Who cares? - tenném fel a kérdést, mert akkor még az ecm sem volt fent, nemhogy a többi kis kiadó, amik engem érdekelnek. És mi van a hanggal? – jön a következő érv. Hát éppen ez az, mondanám erre. Az, khm, nem nagy szám.

Azokon a set upokon, amelyeket sikerült hazacipelnem, a mostani cd játszó színvonalát sem érte el a Tidal, sőt, egy jó nagy tapétaszerű valami lett a hangképből, a zene pedig tök élettelen és jellegtelen folyammá változott.

De nyilván valamit én csináltam rosszul. Szóval ezer és egy éve keresek egy normálisan szóló cd játszót, esetleg egy futómű-dac kombót. Nem az én hibám, hogy nem jön össze. Ide is van pár kiegészítő infóm: persze vehetnék Audio Note-ot, hiszen amúgy is azt használom mindenütt. Oké, vágom rá rögtön, de néztétek az árlistát? Akkor ez rendben is volna. Talán a következő életemben.

Bővebben: ahol most kb járok az a Szint2 és a 3 között valahol félúton, ehhez képest egy Zero futómű 7 kiló körül van, egy hozzá passzoló DAC ugyanennyi. És ez a Zero szint. Az árképzésbe nincs beleszólásom, és ha szeretnék egy – a saját szintemhez képest ­– komolyabb digit front endet, akkor még nagyon megszorítva is kb 2 millát kellene kicsengetnem. Ennyim nincs, várhatóan nem is lesz. Nincs mit beszámítanom, eladnom, ha csak nem a lelkem, de az már régen az ördögé. A testem meg nem kell senkinek.

Használt piac: a felbukkanásuk esélye vetekszik a fehér hollóéval, és akkor ott a postaköltség, stb. Ugyanaz, csak kékben, és ki tudja, mit kapsz. Van még az az út, hogy veszek egy generációval régebbit, ezt a lehetőséget fogom most kipipálni, egy szőrmentén hozzám került CD2-essel. De csak, hogy az időt húzzam, ideírok még pár lehetséges „útat”, amin őrlődöm egy ideje: vehetnék ismeretlen márkából újat. De rájöttem, hogy én ehhez nem vagyok sem elég merész, sem elég nagy hazárdjátékos, és egymilliószor futottam bele abba a hibába, hogy azt írta az internet és népe, hogy ez aztán tuti befutó, ehhez képest a legtöbbször: háááát....egyáltalán nem volt az. Vagy az én igényeimhez képest nem.

Sparkler még játszhat: több, mint 5 kiló alaphangon, és a sima kiépítést még nem tudtam meghallgatni, így ezen még gondolkodom. Az egyik befutó valószínűleg ez lesz.

A másik, hogy keresek magamnak – hosszan masszírozva a google-t, ismerősök tanácsait meghallgatva – az audiofil kategóriából egy használható futóművet és veszek hozzá egy jó csöves DAC-ot. Na ez is befutóesélyes, a futóműben már léptem is, de erről majd később.

Szóval, gyorsan a tárgyra.  

Not CD 2. Ez volt az első olyan készüléke az Audio Note-nak, ami már tényleg saját volt, és nem Denon alapra épített, feltúbózott cd pörgettyű. Masszív, robusztus cucc, megfelelve a késői kilencvenes, korai kétezres évek trendjének. Összesen két típus létezett belőle, amíg teljesen át nem tervezték. A különbség – ismert Note szokás szerint – a felhasznált alkatrészekben keresendő, a CD3-nak a kimenő csatoló kondenzátora eggyel jobb minőségű – legalábbis ez az, amit a berhelők először észrevettek.

A DAC chip a méltán híres Analog Devices 1865N típusa, a CD3-asokban ezekből is a jobbak kerültek, illetve a kimenő analóg fokozatban is akad pár jobb alkatrész. A SONY mechanikára épülő cd játszót hosszú évekig gyártották, elég sokat eladtak belőle, a cd lemezek kikopásával ma már 200 ezer alatt is lehet venni elég jó állapotban lévő példányokat. A nálam lévő cd2-es patika állapotú old timer volt, tartalék csővel és fejegységgel, ha esetleg kipurcanna.

A hangja kb olyan, mint az összes régi Note-é. Megvan benne a márkára jellemző „lebegés”, de homályosabban, mélyebben, egyszóval sötét tónusú hangja van. A zeneisége elvitathatatlan, de sajnos érezni az időt a hangzásban. Az a furcsa, hogy még a TDA chiphez képest is fényhiányos, abban több a bugi, a vidámság, a magasfrekenciás csillogás, míg a CD2 mackósabban, lassabban, terjengősebben szól.

Sokszor olvasom mindenféle fórumokon, hogy a nosztalgiában ázó „régi” hangzásra gerjedő rétegnek ez volt az analóg, vagy inkább „analógos” hangzás, amit digitálisból ki lehet csiholni. Szerintem ez semmi más, mint a kimenő fokozatban az orosz csövek, és a régi, rézfóliás kondik hangja. Kétségtelenül el lehet benne merülni, de ha az embernek van már az újakkal tapasztalata, nem kétséges, hogy melyik áll közelebb a valósághoz. Apropó analógos. Még egy Rega P3-asban is több van az analóg hangzás emberközeliségéből, ha jól van beállítva.

Nálam egyébként – társak között – teljesen jól elvolt, a legtöbbet az AD chipből profitáltam: egyenesen, stabilan és tisztán szólt. Hosszú távon lehet vele együtt élni: a saját, márkán belüli rendszerben tisztességesen helyt áll, a vele egyárú cd játszók mellett egyértelmű előnyökkel bír, ez nem kétséges. Azoknál fényévekkel zeneibb.   

Hozzányúlni szerintem nem érdemes, mivel ezeket a készülékeket a Note már kivezette, semmilyen szupport nincs hozzájuk, azaz, ha meghal, sem a forgalmazók, sem a gyár nem javítja. Ami szerintem szomorú, és sajnos tetszik, vagy nem tetszik, a Zero futómű-DAC páros nagyon messze elhúz tőle. Igaz ez az árakon is meglátszik.

Nálam azért nem játszott, mert nem tudtam vele előrébb lépni, csak egy kicsit. Oké, hogy simábban szól, hogy klasszikusokon orrhosszal nyer, de az elektronikán viszont a basszus és a sötétség felé húz a hangkép, ami nekem nem előny, sőt.

Tapasztalatnak jó volt, és annyit amennyit mostanában kérnek érte, annyit bőven megér. Értsd: ennyiért egy tök kommersz cuccot kapsz, ami semmivel nem fog jobban szólni, mint a mobilod, vagy a laptop kimenete egy olcsó DAC-kal.

*Mivel alig pár napot töltött nálam, képeket nem volt időm csinálni. Ezért csak lopott fotók vannak a posztban.