Ahogy az ember öregszik, egyre nagyobb ingerenciát érez arra, hogy megindokolja a saját tetteit. Aztán ezek az önigazolások olykor a tetőpontjukra érve kisülnek és belefutunk olyan mondatokba, hogy én már tizenöt éve, ésatöbbi, ésatöbbi.

Általában egy műfaj akkor kezdi elveszíteni az érdekességét, amikor popzenei klisékké merevednek az általa alkalmazott zenei stíluseszközök. Így jár manapság a dupstep, amely sűrű basszusaival, lassú, repetitív dobmeneteivel, sötét, gépi világával teremtett stílust.

A 47 Labs kis, 6 literes minitorán hol Boards Of Canada (Music has The Right to Children*), hol Jamie Woon, hol Debussy, hol meg valami lightos zajzene szól (Richard A Ingram: Consolamentum, 2010), nézem, ahogy az ablakok mögött a fák levelein pereg az eső.

A cím kissé félrevezető, a péntek gyakran csütörtök, esetleg kedd, olykor szombat, ki mikor ér rá. A péntek esti hifizés amolyan ragadványnév, nagyjából azt jelenti, hogy valamelyikünknél összegyűlünk egy kötetlen beszélgetés és zenemutogatós este keretében, ahol mindenki előrukkolhat azokkal a muzsikákkal, amelyeket mostanában hallgat vagy szeret.

Legyen ez most nosztalgia

Időnként arra gondolok, hogy az öregedő hifisták átka utólért engem is. Nem, nem a megcsontosodásról vagy az újdonságok iránti lanyhuló érdeklődésről van szó, véletlenül sem. A sok kacskaringó után, amit az ember megtesz, mire megfelelő készülékeket úgy és olyan módon összeválogatja, hogy azokon a lemezgyűjteményének darabjai kellőképpen megszólaljanak, lehetne már annyi tapasztalata, hogy nem fut bele triviális dolgokba.

Az igen és a nem

Az interneten tengernyi blog van. Többségük nem szól semmiről. Kiraknak egy képet, írnak alá két mondatot, és már kész is a poszt. Kérdés, hogy ezeknek mi értelem van azon felül, hogy oldalt ott villog a flashes reklám, amiért valakik valahonnan pénzt kapnak. Pontosan ez az, amit én nem szeretnék.

Junji Kimura a kevésbé ismert, már-már "undegroundnak" tekinthető tervező a high-endben. Jelenlegi kínálatában a Shigaraki névre hallgató "termékcsalád" tagjaival (integrált erősítő, cd futómű, dac és RIAA) középkategóriás árért kínál valódi high-end erényeket felvonultató elektronikákat.

Minden hifi láncnak vannak fejleszthető pontjai. A folyamat gyakorlatilag végtelen, hiszen a fejlődésnek alapfeltétele, hogy mindennél van jobb. Az egyre tökéletesedő ipari szabványok és az elektromikrószkóp elterjedésevel egyre jobban értjük, hogy az anyagban bekövetkezett változásoknak milyen audiofil tulajdonságai lehetnek, mely területeken lehet őket felhasználni, és milyen mélyen tudnak részt venni a hifi lánc zenereprodukciós szerepkörében.

Vissza a jövőbe

Minden, ami hangot ad, rezgésből származik. Olyan nincs, hogy valami nyugalomban van, és hangja is van. Egészen a legutóbbi időkig az audió ipart elkerülte a rezgések közelebbről való vizsgálata, illetve csak ott érdekelte, ahol egyértelműen javult a hangzás, vagy egyértelműen romlott, például a hangszedők anyagának megválasztásánál, a lemezjátszófutóművek kialakításakor, a hangszedőt hordozó karokban, a hangszórók felfüggesztésében, és egy kicsit a hangfalak dobozának megválasztásakor, azon belül is az anyagválasztási kísérletekben.