Két poszttal arrébb lengettem be, hogy az új Human Audio DAC elutazott hozzám, hogy némi érzékszervi benyomást szerezzek róla. Volt bennem némi várakozás – hiszen sokan voltunk úgy a shown, akik szerint az egyik legjobb szoba volt a felhozatalból. Persze botorság lenne ebből azt a következtetést levonni, hogy ez kizárólag a DAC miatt volt, de hát kíváncsi voltam, gondoltam utána járok.

Ezer és egy éve nem írtam már zenéről, de történt, hogy reggel felkeltett a gyerek, megláttam az íróasztal szélén a cumisüveg mellett az ott heverő lemezeket, és arra gondoltam, hogy kitöltöm azt az egy órát, ami maradt még a reggelből, visszafeküdni már úgy sincs értelme.

Időről-időre írok valamennyit zenéről, bár ezen az oldalon ez érdekli a legkevésbé az olvasókat. Azt nem tudom, hogy az ízlésemmel van-e baj, vagy csak nem erre számítanak, de azért neki-neki futok, hátha akad néhány olyan lemez, ami felkelti valaki érdeklődését.

Kezdő hifisták egyik legnagyobb gondja - miután egy tűrhető rendszert felépítettek -, hogy a gyűjteményüket milyen darabokkal gazdagítsák. Elment az összegyűjtött pénz a cuccra, de csak kellene pár új lemez is. Ilyenkor kell igazán a zenei muníció, hiszen végre van min, de gyakran már nincs mit hallgatni. Ugyan a régi lemezek is jól szólnak az új rendszeren, de annyi minden jelent meg és annyi mindenről lemaradtak, itt az ideje egy kicsit törleszteni. Megnőtt az igény az egyik oldalon, ami maga után húzza a másik oldalt is.