Van ki e nevet nem ismeri? A Western Electric már-már mágikus. Egyrészt a nevét mindenki hallotta, aki valaha csak egy nagyon kicsit is foglalkozott a high-end elektroncsövekre épülő részével. Másrészt szinte senki nem hallotta az eredeti csövet. A róla szóló beszéd mégis általános a high-endben. 

Többek között azért jó, hogy az Audio Note a weblap hírek rovat frissítése helyett átállt a facebook-ra, mert a gyors frissítések miatt egy csomó olyan infó is eljuthat hozzánk, amit a szikár hírek rovatban soha nem olvastunk volna el. Vagy ha igen, akkor félévente egyszer, és akkor is csak futólag. 

Mit ne mondjak, nem volt túl jó napom, amikor egy maratoni négy órás meeting után kiszédelegtem a hőségben afrikai szavannává változott Hercegprímás utcára*.

Elektroncső rajongók mindenhol vannak. Ez alól Japán sem kivétel, olyannyira nem, hogy ha valami érdekeset, az átlagtól eltérőt, vagy csak szimplán hihetetlen rendszereket akarsz látni, hallani, érdemes odalátogatni. Arra viszont készülni kell, hogy ezek a "rendezvények" olyannyira undergroundak és bennfentesek, hogy meghívás nélkül be sem jutsz.

Japánban ugyanis ez nem úgy zajlik, hogy egy bérelt teremben összejönnek a hobbisták, hogy bemutathassák, meghallgathassák egymás dolgait, hanem - mivel a nagy többségnek hatalmas tölcséres hangfalai vannak - az érdeklődő kevesek mennek a rendszerekhez. Ha a hegy, ugye nem megy, akkor Mohamed kénytelen menni elven.

Persze vannak közös programok is, de a lényeg nyilván ezekben a látogatásokban van. ami egyébként számomra azért is izgalmas, mert a japán emberek legendásan szemérmesek, azt, hogy valaki meginvitáljon az otthonába, ki kell érdemelni. Másrészt meg egy otthon instalált rendszer tök sok mindent elárul a gazdájáról, sokkal többet, mint az általa épített erősítő.

Az is érdekes továbbá, hogy míg itthon többnyire azok foglalkoznak DIY-fel, akik nem tudnak, vagy éppen nem akarnak fizetni a triódás erősítőkért, addig ez Japánban magasan a high-end felső vége.

A legtöbb rendszer brutális Western Electric tölcséresen vagy azok replikáin szólal meg. A lemezjátszó futóművek és karok árának végein sok-sok nulla van, a hangfalakról nem is beszélve. A rendezvény egyébként több napos és bizonyos időszakonként a legendás Japán zenehallgatásra használt high-end kávézók is a részei, de erről egy külön cikkben írok majd. A vendégek között pedig olyan nevek is felbukkannak, mint Tim De Paravicini, vagy éppen Jean Hiraga. 

Az eredeti blogbejegyzést itt találtam, a képek is innen vannak. Ajánlom szíves figyelmetekbe, a többi poszt is érdekes.

Olvasom a vinylsavor-ön, hogy a nem rég megjúlult ELROG, azaz a Deutsche Elektronenröhren Manufaktur GmbH folyamatosan vezet be új típusokat a kínálatába. Na igen, ezt lehetett sejteni, miután a korábbi módszer, azaz, hogy összesen 2 típusú csövet "gyártanak", nem jött be, az ELROG mint cég betérdelt. Miután Mayer - aki egyszemélyben maga A vinylsavor - a szárnyai alá vette a céget és nyomtak bele némi tőkét, egyértelmű volt, hogy a Shuguanggal vagy egy PSVANE-nal nem fog tudni versenyezni, ha ilyen szűk kínálatot nyújt.

Kevés olyan jó és hiteles beszámoló született mostanában, annak ellenére, hogy a téma eléggé felkapott, amiből egyrészt átfogó, másrészt reális képet kaphatunk az Audio Note Uk életéről, mint amit a part-time audiophile közölt.

Hosszas kísérletek és néhány éles teszt után nagyon úgy tűnik, hogy az angol Audio Note a Push Pull erősítők végfokcsöveit lecseréli. A jövőben a régi és jól bevállt EL84-eket a hasonló felépítésű és teljesítményű 6005-ösök váltják.

Először azon lepődtem meg, hogy mekkora batár egy dobozban foglal helyet az elektronika. Aztán azon, hogy mennyire DIY kinézetű. Oké, hogy szép az alu előlap, meg a profik a csatlakozók, és az előlapon az O betűbe van a bekapcsoló bemenet választó gomb, ami végre nem kéken, hanem pirosan világít. De akkor is.

Vannak olyan polgártársaink, akiknek kicsit több elkölthető pénzük van a hobbijukra, mint nekünk itt mindannyiunknak összevéve. Így őket az a szerencse érheti, hogy nem a hivatalos árlistáról választhatnak, illetve az - akárhogy is nézem -, hogy jobb cuccuk van, mint Qvortrupnak. Az AN ultra egyelőre nem széria termék. Viszont az eddigi legdurvább szett, ami a gyár kapuján kijött, és egyben a legszebb is, még akkor is, ha a már megszokott fekete előlapon nem változtattak szinte semmit.

Az összeállítás a következő elemeket tartalmazza: 

TT-Three Reference turntable
AN-1S SOGON tonearm
IO Ltd Field Coil cartridge and power supply
AN-S9 Step Up Transformer
M9RIAA phonostage

CDT-Six Red Book CD Transport
Fifth Element / Fifth Force DAC

Nyilván a végfok a legkülönlegesebb. Az erősítő az amerikai típusú 211-es cső létező legjobb inkarnációja a TC 4242-es elektoncsőre épül - molibdén anóddal, 1939-ből - , amely 18 wattot képes kipréselni magából torzítás mentesen. A tápegységek két külön dobozban foglalnak helyet, az egyik csak a fűtést adja. Szerintem eszeveszett jól néz ki a sárgaréz takarólemez a csövek mögött, az ovális felirat és az ablak elöl.

Az ULTRA felirat nem az ismert Depeche Mode albumra utal, hanem az elérhető legjobb minőségre. Az erősítőnek neve sincs, ehhez képest a többi komponens "szimplán" csak a legjobb, ami Audio Note néven elérhető. A végfok tervein és kidolgozásán maga Andy Grove dolgozott hat hónapot - jelenleg ő vezető tervező a Note berkeiben.  

A hangfalak a G.I.P Laboratory egyik csúcsának számítanak, a 9700A típusúak. (A cég weblapján a legnagyobb hangfalat pont ezzel a rendszerrel hirdetik, de akkor még csak egy szimpla Gaku On volt a végfok) Ez a japán cég foglakozik a Western Electric tölcséres hangfalainak újraépítésével és reprodukálásával. Nyilván a tulajnak nem volt ennyi elég, mert a végső hangfalat még jól meg is modifikálták. Azon gondolom, senki nem lepődik meg, hogy mindenütt Sogon és SOOTTO kábelek vannak. Mindehhez tartozik egy szoba is, meg pár lemez.

Hát ennyi. Végezetül egyetlen mondat: a posztba beillesztett képen összesen 11 darab tápegység található.

via Audio Note Uk facebook.

A lengyel Lukasz Fikus által alapított LampizatOr szerintem példaértékű cég lehetne minden hazai, de akár európai cégnek is. És hiába dolgozik együtt és emeli ki azokat a “hősöket”, akik nélkül a jelenlegi Lampizator brand nem lenne az, ami, az egész dolog mögött mégiscsak egy meghatározó ember áll, maga a szellemi alapító, Lukasz Fikus.