Régóta gondolkodom, hogyan lehetne ezt az egész blogolósdit úgy csinálni, hogy mondjuk én magam is elégedett legyek vele, és ne azon kelljen derpegnem, hogy mennyire unom, vagy azon, hogy már megint hétvége van, megint kell írni egy új posztot.
Nem olyan régen találtam a youtube-on ezt a videót, amelyben végre nem lassított és közeli képekben mesélnek el, vagy inkább mutatnak be egy brandet.
Botor módon belekezdtem a szélessávú projektembe, nem gondolva arra, hogy egyszer majd be is fejezem. Az igazi D.I.Y ugyanis sosem ér véget, mindig van valami fejleszteni való, valami, aminek a végén „kijön” a képzeletbeli gyártósorról a hangfal, amire mindig is vártunk.
Jártamban keltemben olykor belebotlok, vagy még többször szembejön velem valami, amit érdekesnek tartok. Igyekszem ezekről beszámolni, azon melegében. Hiszen erről szól ez a dolog nem?
Talán már írtam, hogy nem vagyok a fejhallgatók szerelmese. Meg amúgy is, ami nagyon divatos, azt általában kerülöm, és hát a fej- és fülhallgatók mostanában nagyon divatosak.
Olvasom mostanában az interneten, hogy a legmodernebb dolog ma a zenereprodukcióban a háj res ajdio. Éljen! - gondoltam először. Végre! Most jön az igazi demokratikus hájend, ami mindenki számára elérhető, és nem kell milliókat költeni, ha ún. "kiváló minőségben" szeretnénk hallgatni kedvenc előadóinkat. Ha szavazni kellene, akkor én két kézzel szavazok a veszteségmentes fájlokra. Minden háztartásba hi-res audiót!
Kezdő hifista koromban imádtam a monitor hangfalakat. Lehetséges, hogy ennek az volt az oka, hogy életem első saját igazi hangfala egy monitor volt?
Nemrégiben újabb ezoterikus szelek dudáltak be a szobámba, gyökeresen felforgatva lassacskán leülepedni látszó érdeklődésemet a további hangminőség javítás, ill. az ezzel járó invesztment iránt.
A rossz hangú erősítők után következzenek a rossz hangú hangfalak. A változatosság kedvéért most kezdjük a dolog másik oldalán. Tegyük fel, hogy jót szeretnénk.
Kedves sorstársaim (akinek még nem volt forrasztópáka a kezében, most nyugodtan továbblapozhat)!