Talán már írtam, hogy nem vagyok a fejhallgatók szerelmese. Meg amúgy is, ami nagyon divatos, azt általában kerülöm, és hát a fej- és fülhallgatók mostanában nagyon divatosak.

(Stay real! - mindig is ez volt a jelszavam és mindenféle menősködés meg felvágás nélkül én már akkor is a Hrabalba jártam mikor a Poztriziynske sörök nem nyertek 7(!) érmet a nemzetközi sörversenyen. Na mindegy.)

Jó móka

Oka mindennek feltehetően az, hogy a népesség jelentős része az utcán, vagy munka közben hallgat többségében mindenféle tömörített médiafájlokat. És ebben egyáltalán nincs semmilyen negatív értékítélet, ha leírjuk, hogy a nagyobbik részük egyáltalán nem talál különbséget az mp3 és mondjuk a flac között, még akkor sem, ha szeretnek maguknak azzal hízelegni, hogy külső hangkártya meg dac ésatöbbi. A fej- és fülhallgatók éppen ebben hivatottak, hogy ezt a fajta zenei élvezete megkönnyítsék. Lévén a fejhallgatók kiküszöbölik az akusztikát, használatuk és működésük egyszerű, nem túl drágák és csak egy forrás kell nekik, máris hadra foghatóak. Persze, hogy divatosak.

Ráadásul a komolyabb darabok ergonómiában előzik a hangfalakat, de azt hiszem, nem ez a legelőnyösebb oldaluk. Hanem az, hogy a fej- és fülhallgatóval egyedül marad az ember a zenével. Iszonyú személyessé válik a zenehallgatás és mivel az énekesnő csak nekünk énekel, meg is emeli az élvezetet. És ha a fejhallgatónk egy kicsit is képes a zenei oldalát felvillantani, máris sokkal beljebb vagyunk, mint azt asztali hifinél. Hát persze, hogy divatosak, és persze, hogy alig számít, mivel eteted, ha az élmény így is, úgy is megvan.

Többség dönt

Mi hifisták szeretjük lenézni a nagy többséget, amiért nem azok szerint a paraméterek szerint választ magának zenelejátszó, vagy zenét megszóltató terméket, amely szerintünk elviekben illene. Vagyis a hangja miatt. Ellenben van a piacnak egy olyan hatása, ami ellentétes a high-end termékek jellegzetes marketingjétől, vagyis attól, hogy a high-end mindig felfelé néz, soha nem lefelé. A fej- és fülhallgatók piaca ma azért érdekes, mert tele van olyan gyártóval, akik mennek a kommersz után, de van jó pár olyan is, aki tesz arra, hogy brandet építsen, ennek okán simán vannak elérhető áron nagyon jól megépített és legyártott termékek. A piac úgy is felszívja gond nélkül. Azzal, hogy az okos telefonok megjelentek, ma már mindenki fotóssá vált és mindenki tud zenét hallgatni a kisujjának mozdítása nélkül. Azaz mindenkinek kell egy fül- vagy fejhallgató. Hurrá!

A fejhallgatózás magányos tevékenység. A komolyabb fejhallgatókat amúgy sem lehet az utcán viselni. Egyrészt azért, mert túl jól szigeteltek ahhoz, hogy meghalljuk mondjuk a jobbról közeledő villamost, vagy a metró hangosbemondóját, másrészt azért, mert kell nekik egy komolyabb erősítő is; az egy darab chipbe integrált erősítő-dac általában nem elég, hogy a tudásukat kiaknázzuk.

Hagyjuk a rizsát!

A Takstar a stúdiók világában jól csengő névnek számít. Többnyire mikrofonokat és monitorozáshoz való fejhallgatókat gyárt. Van néhány hifi típusa is, és gyártanak – gondolom „miért ne?” mentalitásból – néhány headsetet is, de nem az a jellemző. A Takstar kicsit úgy áll a dologhoz, mint a Van Damme, a stúdiózás világában jól elvan, nincs szüksége plecsnikre a What Hifi fizetet marketing újságban ahhoz, hogy megéljen. Termékei minőségét nem a végtelenül szubjektíven tesztelő hifisták fogják meghatározni, és nem is nekik készülnek, azaz hiányzik belőlük a nagyzoló marketing, és nem is úgy néznek ki, hogy megszólítsanak a kirakatban.

Ami egyrészt azért vicces, mert míg mondjuk egy százezres Beyerdinamic kilencven százalékban fröccsöntött műanyagból van, addig a Takstar meg kilencven százalékban fémből, míg a Beyer-t egy halálosan átlagos kartonpapírban kapod, addig a Takstar egy kofferben érkezik külön műselyem zacskóban. Az ár/érték arányt pedig a Takstar úgy képzeli el, hogy annak az árnak a feléért adja a termékeit, amiért mondjuk az AKG az ún. lifestyle termékeit, aminek célja röviden: olcsó szemét megdizájnolva. Ide egy személyes megjegyzés, amikor dj fülest kerestem magamnak, próbáltam az AKG-k közül is jópárat. Az hagyján, hogy úgy szorította a fejemet, mintha egy rókacsapdába csapódtam volna, de a hangja olyan volt, mintha valaki egy motoros fűrészt járatna közvetlenül a fülem mellett.

Studio Pro 80

A Pro 80 egyébként stúdió füles, azaz hosszú távú erős igénybevételre tervezték, munkaeszköznek, ennél fogva a hangkaraktere hosszan hallgatható, színezetlen. Ami először megfogott benne, hogy nem érces a hangja, ami még a komolyabb füleseknél is típushiba. Mivel jó ideje egy elég komoly csöves rendszert hallgatok otthon, éppen arra a karakterre vagyok a legérzékenyebb, ami magas frekvenciák érdességét kiszűrve, a zenei megszólalás mikéntjét úgy párosítja a hitelességgel, hogy nem lesz sem bántóan tiszta, sem elfolyóan langyos. Úgy képes megérinteni, hogy nem színez és nem is áldozza fel a részleteket a hideg precizitás oltárán, és ezt sajnos még a high-endnek becézett rendszerek közül is kevesen tudják élvezhetően reprodukálni.

Az a furcsa, hogy a Takstar tud ebből valamit, méghozzá úgy, hogy közben nem billen el a balansza, nem húz sehova, bár hallhatóan mélyebbre van hangolva, mint a legtöbb fejes. Az AKG-k ehhez képest rikoltozó eunuchok, a Beyerek meg túl semlegesek, érzéketlen és olykor túlcsorduló középfrekvenciával. A Takstar pont azt szűri ki a hangképből, vagy hagyja kissé homályban, ami ezen az árszinten még nehezen megvalósítható. Ráadásul pont ez a baja a kevésbé sikerült felvételek többségének is, hogy harsányak, karcosak. Az énekhang sziszeg, Madonna egy fejhangon sivítozó, idegesítő ribanc, nem egy luxuskurvába oltott profi énekesnő, aki levesz a lábáról, talán pont azzal amivel minden férfit lehet: úgy nőies, hogy közben egy kicsit romlott is. (Egyébként ott van a rendszerek között a nagy vízválasztó, amikor meghallod, hogy Madonna nem csak egy kreált műpopsztár, hanem ott a tartalom is a zenéjében). A Pro 80-nak finom és lágy hangja van, még a szuper tömörített mp3-on is lesimítja a recsegő trombitát, amiért egyrészt hálásak lehetünk, másrészt így nem kell kompromisszumot kötnünk a műfajok tekintetében.

„Én sok játékot ismerek”

Gondoltam, modellezem az átlag felhasználót. Azt aki, többnyire a youtube-ot, a soundcloudot, spotyfi-t hallgat élvezettel nagyokat klikkelgetve közben. Van viszont itt egy kis probléma. Mégpedig az, hogy aki olyan balga, mint én, hogy napközben többnyire lemezről hallgatja a legfrissebb jazz és kortárs megjelenéseket, lesz egy fajta alapelvárási szintje. Például olyanok, hogy egy hegedű felharmonikusai mondjuk ne vágjanak menetet a dobhártyámba. Esetleg a klarinéton lehessen hallani, hogy az egy fa hangszer, és a cineken meg azt, hogy az ütővel mennyire dinamikusan ütik. Hogy a dobseprő ne sziszegjen, hanem mondjuk seperjen. Na ezt egyetlen mp3 sem fogja visszaadni. Mit van mit tenni?

Nagyon semmit, hallgassuk azt, ami van, aztán meghalljuk, mit nyújt a „rendszer”. Igazi szőrös hifibuzinak kell lenni ahhoz, hogy leszedj egy zenelejátszó appot csak azért, mert úgy néz ki, mint egy McIntosh, és vannak rajta kamu deprez műszerek, amelyek többé-kevésbé követik a zene ütemét, bár szerintem csak azt figyelik, hogy mikor indul el a zene, aztán random billegnek. Manapság adnak a vinylekhez letöltő kódokat, ezek nagy részét oda szoktam adni ismerősöknek, de van pár, amit megtartottam és rátöltöttem az Ipademre, ezeket hallgattam a mekintoson, meg persze válogattam abból a nagyjából 50 youtube csatornából is, ahová fel vagyok iratkozva.

Sima menet volt, bármilyen zenét be tudtam fogadni gond nélkül. Leültem a játszószőnyegre a gyerekkel, aki éppen egy ásványvizes flakont próbált meg begyömöszölni a szájába, sikertelenül egyébként, és végig mentem pár kedvencemen. A Takstar szerintem pont azért jó választás, mert láthatóan nem érdekli, milyen zenét adsz neki, sem az, hogy most éppen milyen piaci elvárások vannak. Csinált egy tökös fejest, ami lágyan és szépen szól, mindenféle bántó hiba nélkül, kényelmes viselni és olyan arcpirítóan alacsony árat kérnek érte, hogy nem nagyon lehet mellette szó nélkül elmenni. Van ebben a hobbiban valami idegesítő. Ezek közül az egyik, hogy olykor a "noname" márkák többet adnak fele annyiért, mint a nagyok. Ritka az ilyen. Nem is gondolnád. Ha csak annyi a dolog, hogy le kell merülni egy kicsit az undergorundba, simán megyek. Ráadásul made in China. Szóval lementek a videók és kínoztam a soundclouddal is. Ahol kellett megmutatta a lényeget, szerintem ennyiért többet ne is várjatok, főként, hogy a tömörített zenék sem tudnak nagyon messzebb menni. 

Később valószínűleg szerzek majd hozzá egy csöves fejhallgató erősítőt is. Szerintem barátok lesznek.