Eredeti terveim szerint - ahogy ezt az előző posztban jó hosszan fel is vezettem - a szombat délelőttöm azzal telt volna, hogy bóklászok a West End Hiltonban, egyik szobából be, a másikból ki, és mint egy öreg, már kiégett róka, hümmögök, meg fülelgetek, ismerősökkel bandázok, mert hogy hifisó van. Nem én tehetek róla, hogy nem ez történt.

Minden bizonnyal a Müncheni high-end show a világ legnagyobb audio kiállítása és vására.

Ezt az interjút két éve készítettem a gramofonok hazai szakértőjével, Molnár Tiborral. Újra átolvasva úgy tűnik, nem nagyon változott a helyzet azóta, így ha nem is az egészet, de pár érdekes részletet itt is leközlök belőle.  Az interjú egy része inkább a zenerögzítés kezdeteivel foglalkozik és nem a gramofonokkal, így valamennyire hiánypótló is lehet. 

A cím kissé félrevezető, a péntek gyakran csütörtök, esetleg kedd, olykor szombat, ki mikor ér rá. A péntek esti hifizés amolyan ragadványnév, nagyjából azt jelenti, hogy valamelyikünknél összegyűlünk egy kötetlen beszélgetés és zenemutogatós este keretében, ahol mindenki előrukkolhat azokkal a muzsikákkal, amelyeket mostanában hallgat vagy szeret.